2010. szeptember 23., csütörtök

Zen-babaista példabeszédek 08.

Mint korábban futólag említettem, drága lakótársam finoman terelgetni kezdte gyermekünket a buddhizmus szép hagyományai felé. A hétvége a kezdő apukát is megihlette, ezért folytatódik a buddhizmus és gyereknevelés mély összefüggéseit boncolgató sorozat: ha a szerzetesek kezdő apukák lettek volna, persze a gelukpa lámaista irány helyett a hozzám jóval közelebb álló zen/csan stílben.

- Vajon feltétlenül szükséges-e a koplalás - fordult egy napon, reggeli közben Ben-Ce mester Bel-La mesterhez - a megvilágosodáshoz?
- Félreérted a Tant, Ben-Ce mester - válaszolta szavak nélkül Bel-La mester - nem a koplalásról van szó. A villa, a pohár, a tányér: mind-mind a fizikai világ üres hívságai csupán. Ennek megértéséből következik, hogy ráébredsz: semmi ilyesmire nincs szükséged, hogy az ételt szétkend az asztalon. És ha ezt megérted, abból az következik, hogy asztalra sincs szükséged, hogy az ételt szétkend az asztalon. És ha ezt megérted, abból az következik, hogy ételre sincs szükséged, hogy az ételt szétkend az asztalon. A koplalás csak érdektelen mellékkörülmény. Ez az igazi tanítás, Ben-Ce mester, úgyhogy ne is álmodj arról, hogy egy falatot is eszem ebből a joghurtos-áfonyás-kukoricapelyhes izéből, amit elém raktál.

Hát bizony, szerzetesek, Buddhával szólva: lángban áll az étterem.

További Zen-babaista példabeszédek emitt.

2 megjegyzés:

  1. Bel-La mester jól vélekedik a joghurtos-áfonyás-kukoricapehelyről. Egy jó szalonnás rántotta megváltoztatná világlátását a reggeli étkezéssel kapcsolatban. :)

    VálaszTörlés
  2. Te is félreérted a Tant, Ta-Ta mester! A szalonnás rántottára is nemet mond.

    VálaszTörlés