Vendégposzt: Bölcsődemóka, ahogy az anya látja

A legutóbbi bölcsődemókás posztban beígértem drága lakótársam anyai szempontú beszoktatós vendégposztját. Lakótársam aztán sértetten a szememre hányta, hogy ő ezt már rég megírta, amire szégyenszemre én nem emélkeztem, pedig, mint kiderült, ő sem emlékezett rá. (Egy kis előzetes magyarázat: "Pipi" természetesen az ifjú hommelette anyai beceneve, az pedig, hogy a gyerek nem sírt, érdekes memória-disszonancia kettőnk között. Én határozottan emlékszem, hogy jópárszor volt sírás-rívás, de valószínűleg ezek már a szigorúan vett beszoktatás után történtek.) Íme tehát a drága lakótárs retrospektív beszámolója az első bölcsődei hétről (arról pedig, hogy őt magát hogyan érintette az elszakadás, egy másik vendégposztban, itt ír):

Csodával határos módon a hét 5 napján 5x sikerült Pipit bölcsődébe vinni. Haladunk, haladunk.

A hely konkrétan a tőlünk 5 percre lévő miniplázában található, és ezzel el is árultam a legnagyobb hátrányát. Mesterséges fények, pocsék plázazene (hogy ez miért csak minket zavar, azt nem értem, de viszont sikerült elérni, hogy lehalkítsák) a folyosón, szerencsére a foglalkozószobákba nem hallatszik be. Ezen túl néhány, előre elmondott dolognak épp az ellenkezője volt, ami enyhén kivágta a biztosítékot az amúgy is szanaszét hullott, aggódó szülői párosunknál, mint pl. vizet adnak de közben cukros (!) teát, tánctermek vannak, de nappal nincs ott óra, közben meg bömböl a hip-hop ésatöbbi ésatöbbi, de ezek megoldódtak, így már nem is ecsetelem tovább ezeket a rémálmokat. Ja igen, a Fornetti-kérdés még nyitva, egyik nap azt kaptak, amitől szintén sikítófrászt kaptunk. Ám egy héten csak egyszer van ilyen, ám legyen, kibírjuk, annak ellenére, hogy az elején jelezték, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a picik táplálkozására.

A felszerelés eszméletlen: trambulin, felfújható vár, labdákkal teli medence, csúszda bent, csúszda a teraszon, profi egyensúlyozó mászóka (vagy mi),alagút, csúszka, legjobb kirakók, könyvek, játékok... Egy paradicsom ebből a szempontból. Két fiatal lány gondozza őket és állítólag van egy harmadik valaki is, őt még nem láttuk. A két lányból az egyik szívből tündéri, a másik szerintem műmosolykirálynő, de ezek csak az első benyomások, majd meglátjuk. A picik jól elvannak velük. Van pár dolog, ami kifejezett idegesít a bánásmódban, mint pl. esés utáni azonnali felkiáltás: Semmi baj!, mert szimplán megkérdezhetnék azt is, jól vannak-e és akkor nem bagatellizálnák a dolgot, fontos, hogy komolyan vegyük a problémáikat. Na meg mára is jutott egy bénaság, a gyerek feje feletti megbeszélése annak, mennyire rossz is ő (ráadásul ilyet bakker a kisördögnek sem mondunk) az szintén kicsapta a biztosítékot mindkettőnknél. Hát kb. így vannak a dolgok.

Az alvás jövő hétig várat magára, szerdán közölte a kicsi kisasszonyka, hogy biz' ott aludna, de akkor berezeltem és nem mertem ott hagyni, ez lehet, hogy óriási hiba volt, mert azóta meg nem akart. Így most az a terv, hogy hétfőn mindenképp megpróbáljuk, lesz, ami lesz.

A lényeg, hogy Pipi boldogan megy, imád ott lenni, a lányok szerint nagyon aranyos és bohóckodik, nincs vele semmi gond (még egy könnycsepp sem volt, kopkopkop). És még azt is mondták, hogy milyen kiegyensúlyozott. Szóval, részéről eddig minden szuper.

Sajnos én szinte minden nap zokogva jöttem el, egyik este egy órán át még este is, annyira durva ez az egész, de lassan enyhül bennem is a fájdalom, már-már nincs is lelkiismeret-furdalás és belátom, elfogadom, hogy ez a lehető legjobb kompromisszum jelenleg, amit mindannyian hozni tudunk.

Még írhatnék az egyik kislány extrafura anyukájáról meg arról, hogy az egyik kicsilány asszem bölcsisnéninek néz, meg hogy még nem voltak játszótéren, de végül is van terasz, ahová ki tudnak menni motorozni meg ilyenek, hogy már festettek is meg még sok izé van, de ezeket már kevésbé érzem fontosnak, inkább csak annyi, hogy úgy néz ki, akkor ide fog járni egy évig kisPipi.