2008. április 27., vasárnap

Ötödik havi összefoglaló, 2. rész

A viharos tempóban fejlődő omlettkénk ötödik hónapját összefoglaló előző postomból kimaradt egy kulcsfontosságú rész: a kezdő apuka párás szemű ömlengése gyermekének kommunikatív zsenialitásáról. Nos, az alábbiakban ez következik.

Azt már korábban is említettem, hogy - a mozgásfejlődés mellett - talán ez az a terület, ahol az ifjú hommelette a leglátványosabb produkciót nyújtja. Mondjuk ez a két dolog valószínűleg markánsan összefügg. Ahogy az izmok idegi vezérlése egyre finomabbá és tudatosabbá válik, nyilván annál gazdagabb skáláját képes kifejezni az érzelmeknek és állapotoknak.

Arckifejezések
Még a nagyon vaksi kezdő apuka sem tagadhatja, hogy az arckifejezések egészen elképesztően széles skálája kezd kialakulni. Jómagam csak a "figyelem" kifejezésén belül négy-ötféle különböző állapotot tudok megkülönböztetni a tágra nyílt szemű, derűs érdeklődéstől a kissé összehúzott szemű, komoly méregetésig.

Érdekes módon az idők során el is tűntek bizonyos arckifejezések. Volt például ez a jellegzetes, féloldalra húzott szájjal járó, fintorszerű vigyor, ami az egyik első "csak rá jellemző" gesztusa volt.



Nos, ez az ötödik hónapra teljesen eltűnt. Nem tűnt el viszont a másik sajátos, és már nagyon hamar kialakult nemreflexes mozdulata, egy különös, önmegnyugtató gesztus, amit akkor gyakorol, amikor nagyon fáradt. A fejét jobbra fordítja, fintorba húzott ajkai között kicsit kidugja nyelvét és a bal kezével megfogja a bal fülcimpáját.

Mostanra már tökéletesen fókuszál, az utánzós és közelhajolós játékoknál tekintete stabilan és irányítottan vándorol az arcunkon. Ugyanez érvényes a terepfelmérésre is: ha körbemászkálunk a lakásban, akkor nyugodtan és céltudatosan pásztáz. A szüleit öt-hat méterről simán felismeri (és nem a hangjukról), vagy legalábbis nagyon pozitív reakciókat ad. A fókuszálás másik nagy eredménye a nagyon erős szemkontaktus, ami nemritkán még nyugtatólag is hat a nyűgös hommelette-re.

Lazán a kommunikációhoz tartozik, hogy a tudatos mozgások közé tartoznak az utánzás nyomai is: a felemelt kézre válaszul - még elég bizonytalanul és nem minden esetben - ő is felemeli a kezét.

Ami a hónap igazi nagy kalandja: a tükör. Szociális gesztusok széles skáláját produkálja a tükörképe felé, a nyúlástól a mosolyon át a vidám sikkantásokig. Ha mi is feltűnünk a tükörben, tekintete ide-oda vándorol a valós személy és a tükörkép között.

Hangok
Bármily meglepő, hangadás-ügyben némi visszafejlődést tapasztalok. Négyhónapos kora körül nagyon erős sikkantásokkal próbálgatta a hangját, lelkesen berregett, buborékokat fújt, csuklásszerűen, levegővétel közben adott ki hangokat, egyszóval: be nem állt a szája. Pár hét után a sikkantások jelentősen megritkultak, a berregés szinte teljesen megszűnt. Ami megmaradt: az egészen mélyről, torokból jövő "ó-ó-ó"-zás, naponta kb. egy darab nagylelkű hangutánzó fonéma (mondjuk: "glü", vagy "pffszli"), fontos új hang a halk, elnyújtott, panaszos nyökögés, amit leginkább a fogzás számlájára írunk.

Ugyanakkor erőteljes és folyamatos kísérleteket tesz az utánzásra. Amikor szándékosan eltúlzott szájmozgással énekelek vagy lalalázom neki, akkor némán próbálja formálni ajkait. Berregésre összezárja és elernyeszti a száját, nagyon ritkán buborékokat is fúj. A fütyörészés nagyon nagy kedvenc, ilyenkor csücsörít, de általában elvigyorogja a végét. És kifejezetten vannak preferált szavak, gondolom, édesanyja hatására nagyon bírja a "papa-mama-baba-dada" hangsort, de az Úr kifürkészhetetlen akaratából borzasztó pozitív reakciót ad például az olyan hülye szavakra is, mint a "gyöngytyúk".

Kommunikatív játékok
Persze egy ilyen nyelv előtti helyzetben meglehetősen nagyvonalú kommunikatívnak nevezni egy játékot,* de most ideértek mindent, ami valamiféle két ember közötti interakció köré szerveződik. Ifjú hommelette-ünk vastagon tobzódik orális korszakában, lényegében az első, hogy bármilyen, a közelébe kerülő dolgot, legyen az perzsaszőnyeg, vasúti fékpofa vagy méregdrága fejlesztő játék, azonnal a szájába vesz. Ugye nem szükséges külön hangsúlyozni a kezdő apukák kedvéért azt a neveléselméleti közhelyet, hogy ennek semmi köze a táplálkozáshoz: ebben a korban egyszerűen a száj a legfontosabb érzékszerv. Ennek megfelelően rendkívül - legalábbis a kezdő apuka türelméhez mérten rendkívül - sokáig el lehet szórakozni azzal, hogy a gyermek újra és újra a szájába rakja az apuka különböző ujjait.

Egyébként is rá kellett döbbennem, hogy az emberi kéz a legszórakoztatóbb (és persze legolcsóbb) játékszer egy öthónapos gyerek számára. Mindig kéznél van (hehe), páratlan a variabilitása, és minden más játéknál hosszabb ideig leköti a gyerek figyelmét. Nem lehet eldobni, vagy ha mégis, akkor nem kell felvenni a földről. Egyedül egy baja van: nem ad ki hangot, de ezt a kéz tulajdonosa kitűnően tudja pótolni. Ritmika, mozgás, bonyolult forma, ujjbábokkal és egyéb trükkökkel végtelenül bővíthető - tényleg a tökéletes játék.

Egy másik kedvenc játékunknál, a fej fölé tartós, hirtelen leengedős, újra felelmelős, óvatosan dobálós zuttyogásnál...



...jöttem rá két kulcsfontosságú dologra:
1) imádja az arca felé közelítő, illetve attól eltávolodó dolgokat. Ezt aztán kipróbáltam minden lehetséges helyzetben: ha egy meghatározott, nem ijesztően gyors, de elég dinamikus mozgással közeledik az arcához egy játék, egy másik arc stb. - az rendkívül élvezetes az ifjú hommelette számára.
2) ritmikus ismétlődéseknél már kialakulnak bizonyos elvárások. Amikor a fent említett játéknál hirtelen leengedem egy rövidke zuhanás erejéig, a teste megfeszül, lábait felrántja, arca tág szájú vigyorba fordul - ez idáig lehetne a zuhanás kiváltotta feltétlen reflex is. Ám hogyha négyszer-ötször ritmikusan ismételjük a dolgot, és aztán hirtelen megszakad a sor, például továbbra is a magasban tartom, a teste ugyanúgy megfeszül, amikor a zuhanásra számít. Lehet, hogy belevetítés, de mintha némi zavar is tükröződne az arcán, a vigyorgás is meglepett szájtátásba csúszik át.

Nahát, egyelőre ilyen okosságokat sikerült felderítenem, drága kezdő és kevésbé kezdő szülők, ne habozzatok megosztani a saját tapasztalataitokat.

*Bár ilyen szempontból a bridzs is prelingvisztikus szerencsejáték, legalábbis abban a történelem előtti, primitív, atavisztikus formájában, ahogy a kezdő apukák baráti köre játssza.

További izgalmas havi összefoglalók emitt.

8 megjegyzés:

  1. Ez megnyugtato, hogy nemcsak en szorakoztatom gyermekemet ilyen epuletes jatekokkal.
    Az arc felel kozelites relytejes ugye regota foglalkoztat. Szulo arcara ugye ez nagyon all, de meg ha egy szamara altalaban nem tul erdekes jatekot is igy kozelitek fele, nagyon orul neki, nem ertem miert. Lehet, hogy a perceptualis konstancia felfedezeset elvezi (hogy ugyanaz a targy maskent nez ki)?
    A 'zutty' jateknal az anticipacio szerintem egyaltalan nem belevetites, persze azt azert mondhatna egy szkeptikus valaki, hogy mindez rovidtavu kondicionalt reflex).
    Gyongytyuk: Igen, kb Bella korul volt H., amikor minden alkalommal hatalmas kacagassal fogadta azt a szot, hogy 'circus animal'. (Ezzel asszem megvalaszoltam Masik Lakotars egy korabbi kerdeset.) A hasonlosag nem az allatvilag megnevezese es a nevetes kozott van, de valahogy hasonlo a hangzas. Azert az erdekelne, milyen kontextusban kerult elo a gyongytyuk szo...
    A csillagos megjegyzeshez: ami a legmegdobbentobb szamomra az epp a nem-nyelvi kommunikacio gazdagsaga. Csaknem szakmai valsagba is sodort ez: minek evolvalodott a nyelv ha a nonverbalis kommunikacio ilyen komplex.
    Na ennyi a komoly vasarnapi kommentar. Szoval hasonlo jatekokat jatszunk. Egy, amit nem emlitesz a kommunikacional, es amit talan a legjobban elvezek, az hogy ha en nevetek, o is nevet. Vegre valaki nevet a vicceimen...

    VálaszTörlés
  2. 1) Szerintem nem kell, hogy szakmai válságba sodródj: attól, hogy gazdag nonverbális (de még inkább preverbális) kommunikáció zajlik, attól még nem tudunk hordában mamutra vadászni. Úgyhogy a nyelv azért elég nagy funkcionális szeletét lefedi az interakcióknak, amire a nem-nyelvi nem képes. És meggyőződésem, hogy a nyelv előtti kommunikáció gazdagsága előkészíti a terepet a nyelviségnek. Na, az én okosságom meg ez, bár gondolom erre már elég sokan rájöttek.

    2) a közelítés: szerintem nem erről van szó, mert akkor bármilyen tempó mellett élvezné. Inkább arról lehet szó, hogy a felé irányuló mozgás hat rá izgatóan, és voltaképp ezt az izgalmat élvezi.

    3) a nevetésről majd megint külön post lesz, mert az teljesen kész. Most csak annyit a dologról, hogy elképesztő, ahogy érzem, hogyha felnevet, azonnal dübörögni kezdenek az endorfin-termelő mirigyek az agyamban.

    VálaszTörlés
  3. Köszi a választ, B, kicsit megijedtem, h talán tabu a dolog és nem kellett volna rákérdezni.
    Gyöngytyúk: hát, kicsit elragadtattam magam, amikor a minap Bella vmi ilyesmit mondott: tyityü. Gondoltam, ezután a gyöngytyúk már smafu... Mindenesetre vigyorog, ha meghallja, ma teszteltem.
    Közelítés: talán azt hiszi, h majd jól ráharaphat a közeledő dologra és ennek örül.

    VálaszTörlés
  4. Az nem is úgy volt! Éppen keresztrejtvényt fejtettem, és odafordultam Tacitust olvasgató lányomhoz, azt kérdezve: "Te, Bella, aszongya, »feltűnő, szép küllemű baromfi, latin neve Numida meleagris, tíz betű«?" Mire rávágta: "Gyöngytyúk!"

    Egyébként mond cifrábbakat is, a másik lakótárs szerint azt gügyögi: "Anya!", szerintem meg azt, hogy "Anyád!", csak ugye apai származása miatt kicsit palócosan...

    VálaszTörlés
  5. A gyöngytyúk (Numida meleagris) kizárólagosan úgy kerülhetett szóba, h. a Raton (ie. lakotars vagy mi a szösz) rájött, a magyar baromfitermelés egyik lehetséges megoldása ez az egyébként rendkívül finom és nemes állat.

    Az érvrendszerre ld. részletesebben Szalay-Barna-Körösiné: A gyöngytyúk, Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004: pp. 137-147.

    Namármost, kéremszépen, a Raton esetében ez a majdhogynem tudatalatti elszólás rendkívül fontos dologra világít rá, nevezetesen is arra, h. a gyermektartás (ld. még gyöngytyúktartás, etc.) jót tesz lelki életének. Ugyanis a fent idézett remek kis szakirodalmi munka hatásos érvrendszerét elfogadva rájöhetünk arra, hogy a gyöngytyúk tényleg a helyi mezőgazdasági termesztés és piacfejlesztés egyik kulcsállata. Azaz aki a gyöngytyúkot pozitívan látja, az maga is - helyesen gondolkodva - az életet látja pozitívan.

    Ez a Raton esetében visszavezethető a gyermekhez, mivel ugyebár neki gügyögte eme rendkívül érdekes magyar szót. Röviden, magyar jövőt, magyar gyermeket, magyar gyöngytyúkot!

    VálaszTörlés
  6. Félreérted. Nem a gyöngytyúk tesz jót a lelki életemnek, hanem az, ahogy a "gyöngytyúk" szóra a leányom teli szájjal kacag.

    VálaszTörlés
  7. Poremba, 20.52-kor mar ennyire reszeg vagy?

    VálaszTörlés
  8. De Béla, nekem azt modtad, letetted az üveget.

    VálaszTörlés