2008. augusztus 5., kedd

Zen-babaista példabeszédek 01.

A DaddyDaily bloggere rövid szösszenetében a Zen általam hőn szeretett példabeszédein-anekdotáin köszörüli a nyelvét, gondosan kiemelve azt, hogy a megvilágosodás útját kereső, bölcs mesterek vajmi keveset tettek hozzá a gyereknevelés művészetéhez. "Mert mikor hallottál olyat, hogy egy Zen mester az alma értelméről elmélkedett volna, miközben egy büdös, undorító, öklendezésre késztető pelenkát cserélt ki éppen?" Eltekintve attól a ténytől, hogy a saját gyermeked pelenkája per definitionem nem lehet undorító és öklendezésre késztető (na jó, megengedem, büdös talán igen), meggyőződésem, hogy a Zen (vagy kínai formájában: a Csan) anekdoták tanulságai igenis nagyszerűen használhatók a szülői önfejlesztésben és a gyermek megértésében. Persze nem konkrét értelemben (konkrét értelemben valóban aránylag keveset említik a fenékhőmérőzést), de ki az az amatőr orientalista, aki azt gondolja, hogy egy Zen példabeszédet szó szerint kell érteni?! Úgyhogy a kezdő apuka - mindenekelőtt önnön okulására - új sorozatba kezd: Woody Allen szép szavaival, Ha a Zen mesterek kezdő apukák lettek volna. Mélyen átélt felismerések, frappírozott válaszok, fürdetés/mosogatás közben lecsapott megvilágosodások, egy réges-rég élt, Uj-lak tartománybeli szerzetes, Ben-Ce mester frissen felfedezett apokrif történetei. Az első rögvest a lapozás után.

Egy napon Ben-Ce mestert megkérdezte egy írástudó:
- Mondd el nekem, hol az értelem határa!
A mester készen állt a frappírozott válasszal:
- A telire ráteszed az üreset. Reggelre a teli kiürül, az üres megtelik.
- Nem értem, mester.
- Nem érted, mégis csinálod, heteken, hónapokon át. Ezt tanította nekem az én mesterem, Bel-La, pelenkázás közben.

További Zen-babaista példabeszédek emitt.

2 megjegyzés: