2010. november 4., csütörtök

A Spartacus ösvény

Elnézést az apa-ygermek kapcsolatokban elmélyedni kívánó urbánusoktól, hogy lassan mindent elöntő áradatban sorjáznak itt a kirándulós bejegyzések. De hát oly szép ez az ősz (bizony, oly szép, hogy drága, nyárimádó lakótársam a minap ezzel döbbentett meg: "Arra jöttem rá, hogy az ősz sokkal gazdagabb évszak, mint a nyár." - Persze ezt én már régóta tudom.), és a kezdő apuka oly boldog, hogy gyermeke végre - legalábbis részben - önjáró, hogy egy ideig nem is lehet másra számítani itt, mint kirándulások és sütőtökös posztok monoton egymásutánjára. A legutóbbi, Dömör-kapus móka után elérkezett az idő, hogy a kezdő apuka elrángassa az ifjú hommelette-et a Visegrádi-hegység egyik klasszikus, viszonylag könnyű, ám annál látványosabb útvonalára. Ezúttal drága lakótársam is velünk tartott, úgyhogy hármasban kezdtük meg a magashegyi felkészítést, célunk ugyanis, a Spartacus ösvény pompás belépő a magashegyi jellegű utak világába.

A Pilisszentlászlót Visegráddal összekötő Spartacus ösvény kétségkívül az Északi-középhegység leglátványosabb, ugyanakkor leginkább rejtőzködő kincsei közé tartozik. Elképesztően elegáns vonalvezetésű út, ami nagyvonalúan szintez végig a Lepence fölé magasodó Öreg-Pap-hegy nyugati oldalában. Reménytelenül hülye nevét minden bizonnyal az egykor szebb napokat látott természetbarát egyesületről kapta, amelynek tagjai valószínűleg ságváriánus furorral vetették bele magukat az erdőségbe. Soha nem értettem, hogy az ifjúmunkások miért asszociáltak bármely testmozgási formáról a római rabszolgavezérre, hacsak nem azért, mert halálosan komolyan gondolták, hogy minden egyes, középhegységi jellegű lombhullató erdőben megtett lépéssel a Horthy-fasizmus sírját ássák. Persze manapság Spartacusról leginkább a duzzadó izmok, meg a léha, fehérmájú patríciusfeleségek jutnak eszünkbe, és nem annyira a társadalmi igazságtalanságok természetjárással történő feloldása, de tény az, hogy a Spartacus ösvény megőrizte nevét, melynek eredete homályba hullt. Az út - valószínűleg természetvédelmi okokból - egyáltalán nincs jelezve, a beszállást sem könnyű megtalálni, ezért aztán elég kevesen ismerik, ám az erdei népek két legnyomorúságosabb szubkultúrája, a geocatcherek és a terepbringások viszont kultikus tisztelettel övezik. Jellemző módon én is egy terepbiciklistától hallottam először a Spartacus ösvényről, úgy, hogy akkor már jó egy évtizede gyűrtem a Visegrádi-hegység útjait, és feneketlen hübriszemben azt gondoltam, hogy nekem már túl sok újat nem tud mutatni. Valaha én is végigbicikliztem rajta, amikor még úgy véltem, hogy a terepbringázás alapvetően jófejség, és nem a második legkártékonyabb és legellenszenvesebb egyénileg művelhető környezetpusztítási tevékenység, közvetlenül a quadozás után. Felejthetetlen élmény volt, mint ahogy minden egyes alkalommal felejthetetlen élmény végigmenni Magyarország egyik leglátványosabb túraútvonalán. No, elérkezett az idő, hogy ezt az élményt megosszuk az ifjú hommelette-tel.


Pilisszentlászló-Spartacus ösvény-Visegrád nagyobb térképen való megjelenítése

Erősségek: a túrának egyetlen, de mindent elsöprő erőssége van: maga a Spartacus ösvény. Pedig igazából semmi különös nincs rajta, semmi olyasmi, amit máshol ne lehetne megtalálni. Időnként szép, de nem különösebben egyedülálló kilátás, csinosnak mondható, de egyáltalán nem unikális, ritkás tölgyes, majd masszív bükkös, néhol elszórva egy-két andezites sziklatorony... De mindez így, együtt valami egészen különleges hatást kelt, a Pap-hegy oldalába mélyen bevágó Szarvas-lyukon végigvezető ösvény félelmetes eleganciával lett megalkotva, áldja meg az Úr azt az ismeretlent, aki - valószínűleg egy keskeny őzcsapásból - kiépítette ezt a néhol csak egyetlen lábnyomnyi széles utat. Igazából nem is megy magasan, átlagmagassága olyan 350-400 méter körül lehet, mégis egész monumentális hatást kelt, amint abból talán visszaad valamit a lenti panorámakép:



Íme, két jellemző fotó a Spartacus ösvény központi részéről. Meredek, lekopott, sziklás hegyoldal, benne a keskeny, vonalzóval húzott út, ami vidáman kacskaringózik az erodált bordákon.





És aztán az ösvény későbbi szakasza, a lankásodó terepviszonyok között, gyönyörű, friss, fiatal bükkösben.



Ez pedig már a magashegyi etap vége, a Jenő-kunyhónál.



Gyengeségek: talán gyengeségként lehet felfogni, hogy a beszállást elég nehéz meglelni, jóformán csak az talál ide, akit egyszer már elhoztak erre. Amikor a Pilisszentlászló-Lepence zöld jelzés a nyereg után egy szép völgybe fordul, pár száz méter után jobbra egy keskeny nyom ágazik ki belőle. Ez alapján igen könnyű eltévedni, mert jó pár vadcsapás indul neki a hegyoldalnak, amik közül bármelyik lehet a Spartacus ösvény, és aztán a meredek hegyoldalban korrigálni nem könnyű és nem is ildomos.

Lehetőségek: túl sok variációs lehetőség nincs, de nem is kell. Ide a Spartacus ösvényért jön az ember, mi másért. Ha már beszállt, kiszállni nem lehet, csak a végén, az Apát-kúti-völgyben, vagy - ha egy-egy földcsuszamlás miatt komolyra fordul a helyzet - marad a visszafordulás. A harmadik lehetőség is vonzó: az egyszerűen-el-sem-indulás taktikáját követők kis türelemmel kivárhatják a Pilisszentlászló SE következő mérkőzését, hátha olyan forró hangulatú csata lesz, mint az emlékezetes Dunakeszi Kinizsi FC II-Pilisszentlászló SE mérkőzés, melyen "a találkozó 67. percében a vendégcsapat Dombai Vilmos (145333) nevű játékosa a labdával szándékosan megrúgta Staller János játékvezetőt".



Hát, mi csak vártunk és vártunk és vártunk - de nem történt semmi.



Veszélyek: nem akarom lekicsinyelni a Spartacus ösvény kockázatait, de a legnagyobb veszély egy szentlászlói fenevad volt:



Persze maga az út is komoly próbatételek elé állított minket, amiket egy ifjú hommelette-tel felszerelkezve azért nem olyan könnyű legyőzni. Az elmúlt években például több helyen megcsúszott a hegyoldal, valósággal eltüntetve az utat. Az omlások kerülgetése egy siránkozó háromévessel nem igazán egyszerű, nem is veszélytelen, egy lépés elvétése kiadós bukfencezéssel járhat, de ha ez az ára annak, hogy a biciklisták elkerülik ezt az utat, akkor boldogan megfizetem.



Életkor: az említettek miatt egyértelműen 3 pluszos. Másrészt az út különlegességei: a kilátás, a kitett ösvény, a vadregény ennél kisebb gyerek számára nem igazán élvezhetőek.

Hordozás: babakocsi egyértelműen kizárva, a Stokkésoknak-PegPeregósoknak marad az Apát-kúti-völgy - egyébként szintén gyönyörű - aszfaltútja. Hordozókendővel sem egyszerű az ügy, de azért hátra kötve a gyereket kivitelezhető.

Ellátmány: közel tíz kilométeren keresztül semmi, se bót, se forrás, se hipermarket. Az elején és a végén viszont minden, mi szem-szájnak ingere. Szentlászlón természetesen a messze földön híres Kisrigó vendéglő a maga középszerűen magyaros, de azért hangulatos konyhájával, Visegrádon pedig van minden a drámaian gagyitól a közepesen elviselhetőig. Az anakronizmusok kedvelői pizzázhatnak a Don Vitóban, a kockázatkerülők a Gulyás csárda feltűnésmentes ételei között fanyaloghatnak, a sznoboknak ott a Plintenburg, a háziasoknak a Piknik, egy kis túrával pedig - ez itt most szégyentelen reklám - érdemes felvándorolni a mogyoróhegyi síparadicsomba, ahol egy régi ismerősöm vezeti az egész komplexumot.

Egyszóval útközben nincs mód az utánpótlásra, ezért aztán marad a hazulról hozott csúcs-csoki (persze ezúttal csúcs nélkül)...



...illetve az előző nap bevásárolt, speciális, mediterrán, aszpikos zöldségkocsonya, amiben apró meglepetésként Elvis Presley-arcképet rejtettek el értő kezek. Igen, a Király él, mégha kocsonyába zárva is:



Oktatás-nevelés: magában az útvonalban az a szép, hogy igazán nincs mit oktatni, hacsak nem magát a természetjárást. Végre egy túra, ahol nem kell oktatni és okulni, hanem csak egyszerűen a bal lábat a jobb után tenni, és bámulni az őszi erdő színeit.



Persze azért annyit feltétlenül érdemes megtanítani a gyermeknek - ha még nem volna a vérében -, hogy hogyan kell hitelesen erdei manóként viselkedni.





Aztán lehet lírai csendéleteket fotózni.



Illetve megismerkedni a tábortűzrakás rejtelmeivel, meg azzal a pofonegyszerű erdei alapszabállyal, hogy a füst mindig a szépre száll.



Az egész kirándulás végén azonban ott van természetesen Visegrád, ahol aztán bőségesen pótolható a túra során elmulasztott sok-sok oktatás-nevelés. Röneszánsz épületszobrászat, késő középkori feudális abszolutizmus és szocialista nagyberuházás-történet kavaroghat majd a gyermek elméjében, ha vesszük a fáradtságot. Mi nem vettük, a fáradtság mégis eluralkodott a családon, úgyhogy hazafelé, a buszúton nem maradt más, mint az, hogy a kezdő apuka meghatottságtól remegő kézzel megörökítse az elé táruló látványok legszebbikét:



Útvonal: Pilisszentlászló - Spartacus ösvény - Jenő-kunyhó - Apát-kúti-völgy - Visegrád

Távolság: 9,6 km (6 mérföld)

Szint: 350 m (50 fel, 300 le)

Csúcs-csoki: Szarvas-bérc (350 m)

Menetidő/pöcsölés/összesen: 03:00/00:30/04:00

Átlagsebesség: 3,2 km/h

Átlagos emelkedő/lejtő: 3,6%

7 megjegyzés:

  1. Menetidő/pöcsölés/összesen: 03:00/00:30/04:00

    es a maradek felora???

    VálaszTörlés
  2. Ha okos lennék el sem olvastam volna. Persze ahhoz végképp nem vagyok elég okos, hogy megoldjam csütörtök délután 2-kor a család összerántását és az azonnali indulást a Spartacus ösvény beszállópontjához.

    VálaszTörlés
  3. Ja, es mi az a quadozas?

    Amikor olvastam, hogy a terepbringazas "a második legkártékonyabb és legellenszenvesebb egyénileg művelhető környezetpusztítási tevékenység", nyilvamvalo volt, hogy az elso a varosban biciklizes (a kornyezetbe ugye a homo sapiens is beleertendo). A quadozás ennek szinonimaja?

    VálaszTörlés
  4. b: hopp, fél óra elveszett valahol... Annyira élveztük a túrát, hogy egészen elrohant az idő.

    A quadozás meg egyfajta klasszikus prolivircsaft, a lényege, hogy egy kis hengerűrtartalmú, négykerekű, motorszerű, Trabanthangú járművel szétbaszod az erdőt, miközben abban az illúzióban élsz, hogy te vagy a jani - ennyiben tehát a jetski szárazföldi édestestvére.

    VálaszTörlés
  5. Légyszives és azonnal vigyél el minket a beszálláshoz, ez az ösvény kimaradt, sürgősen végig akarom rajta cipelni a törpét!

    VálaszTörlés
  6. Emlékszem, Róbert Artúr jelölte ki a Spartacus ösvény nyomvonalát Berend Ottóval együtt..

    VálaszTörlés
  7. Kedves Lakótárs!
    Három mondat után........már nem is olvastam tovább! Csak annyi.....hatalmas nagy tarack vagy!

    VálaszTörlés