2009. január 6., kedd

Hommelette a konyhában, 1. rész: Rozmaringos omlett

Ha már az utóbbi időben ennyi szó esett főzőcskézésről, a kezdő apuka úgy döntött, nagyszabású duplaposzttal igyekszik bemutatni az ifjú hommelette konyhai manővereit. Mert bizony, decemberben elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy alig-egy-éves omlettkénk némi bevezetést nyerjen a konyhai munkálatok varázslatos világába. Mondjuk egy Wellington-bélszínt még nehezen üt össze, de lakótársi közösségünk úgy véli, egyáltalán nem baj, ha van némi fogalma arról, hogyan, miből és mennyi áldozatos erőfeszítés nyomán készülnek azok a változatos halmazállapotú izék, amiket előszeretettel hajigál szanaszét a jobb híján "evésnek" nevezett művelet során. Duplaposztunk első részében az ifjú hommelette a fűszernövényekkel ismerkedik.

Bár majd egy alkalmas helyen bővebben kifejtem a részleteket, emitt elég csak annyi, hogy a kis omlett ételeit igen józanul fűszerezzük. Egyáltalán nem borsozunk (hacsak nem alaplébe főzve - ha nagyon muszáj, egy-egy csipet borsikafűvel helyettesítjük), sót alig-alig használunk, kristálycukrot még életében nem kapott szerencsétlen, a szárított fűszerről azt sem tudja, micsoda. Annál többet zúdítok a kajájába kakukkfűből, rozmaringból, bazsalikomból, barátságosan bólogató snidlingből, visszafogott mennyiségű lestyánból, a csirkéhez némi tárkony társul - mikor mihez lehet frissen hozzájutni.

Alig vártam már a pillanatot, amikor az apró utóddal megoszthatom a csodásan illatozó friss fűszernövények sejtelmes titkait. Aztán egy szép szombat délelőtt elérkezett a perc: az ifjú hommelette lelkesen asszisztált ebédjének elkészítéséhez (ami - ne legyenek illúzióink - nagyjából kimerül abban, hogy a nadrágszáramat ráncigálja, és fennhangon követeli a jussát, amíg meg nem unom, és kíméletlenül beparancsolom az etetőszékbe). Hogy valamelyest úrrá legyek türelmetlenségén, a csirkehús diszkrét sercegése közben átnyújtottam neki pár szál kakukkfüvet és egy szép rozmaringágat. A végkifejlet alant látható. Én sem gondoltam volna, hogy ekkora móka lesz belőle.



Kitűnő átvezetés ez a következő poszthoz, amelyben a lehetőségekhez képest gyerek-kombatibilis konyháról és konyhai technológiákról lesz szó.

3 megjegyzés:

  1. nagyon jó zenét tettél alája, illik hozzá:)

    VálaszTörlés
  2. Már nagyon várom a gyerekbarát konyha ötleteket, különösen, h. mostanra mindkét otthoni lény elég nagy ahhoz, hogy a kis széket a pulthoz tolja és kézbe vegye a nagy filézőkést. De a közös főzés klassz. Ötlet: szerezz be egy olyan eszközt, aminek nincs semmi éle, de hasonlít valamelyest a zöldség/krumplipucolóhoz. Ennek mímelt használatával nálunk legalább 10 percig csömd szokott lenni. Három év felett meg lehet saját pucoló beszerezni, akkor már képesek önállóan répát hámozni.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a dicséretet. Dr John az előadó, szerény véleményem szerint az egyetlen fehér zenész, aki elfogadható színvonalon képes bluest játszani, amint azt ez a kitűnő Basin Street Blues-feldolgozás is bizonyítja.

    VálaszTörlés