2009. szeptember 4., péntek

Happy Children 02

Kisgyerekes szülők pontosan tudhatják, hogy micsoda szónikus csapások érhetik az utódot, ha elkövetik azt a megbocsájthatatlan hibát, hogy hisznek a marketingnek és megvesznek egy-egy kortárs "gyereklemezt". Szomorú sorsú országunkban a jó gyereklemez éppoly ritka, mint mondjuk a jó poplemez vagy a jó beef jerky. Na de nem is a céltalan és hazafiatlan ócsmázás a célom, sem pedig valami babazene-elméleti fejtegetés írása - csupán azt az örömhírt szeretném megosztani, hogy gyilkos viták, becsületsértésig fajuló veszekedések, vérre menő lakótársi debattok után elkészült az itt bemutatott Happy Children-lemez itt beharangozott folytatása.

Az új popzenei válogatás alapelvei a lehető legegyszerűbbek: a lehető legváltozatosabban és legszórakoztatóbban mutassa be egy két év körüli gyerek számára, hogy mi az, amit szülei zórakoztatónak tartanak a tágan értelmezett popzene párszáz éves történetében. Ebből persze rögvest kilóg az intro, hiszen a zseniális Moondogot az Allmusic például "avantgárdként" és "provokatív hangulatúként" címkézi - de az a lemez, amiről ez a tétel származik, leginkább "klasszicizálónak" nevezném. A folytatásban feltünedeznek régebbi és frissebb worldwide slágerek, mint mondjuk Yael Naim New Soulja, Moby egykor rommá játszott Run Onja, vagy a legtöbb családi vitát kiváltó Aphrodisiac a Bow Wow Wowtól, hogy Morricone Volt egyszer egy Vadnyugat-betétdaláról ne is beszéljünk. A figyelmes hallgatónak feltűnhet, hogy a válogatásban aránylag felülreprezentáltak a feldolgozások. Fontos metodológia kérdéseket vetett fel az a probléma, hogy az ifjú hommelette-et az eredeti darabokkal ismertessük-e meg, vagy inkább a gyerekfül-kompatibilis verziókat részesítsük előnyben. Végül ez utóbbi mellett döntöttünk. Üdítő kivétel minden idők egyik legjobb száma, Van Morrison Moondance-e, aminek eredeti felvétele a maga nemében egyszerűen tökély.

Azért kissé igyekeztünk szakítani a berögzült gyereklemez-logikával is. Ezért aztán Satie-től nem a kötelezően választható, fülemen kicsorgó babalemez-sztenderdek, a Gymnopédies vagy a Gnossiennes került ide, hanem egy vidám, táncolható darab. Külön felhívnám a figyelmet a Psapp számára, aminek ide kerülése semmi mást nem bizonyít, mint azt, hogy néha, nagyon ritkán mégiscsak van valami értelme a televíziónak mint olyannak. A Grey's Anatomy főcíme nélkül ugyanis valószínűleg sosem ismertem volna meg ezt az elbűvölő, bájos, minimalista és nyilvánvalóan macskamániás duót. Az egykor nagy reményekkel indult, mára reménytelenül nyálassá vált Bublé bácsi nem a legjobb számával került ide; inkább pedagógiai okokból, hogy az ifjú hommelette megismerkedjen a zenei frázis fogalmával. Elég szórakoztató hallani, ahogy Gene Krupa Sing, Sing, Sing-je új életre kel az ezredfordulón.

No, nem is szaporítom a szót, aki kíváncsi az egészre, a playlist alatti csillagocskára kattintva magáévá teheti. Mi már teszteltük számtalanszor, gyermekünk lelkesedése alapján bevált, de várjuk a kíméletlen kritikákat.


*

11 megjegyzés:

  1. Elozetesen annyit, hogy a lemezborito kompozicioja osszemerhetetlenul jobb, mint a Happy Children 01-e.

    VálaszTörlés
  2. Marhaság. Ez egy kommersz endékás habtapi alap, vietnami búgócsigával, és Rossmannos kínai építőkockával. Kb. 30 másodperc alatt tosztam össze a kompozíciót, míg az előzővel legalább egy órát szarakodtam.

    A HC01 borítója sokkal jobb lett, a HC02-borító miatt kicsit szégyenkezem is, de már nagyon el akartam készülni vele.

    VálaszTörlés
  3. Magyar számot nem lehet a következőre tenni?
    Amúgy tetszik. Happy Tata :)

    VálaszTörlés
  4. Van ezen is "magyar szám", a Bartók-népdalfeldogozás. Egyébként magyart szándékosan nem raktunk rá, mert készül egy speckó magyar válogatáslemez. Azt viszont nagyon nehéz összerakni, mert hát a magyar popzene, hogy is fogalmazzak finoman, nem igazán színvonalas.

    VálaszTörlés
  5. Na de Bartok egy hazaarulo internacionalista...

    A kompoziciora vissza: Moholy-Nagy baszom rozsdas rugokat hasznalt a fotogramjaihoz, aztan megis milyenek.

    VálaszTörlés
  6. Buble' bacsi meg ugye akkor valt nyalassa, amikor elhagyta szulovarosat, Vancouvert...

    VálaszTörlés
  7. Mi kevés könnyűzenét hallgatunk. Peti a barokk zenéket bírja, meg Mozartot. Valinak inkább a bécsi keringők és a ballett kisérőzenék (Diótörő, Órák tánca stb.) jönnek be. Azért egy kis ABBA és a swinges angol karácsonyi dalok is mennek...

    Magyar ügyben az egyik kedvenc - bár az nem pop - a Kolompos. De most kanyarodunk vissza - előkerült egy kazettás magnó és pár kazetta - a Kalákához is.

    Esti elalvós főslágerek (ezt mondjuk saját gitározós átiratban) - Zorán: Szép Júlia, Donovan: Streets of London; 100 Folk Celsius: - Drága otthon; Cseh Tamás: Budapest és Emlék

    VálaszTörlés
  8. Na azert azt hittem ha valaki, te megveded a magyar popzenet a raton tamadasatol, miszerint 'nem igazan szinvonalas'...

    VálaszTörlés
  9. Nem tom, mit nevez ő popzenének. Természetesen az Első Emelet és a KFT lemez az autós lejátszó szent tehenei, de azért otthon maradnak a fent említett dógok. Az én Happy Children lemezemen más dógok szerepelnének. Apropó: Az idei Mikulásra elkészíthetné mindenki a saját Happy Children magyar válogatását, és azt mindenki kaphatna...
    Télleg, lesz közös Mikulás?

    VálaszTörlés
  10. Hát igen, én sajnos a munkám miatt annyi szar popzenét hallgatok, hogy már rágyantásodott a dobhártyámra. Amit meg kompenzálásképp bömböltetek (elborult free jazzek, New Orleans-i mocsárbluesok és preromantikus szimfóniák), az nem igazán hommelette- és családbarát. Az egyetlen elfogadható kompromisszum számunkra a negyvenesévek-beli bigband-aranykor, azt itt mindenki örömmel hallgatja.

    VálaszTörlés
  11. Végighallgatván: Peti és Vali a legjobban a 20. számot bírta naagyon. Óriási dance-music a gyerekeknek. Még a 4. volt gyermekeink körében igazán sikeres. A többi az inkább Ágnesnak jött be. Úgyhogy lehetne akár Happy Eltern is a cím...
    :o]

    VálaszTörlés