Az alkalom adta magát: drága lakótársam mindenszentek és halottak napja alkalmából családlátogatásra távozott Duna-menti szülővárosába, a kezdő apuka pedig, hirtelen öttlettől vezérelve, a kis omlettel mély egyetértésben úgy döntött, hogy e két napot nem a kecske utcai játszótér unalomig ismert mászókáin tölti, hanem valami izgalmasabbal múlatja az időt. A cél pedig kézenfekvő volt: már hetek óta ígérgetjük elsőszülöttünknek a gyermekek által művelhető legcsodálatosabb tevékenységet, az úgynevezett mélyavarozást. Sajnos Magyarországon az a helyzet, hogy normális avart csak a Börzsöny és a Mátra égbe nyúló bércei kínálnak az erre fogékonyaknak. Ezek közül is kimagaslik (mind fizikailag, mind levélmennyiség tekintetében) a Kékes-Sas-kő gerinc csodás bükköse, ahol kétségkívül e Trianon szaggata csonka haza legcsodálatosabb mélyavarát hordja össze a szél így november elején. Persze ez az útvonal a legnehezebb hazai túrák közé tartozik, úgyhogy a kezdő apuka még nem merte megkockáztatni egy bizonytalan léptű, hároméves, nyafogó méregzsákkal, jó lesz nekünk valami barátságosabb is, gondolta, így esett a választás a gondtalan ifjúkori röfögések kulcsfontosságú színhelyére, az egykori vad Mátrabércezések legbarátságosabb szakaszára, a Mátraszentimre-Mátrakeresztes útvonalra, aminek legnagyobb előnye, hogy a közepén tárt kapukkal vár mindenkit Magyarország túlzás nélkül legjobb hüttéje, az Ágasvári Turistaház.
Mátraszentimre-Ágasvár-Mátrakeresztes nagyobb térképen való megjelenítése
Eltévedés-veszély nélküli, látványos gerinctúra, a Mátrához képest meglepően kevés szinttel, várhatóan sok avarral, jól ismert terepen, ráadásul kecsegtető esély, hogy az ifjú hommelette a Nagy-Szénás után magassági csúcsot döntsön: minden adott volt tehát, hogy nekiinduljunk közös életünk első többnapos kirándulásának. Alaptábornak Mátraszentimrét jelölte ki a gondos expedícióvezető: "...a természeti élmény, a kristálytiszta levegő, a nyugodt pihenés térsége Magyarországon" - mondja a kissé görcsösen megfogalmazott szlogen, ami nehézkes reklámíze ellenére, ha nem is vonzó, de legalább mélyen igaz. Hazánk legmagasabban fekvő települését mindig is imádtam, a táj elképesztő, az egyik oldalról fantasztikus kilátás a Narád és a Csörgő-patak völgyére, a végében az Ágasvár összetéveszthetetlen sziluettjével, a másik oldalon a Mátra komoly bércei a Piszkés-tetőtől a Galyán át a Kékesig. Mindig magával ragadott a települést jellemző furcsa, elzártságát máig őrző szlovák zárványkultúra, ami némi palóc ízzel keveredik - hát igen, a kezdő apuka vére minduntalan kiüt. Imádom a jellegzetes, szürkésvörös andezites terméskőből felrakott, vakolatlan falakat, telente a fatüzeléső kályhákból (itt nem probléma a gázáremelés) felszálló, összetéveszthetetlen füstszagot, és imádtam a környék egyetlen komolyan vehető vendéglátóipari egységét, a - valószínűleg az említett kályhák miatt - sajnálatos módon porig égett Szlovák Csárdát, ahol minden bizonnyal Magyarhon legjobb sztrapacskáját adták.
Erősségek: hát, mit is mondhatnék - a kezdő apuka rémesen elfogult e táj iránt, úgyhogy mély objektivitással állíthatja, hogy itt kizárólag erősségek vannak. Mind közül magasan kiemelkedik természetesen az Ágasvári Turistaház, ez a bájosan elhanyagolt, de épp ennyire hangulatos facility:
...ami ilyen remek és nagyvonalú helyen fekszik (baloldalt felül, a vidám kis fenyves-sapkával maga az Ágasvár):
A ház bűbájos háziasszonya, immár háromgyerekes családanya, mindenkit egy-két jó szóval fogad, és a szíves vendéglátás kedvéért még a rendszeres csillagásztáborok meg a nagyhangú, rovásírásos pólóban, böszme számszeríjakkal parádézó hazafiak éjszakába nyúló dorbézolását is elnézzük.
Régebben itt két óriási kutya vigyázta a rendet, őket egy azonos tömegű, ám jóval nagyobb darabszámú, kitűnően szanaszét kergethető macskafalka váltotta fel:
Az erősségek közé számolom az Ágasvár nagyszerű tömbjét, ahol az ifjú hommelette vidám csúcs-csokizással ünnepelte 789 méteres magassági rekordját:
Ezúttal az optimális, kifejezetten csúcs-csokizási célra kifejlesztett márkát sikerült magunkkal vinnünk:
A csúcs-csokizásból egyébként botrány lett, mivel az ifjú hommelette egyetlen betűt ismer fel az ábécéből, saját nevének kezdőbetűjét. Sajnálatos módon észrevette, hogy pont az ezzel a betűvel díszített darabot tüntettem el a számban, aminek egy rövid sírógörcs mellett az lett az eredménye, hogy a további darabokat féltve őrizte, és egyetlen egyet sem volt hajlandó adni nekem.
És persze Ágasvárról a kilátás is nagyszerű, ezen a képen a Csörgő-patak völgyére esik remek visszatekintés, utunk a bal oldali vonulaton vezetett végig:
Gyengeségek: ne kerteljünk - ennek a túrának egyszerűen nincs gyengesége. Elejétől a végéig hibátlan.
Lehetőségek: Mátraszentimrében az a jó, hogy sokfelé lehet kirándulni. A Galya-tető is nagyon közel van, aztán át lehet rándulni a szomszédos magas-mátrai falvakba, Szentistvánba vagy Szentászlóra, a bátrabbak és strapabíróbbak Mátrakeresztesről továbbnyomulhatnak a csodaszép Muzsla-gerincen Szurdokpüspökibe, Ágasvárról leszaladhatunk Nagybátonyba, egyszóval rengeteg a variációs lehetőség. Az igazi nagy esély az, hogy a környék az utóbbi években Magyarország legkomolyabb síparadicsomává nőtte ki magát, amint azt ez a furcsa műtárgy, a gerinc közepére épült, a hóágyúzás-alapanyagként szolgáló víz tárolására létrehozott mesterséges tavacska is bizonyítja:
De nem csak lesiklani, hanem sífutni-sítúrázni is nagyszerűen lehet errefelé, úgyhogy tuti, hogy január-februárban még lesz ilyesmiről bejegyzés e blogon.
Veszélyek: nincsenek, ha csak az nem, hogy a kezdő apuka kissé elbízza magát (mint ahogy az meg is történt), és úgy gondolja, hogy majd milyen könnyen felfut Ágasvárra egy vidáman kalimpáló, tizenöt kilós gyerekkel a nyakában. Körülbelül ötven méterrel a csúcs alatt jött el a pillanat, hogy elcsúsztam egészben kiköpött tüdőmön, úgyhogy megesett velem az a csúfság, hogy sok-sok négyezres után a saját hároméves lányom rángat fel kézenfogva egy nyolcszáz méter magas dombra.
Életkor: 0-bármeddig.
Hordozás: bármily meglepő, Szentimrétől az Ágasvári Turistaházig akár még babakocsival is végig lehet sétálni (ebben az esetben persze ki kell hagyni magát a csúcsot, amint azt a térképen a narancs vonal mutatja). A "gerinctúra" kifejezés ne rettentsen el senkit, nagyjából végig ilyen luxuriőz autópályáról van szó:
Bármely formájú és árfekvésű hordozóval meg egyenesen maga az otthonos kényelem a kirándulás.
Ellátmány: Ebből a szempontból a szélsőségek uralják a túrát. Mátraszentimre, hiába próbálja a "nyugodt pihenés" jelmondatával turisztikai központként pozicionálni magát, vendéglők tekintetében egyáltalán nem áll valami fényesen. Sajnos az egykori Szlovák Csárdának már csak halovány árnyéka az azt valamennyire helyettesíteni próbáló Kemencés, ami hangulatosnak hangulatos ugyan, a házi bodzaszörp is lendít valamit a dolgon, de sajnos a konyha a közepest alig üti, az meg egyszerűen megbocsáthatatlan, hogy mélyen hazafiatlan módon kizárólag Carlsberget csapolnak, négy decit ötszázért, üveges sörük meg egyáltalán nincs. A Csörgő vendéglő egy igazi vicc, rettenetes konyhával, a Hotel Narádban pár éve, még a nagyszabású fejlesztések előtt voltam utoljára, akkor csak az éttermi kilátás érdemelt szót, gasztronómiai szempontból a legszörnyűbb magyar szállodakonyhai hagyományokat követte, csomós-lisztes tokányokkal, ragacsos galuskával és kegyetlen mikrózással, és a vaddisznó mellé ajánlott édes (!) vörösborral. Nem tudom, hogy mostanában mi a helyzet, de ránézve a friss étlapra azért feltolul a kérdés, hogy, bazmeg, mi értelme van a Mátra tetején Waikiki csirkét kínálni, a "vegetariánus" ételek meg látványosan kimerülnek rántott sajt-bundázott Camembert-grillezett padlizsán Bermuda-háromszögében. És persze Carlsberg itt is, ötötvenér'.
Mindezekkel szemben viszont ott van Ágasvár, ahol bájos, pirosra festett lócákon echte cseh Kozelt lehet fogyasztani, nagy vidámságban (némi anakronizmusként olívabogyós viaszosvászonról):
(Nem, az ifjú hommelette nem sörözik, őt az almalé teszi ilyen vidámmá.) Illetve ilyen masszív szalonnás réntottákban lehet turkálni:
Mátraszentistvánban a Vidróczki Csárda nyújt felfrissülést, az út végén, Keresztesen pedig az Óvár Fogadó, egyszóval nem kell az éhezéstől tartanunk. Akik autóval járnak erre, bepróbálkozhatnak Galyatetőn a Táncoló Kecskékkel, az még egy egész elfogadható hely.
Lent, a Csörgő-patak völgyében pedig lépten-nyomon források fakadnak, így a kínos szomjhalál réme sem fenyeget, már amennyiben hősiesen nemet mondunk a turistaház sör- és (megdöbbentő változatosságú) pálinkakínálatára:
Oktatás-nevelés: a sok izgalom között nem szabad elfelejtkezni túránk voltaképpeni céljáról, a mélyavarozásról. Oktatás-nevelési tevékenységünk fókusza tehát e tevékenység elsajáttítatására irányult, amit a kezdő apuka maradéktalanul végre is hajtott. Íme az ártatlan gyermek, amint teljesen elállatiasodott arckifejezéssel átadja magát a mélyavarozás magasrendű rítusának:
Oktatás-nevelési munkánk nem várt fordulatot vett. Mátraszentimrére menet ugyanis a Micimackó kuckóját olvastam neki a buszon, jelesül az első fejezetet, amelyben Micimackó kuckót épít Füles számára. Az ifjú hommelette mély érdeklődéssel szemlélte E. H. Shepard nagyszerű illusztrációt, különösen ezt az összefoglaló jellegű műalkotást:
Mindezek után elképzelhető volt az eufóriája (no meg az én döbbenetem), amikor rövid akklimatizációs sétánk során egyszer csak elénk ugrott az említett kuckó, a maga teljes fizikai valójában:
Nehéz, tényleg nagyon nehéz volt megértetni vele, hogy igen kicsi a valószínűsége, hogy a fák mögül mindjárt előbukkan Micimackó, miközben a kezdő apuka egyre csak rettegett, nehogy véletlenül egy szamár kerüljön valahogy az utunkba. Azt hiszem az lett volna az a pillanat, amikor a gyermekben örökre elmosódik a mese és a valóság közötti határvonal, mi meg járhatunk vele pszichiáterhez tizennyolc éves koráig.
Bár oktatási szempontból főleg a miocén vulkánosság érdemel figyelmet, aminek megismerése igazán időszerű egy hároméves gyerek esetében, a gondos kezdő apuka különös hangsúlyt fektetett a klerikális hagyományok megismertetésére is. Ebből a szempontból a mátrai falvak mélyen katolikus szlovák kultúrája ideális terep volt. Mindenekelőtt meglátogattuk vidék leglátványosabb objektumát, a Három falu templomát.
A fantasztikus fekvésű templom egyben remek lehetőséget ad, hogy az eszmélő utódot bevezessük a nyolcvanas évek magyar undergroundjának hagyományaiba, hiszen Bódy Gábor nagyszerű filmje, A kutya éji dala szinte teljes egészében ezen a vidéken, Szentimrén, a Piszkés-tetői csillagvizsgálóban, és nem kis részben ebben a templomban játszódik.
És ha már egyházi hagyományok, akkor csak áldom az ötletet, hogy mindenszentek estéjét Mátraszentimrén töltsük. A hirtelen leszálló novemberi alkonyatban egészen különös hangulatú volt a meseszép fekvésű szentimrei temető.
Az áhítatos hangulat láthatóan az ifjú hommelette-re is átragadt...
...amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a látogatás közepén, a síroknál szorgoskodó asszonyok őszinte felhaborodására fennhangon közölte velem: "Papa, szeretnék egy játék temetőt!"
Persze azért történtek velünk vidámabb dolgok is, például ilyen szép mezei árvácskára akadtunk:
Meg ilyen jó kis patakvölgyekben jártunk:
És ekkora léptekkel szeltük át a Mátrát:
Volt részünk két remek naplementében, egyben a Mátra erdeiben...
...egyben meg kevésbé fennkölt helyen, a pásztói vasútállomáson:
Illetve a szeles kis omlett, a szédítő magasságra való tekintettel felpróbálhatta édesapja féltve őrzött és a túrára teljesen értelmetlenül magával vitt gleccserszemüvegét:
Csoda-e hát, hogy ennyi izgalomtól és kalandtól, magassági rekordtól, életének első szállodai szobázásától, klerikális befolyástól, macskakergetéstől és apát-csúcsra-felráncigálástól a végére annyira elfáradt, hogy hazafelé a buszon, mire megvettem a jegyet, már ez a látvány fogadott?
Annyi bizonyos, hogy közös életünk egyik legmókásabb két napját töltöttük együtt. Hogy milyen hangulatban? Azt pompásan összefoglalja és megkoronázza ama kis megjegyzése, amit a Pásztó-Hatvan vonaton tett, miután a kalauz kezelte a jegyünket: "Nézd csak, papa! A kaller bácsi szívecskét rajzolt nekünk a jegyre!"
Na, az ilyesmivel kihúzza az ember valahogy a következő hasonló hétvégééig.
Útvonal: Mátraszentimre - Három falu temploma - Mátraszentistván - Ágasvár - Ágasvári turistaház - Mátrakeresztes
Távolság: 10 km (6,25 mérföld)
Szint: 830 m (240 fel, 590 le)
Csúcs-csoki: Ágasvár (789 m)
Menetidő/pöcsölés/összesen: 04:40/01:40/06:20
Átlagsebesség: 2,1 km/h
Átlagos emelkedő/lejtő: 8,3%
További, gyermekkel abszolválható kirándulások leírásai emitt.
Nagyon jol all neki a szemuveg.
VálaszTörlésEgyebkent a toblerone-n nem ket B betu van (egyik oldalon oda, masikon vissza)?
Bölcs megjegyzés, látszik, hogy igazi homme de lettres vagy! Éppen azért lett csak rövid a sírógörcs, mert szerencsére ez nekem is eszembe jutott, és megmutattam neki a másik B betűt. De ez mit sem változtatott a tényen, hogy nem adott egy molekulányi csokit sem.
VálaszTörlésÓ Ágasvár! 1982-ben ott (úttörő)táboroztunk és mosdó nem lévén a Csörgő-patakra jártunk fürdeni...
VálaszTörlésNe sírjál a hazai sörök után! Mindben túlteng a kukoricadara és a szulfit. Az echte? cseh Kozelen meg hiába 859-es vonalkód van, a SABMiller kőbányai pancsműhelyében főzik szar alapanyagokból...
Az télleg ciki, hogy a Mátrai Borzaska helyett waikiki csirke tűnik fel.