2008. november 2., vasárnap

A nagy sütőtök-duplaposzt, 1. rész



Ahogy a tavasz beköszöntét Márta István siránkozása és a medvehagyma, úgy az őszt két dolog jelzi egyértelműen. Az újságok belpolitikai rovataiban egyre többször tűnik fel helykitöltő fotó a "pénzügyminiszter vízibivalybőr költségvetés-benyújtó táskájáról", illetve a piacokat és gasztroblogokat elönti a sütőtök. Mindenki kötelességének érzi legalább egy bejegyzés erejéig méltatni a földek e csodás termését, ami nemcsak hogy eszméletlenül finom, de ráadásul halál olcsó és mindezek tetejébe az egyik legmókásabb termés, amit a haszonnövények többezer éves története kínálni tud. A sütőtök-láz lakótási közösségünket sem kerülte el, hiszen mindketten (bocsánat: immár mindhárman) feltétlen hívei vagyunk e derék zöldségnek - bár nem volt ez mindig így. A sütőtök (egyéb tökfajtákkal együtt) lenézett páriája volt gasztronómiai tevékenységünknek, és igazából csak két-három éve fedeztük fel rejett értékeit. Az ifjú hommelette hozzátáplálási tevékenysége aztán lakótársi konyhakultúránk őszi alappillérévé avatta a sütőtököt. De mielőtt e duplaposzt következő darabjában bemutatnánk a sütőtök ételként való felhasználását, lássuk, milyen a sütőtök mint látványelem. Michelangelóként farigcsáló apuka és angolszász népszokások belül.

Bár a kezdő apuka nem nagyon rajong az angolszász kultúrkörből átvett marketingünnepek iránt, Bálint-napkor például engesztelhetetlen, molière-i vagy Don Siegel-i gyűlölet költözik szívébe és legszívesebben egy M16-ossal járna-kelne a multinacionális édességgyártók sales department-jein, a Halloweent azért valamelyest kedveli. Két okból: egyrészt az emberiség kultúrtörténete a Halloweennek köszönheti minden idők egyik legótvarabb trash-sorozatát, a Fűrészt, másrészt a kisvárosi előkertek legszívmelengetőbb látványát, a töklámpást. Páratlanul szigorú és konzervatív nevelési elveinkből következően az előbbit még korainak éreztük megosztani egy-éves-sem ifjú hommelette-ünkkel, de az utóbbira már elég érettnek ítéltük, úgyhogy a kezdő apuka egy gigantikus sütőtökkel felfegyverkezve bevezette omlettkéjét a kelta hitvilág e szép tradíciójába.

Az említett nagy tök, kétféle éles kés, meg egy puha belű (B8-as) ceruza apuka rajzkészletéből. Ezek rendeződnek ízléses alakzatba a konyhaasztalon.



A puha ceruzával előrajzoljuk a páratlanul eredeti mintázatot. Szép nagy szemeket véshetünk a héjra, no meg cikcakkos skalpvonalat, amin keresztül majd eltávolítjuk a tök belsejét.



A következő mozzanat akár a Fűrészre is emlékeztethet. A reggeli fényben megcsillan apuka féltve őrzött svájci bicskájának pengéje.



A hűvös, rozsdamentes acél halálos biztonságot ad. Apuka sebészi pontossággal dolgozik.



Az egész kísértetiesen (hehe) emlékeztet egy agyműtétre, főleg amikor feltárul eljövendő lámpásunk belseje.



A kikaparásra számtalan célszerszám közül válogathatunk rögtönzött lakótársi műtőnkben, de a tök belsejének apró, összegabalyodó, ragacsos szálaira mégiscsak egy tésztakanál a legmegfelelőbb.



A belső szervek eltávolítása után következzenek a finom, rokokó cizelláltságú arcvonások. Itt válik fontossá a nagyon éles kés és az óvatos, de határozott mozdulatok sora. A tök héja ugyanis könnyen reped, egy elnagyolt mozdulat könnyen megsemmisítheti áldozatos munkánk eredményét.



A majdnem kész műalkotás. Nedves kendővel lemossuk az esetleg megmaradt ceruzavonásokat, és a késsel simára kapargatjuk a felületeket.



Tökünk készen áll, hogy igazi Jack O'Lantern legyen belőle. Már csak drága lakótársunkból kell kizsarolni egyet féltve őrzött buddhista-orientális mécsesei közül, amiket a dalai láma újlaki látogatasára őrizget. Ezt meggyújtva belehelyezzük, majd 3-4 gyufaszállal kipöckölve a tetejére illesztjük a lemetszett skalpot is.



El kell áruljam, ifjú omlettünk meglehetősen csekély érdeklődést tanúsított lakótársi töklámpásunk iránt (talán mégis inkáb a Fűrész 4-et kellett volna...) Úgyhogy nem maradt más hátra, precízen kihelyeztük a kertbe, a házbeli gyerekek nagy-nagy örömére. Hát igen, ez a tökéletes suburbian idill...

4 megjegyzés:

  1. Csak az amatorok vagjak fel a fejet, az igazi profik a szem/szaj-lyukon keresztul veszik ki a belsejet (fagylalt-adagolokanal a kedvelt celszerszam).

    Okt 31 egyebkent sok tekintetben a Balint-napnal is sulyosabb, vagy legalabbis nehezebben elkerulheto, a 'trick or treat' dolog miatt, ami onmagaban is egy erdekes szociologiai elemzest igenyelne (szegenyebb gyerekek mindig gazdagabb kornyeken trick or treat-elnek). Azert ez remelem lassabban fog begyuruzni Mo-ra, mint a Valentin cucc...

    VálaszTörlés
  2. Na jó, de hol teszik be a mécsest? Vagy a profik egyszerűen leöntik petróleummal és felgyújtják?

    A trick or treathez hasonló van itthon is, húvéti locsolkodásnak hívják. Érdekes szociológiai adalék: én egykor gazdagabb gyereknek számítottam, de láss csodát, én is a gazdagabb környékeken locsoltam, csengő bélásokért. Még érdekesebb, hogy a húsvéti locsolkodás is egy halálhoz kötődő ünnephez kapcsolódik.

    Ja, meg ott van a betlehemezés is, az meg mondjuk a születéshez. Ki érti ezt?

    VálaszTörlés
  3. A petroleummal leontes nem rossz otlet (biztos szep narancssarga fennyel eg).

    A locsolas-analogiara nem is gondoltam. Persze locsolasnal azert valamit kell csinalni (locsolni), nem csak azt mondani, hogy 'trick or treat'. Ja, es locsolasnal ritkan csengetnek be hajlektalanok egy nejlonzacskot maguk ele tartva (a csokinak)...

    VálaszTörlés
  4. És a jelmez? Úgy értem, talán tettek is valamit. Jó esetben nem kölcsönzött, hanem készített.

    VálaszTörlés