2011. augusztus 26., péntek

Mit vigyünk gyereknézőbe?

Nem azért írom ezt a posztot, mert éppen érintettek vagyunk, ó dehogy! Ez inkább afféle segítség gyermekteleneknek, akiket az a csapás ért, hogy baráti körükben frissen született csecsemő tűnt fel, és semmilyen módon nem képesek kimozogni a tisztelgő látogatást. Tudom én, hogy nincs kínosabb annál, mint kötelező audienciára menni egy savanyú anyatej- és pelenkaszagú lakásba, ahol le kell venni a cipőt, béna textilpapucsokban kell settenkedni, udvarias arckifejezéssel és gondosan megjátszott áhítattal szemlélni egy röfögve alvó, tejkiütéses kis görcsöt, akinek csomókban hullik a haja és folyton váladékos a szeme.

Az újszülöttnéző tisztelgő látogatásnál nincs súlyosabb társadalmi kötelezettség: a nők undorral elegy irigységgel méregetik gyerekágyas barátnőiket, akiket bár irigyelnek a gyerekért, azért elégedett megvetéssel szemlélik büfifoltos, gyűrött trikó alól átsejlő, megereszkedett testüket. A hapsik pedig döbbenten bámulják teljesen atavizálódott egykori barátaikat, bajtársias kocsmatúrák hajdani hőseit, akiknek nem volt idejük nézni a hétvégi El Clásicót, fogalmuk sincs arról, hogy Fabregas végre átigazolt a Barcelonába, hogy végre megjelent az új Red Hot Chili, meg hogy milyen fasza volt a Skunk Anansie a Szigeten, ehelyett hülye fotókat mutogatnak egy lábkengyelekkel, vesetálakkal és illatgyertyákkal telirakott szülőszobáról és azt hajtogatják, hogy "fantasztikusélményvolt-szorítottamakezét-nemundorodtammegtőle-jobbanszeretemmintvalaha". Aztán néhány nagy nehezen előrángatott, szinte papírról olvasott gratuláló mondat, "szóljatokhasegíthetünk" és kincstári iróniával előadott "mostjöncsakaneheze-debiztosnagyboldogság", és a vendégek menekülőre fogják, és egészen a legközelebbi kocsmáig futnak, hogy aztán a nők egy Baileys, a férfiak meg egy Kozel-Jäger kombó fölött ismételgessék egész este, hogy "ezekkelselehetmármásrólbeszélni-pedigrégenmilyenjófejekvoltak".

Na de a tisztelgő látogatáson túl kell esni, és a borzalmakat csak növeli, hogy a nyomorult társadalmi közmegegyezés azt diktálja, hogy valamit illik vinni. Gyermektelenek ezt általában egymás közt elintézik alkohollal, ez jól bevált kelet-közép-európai recept: piával nem lehet rábaszni. Na de egy újszülöttes házba mégiscsak hülyén mutat betoppanni egy Johnnie Walkerrel, ráadásul vajmi kevés az esély arra, hogy kibontására sor kerül ott-tartózkodásunk alatt, márpedig töményet az ember azért visz vendégségbe, hogy rögvest vissza is kínálják belőle.

De hát akkor mit? Kedves gyermektelenek, kínos kötelességet teljesítők, csemegeüzletben zavartan toporgók, az egész baráti gyerekesdit a pokolba kívánók, nektek szól ez a poszt. Mit vigyünk gyereknézőbe?

1. megoldás: mindenekelőtt időt. Egy kisgyerekes háztartásban ebből van a legkevesebb. Persze tudom, időt a legnehezebb, ha nem egyenesen lehetetlen vinni, de ha volna pár felesleges, üres órátok, akár csak percetek, amikor le lehet dőlni a karosszékbe és a régi állólámpa meghitt fényénél szimbolista költőket lehet olvasni egy csésze Darjeeling FTGFOP társaságában, ne habozzatok! Be sem kell csomagolni, csak nyújtsátok át mindentudó mosoly kíséretében.

2. megoldás: pelenkát. Lehet, hogy hülyén hangzik, de ez az első pillantásra nem túlságosan fennkölt ajándék okozza a legnagyobb örömet az újszülöttes házban, mert általános alapelv, hogy itt idő után pelenkából van a legkevesebb. Próbáljátok ki egyszer, vigyetek pelenkát, és meglátjátok, meghatottságtól könnyes szemű kismama forró ölelése lesz a jutalom. Pelenkával nem lehet hibázni: csak beugrasz a Drogerie Marktba, leemeled az első kezed ügyébe eső "Newborn" feliratú saját márkás Babylove csomagot, és egy ezresből megvetted a kisgyerekes család örök háláját. Az eldobható pelenka még a legelvakultabb ökoanyukáknál is működik, mert - különösen a kezdő anyáknál - bármikor előállhat olyan helyzet, hogy éppen csúszás van a telifosott textilpelenkák kifőzésében, hogy éppen nincs egyetlen száraz sem - és ilyenkor még a leginkább környezettudatos szülő is ráfanyalodik a pelenkázó mélyén rejtegetett csomagra, imába foglalva annak nevét, aki hozta. Ha pedig nem akarsz hibázni, és rááldozol egy kis időt, akkor vegyél Moltex vagy Wiona biopelenkát a neten található számtalan szaküzlet bármelyikében - ezek ellen a komposztálható, lebomló, bőrbarát és méregdrága cuccok ellen semmilyen ökoanyának nem lehet kifogása.

És ha még biztosabbra akarsz menni, vigyél textilpelenkát. Az ökoszülők odalesznek a figyelmességedtől, a környezet megrögzött károsítói, a gyerekük jövőjével mit sem törődők szintúgy, hiszen textil- (vagy más néven: tetra-)pelenkára mindig szükség van, és sosincs belőle elég. Itt csak arra kell figyelned, hogy ne legyen műszálas, és a lehető legpuhább legyen. Egy tízes csomaggal hónapokra szóló boldogságot okozol szülőnek-gyereknek egyaránt, hiszen a tetrapelenka a legsokoldalúbb gyerekgondozási eszköz - eredeti funkcióján túl alátétnek, partedlinek, büfiztetőpuffernek, vigasztárgynak, törölközőnek, autóablak-árnyékolónak, turbánnak, játéknak, egyszóval lényegében mindennek lehet használni. És nevedet örökre beírod a kisgyerekes család emlékezetébe, mert ajándékodat hónapokig, ha nem évekig csak úgy fogják emlegetni: "figyelj, Apa, hozzál már egyet a Jenő pelenkái közül, ott vannak a Margó pelenkái mellett!" - ahol Jenő és Margó logikusan nem a gyerekeket, hanem a pelenkák ajándékozóit jelölik.

3. megoldás: kaját, kaját és kaját. Az 1. pontban említett időhiány következtében a kisgyerekes szülők - a csapdába esett rágcsálókhoz hasonlóan - elkezdik felfalni magukat. Először szellemi értelemben: leszoknak a szórakozásról, a művelődésről, nem olvasnak, legfeljebb Kismamát meg Porontyot, nem járnak moziba és színházba, kortárs képzőművészetről már ne is beszéljünk. Aztán fizikai értelemben: az időt maguktól kezdik megvonni, hogy több jusson a gyerekre, és mivel a tisztálkodás mégiscsak kötelező egy újszülött mellett, legelső mozzanatként a főzés és az evés tevékenységét függesztik fel. Mivel egy gyerek születése - a paraszolvenciák, a babakocsi meg az ezernyi kurvadrága biszbasz - még a leggondosabb tervezés mellett is alaposan megroggyantja a család anyagi helyzetét, másrészt egy újszülöttel egyébként sem egyszerű minden este étterembe járni, ezért marad a nagyi vagy a kajarendelés, de egyik sem hosszú távú opció. Saját tapasztalatból (is) modhatom, hogy hihetetlen dolgokat képesek enni a kezdő apukák és anyukák. Sosem gondoltam volna, hogy egy harmincas éveiben járó férfi képes hetekig életfunkciókat mutatni kizárólag olívaolaj, rágógumi és nyers csicseriborsó fogyasztása mellett, de a kezdő apuka a - még - élő példa rá, hogy az embert az alkalmazkodóképessége tette az evolúció legsikeresebb fajává.

Úgyhogy ha igazán hasznos ajándékot akarsz vinni gyereknézőbe, akkor ételt vigyél. Hogy mit, az igazából mindegy, a kisgyerekes család negyven csomag kétszersültnek éppúgy örül, mint egy frissen elkészített Wellington-bélszínnek. Nem véletlenül ötölte ki a bölcs emberi hagyomány a komatál intézményét: a tejfakasztó és -szaporító csemegék e bőséges kavalkádját, amit napokig hordtak az újszülöttes házhoz. A megkötések aránylag világosak: ne legyen benne hüvelyes (ezt ugye, modhatnám rettenetesen gyenge humorral, könnyű megjegyezni az anyáról, akinek visszük), zöldség, aminek "k" betűvel kezdődik a neve (káposzta, karalábé, karfiol), zöldpaprika és szőlő, egyébként bármi jöhet, csak sok legyen és bírja a mikrózást.

A komatál alternatívája a süti. Sütemény, keksz, édesség, torta, fagyi, csoki, bármilyen és bármennyi. Egy posztpartum depressziótól, kialvatlanságtól, mellgyulladástól, felborult hormonháztartástól gyötört kismamának lényegében egyetlen öröme van az életben (mert a gyerek, az bizony nem öröm, hanem mindennapos kegyetlen küzdelem), mégpedig az, hogy végre ehet, édességet, szégyentelenül, amennyit csak bír. Hat hét után a hiúsága és férjének meggondolatlan, otromba megjegyzései úgyis reménytelen hasizom-gyakorlatokra és joghurt- meg kaukázusi kefír-kúrákra kényszerítik, legalább a gyerekágy hat hetét hadd töltse mértéktelen sütizabálással. Még az ajándékba vitt legnyeszlettebb franciakrémest is párás kutyatekintettel hálálja meg, úgyhogy kajával nem lehet mellélőni.

4. megoldás: napilapok. Ez nem annyira hasznos, inkább jelképes, de nagyon hatásos ajándék. Ehhez nem kell mást tenni, mint a szóban forgó gyerek születésének napján elmenni az elérhető legnagyobb újságoshoz, és minden fellelhető napilapból felvásárolni egy-egy példányt. Minél többet, annál jobb, bármilyen nyelven és tematikával. A Népszavától a Magyar Hírlapig, a Gazzetta dello Sporttól a New York Timesig, a Hürriyettől a Le Monde-ig, az Aszahi Simbuntól a Gazeta Wyborczáig mindent vegyél meg, ami csak a kezed ügyébe kerül; a lényeg, hogy a gyermek születésnapjára legyenek datálva. Aztán a gyereknézőbe ezzel a - ha jól csinálod, nem is olyan kis méretű - csomaggal állíts be, a hatás leírhatatlan lesz. Mivel érdekes módon aránylag keveseknek jut eszébe ez a meglepően kézenfekvő és egyszerű ötlet (a szülőknek meg aztán, ha gondolnak is rá, idejük végképp nincs El Paíst hajkurászni a főváros utcáin), aránylag kicsi az esély, hogy valaki más elhappolja előled a dicsőséget; így majd, tizennyolc év múlva biztosan az általad vásárolt napilap-paksamétát nyújtják át a büszke szülők izgatott gyermeküknek.

Ennyi megoldásból már remekül lehet válogatni. És ha már ott tartunk, hogy mit vigyünk, akkor a jövő hétre biztosan marad egy poszt arról, hogy mit ne vigyünk semmiképp sem újszülöttnézőbe. Elöljáróban csak annyit, hogy soha ne kövessük el azt a hibát, hogy: ruhát, plüssállatot, könyvet, babaápolószert és hasonlókat viszünk - úgysem fogjuk eltalálni a szülés után nem sokkal még teljesen zakkant anyuka ízlését. És mindenekelőtt sose kövessük el a legsúlyosabb, megbocsáthatatlan bűnt, amivel a kisgyerekes szülők örök átkát vonnánk a fejünkre: sose vigyünk ajándékba bármi olyasmit, ami hangot ad ki magából! E kategorikus imperatívusz érvényessége az egész gyermekkoron végighúzódik, és különösen áll azokra a tárgyakra, amiket a gyerek magától meg tud szólaltatni.

9 megjegyzés:

  1. bárcsak mindenki olvasná!:) hozzánk volt, aki néhány doboz sörrel és rágcsával érkezett, majd kényelembe helyezte magát...

    VálaszTörlés
  2. Én anno mindig azt javasolta h. sütit az Anyukának, töményet vagy bort az Apukának.
    Születés napi újságokat én is magamnak voltam kénytelen beszerezni :)

    VálaszTörlés
  3. Teljesen korrekt. Valóban.
    Csak nem értem a miértet. Miért kell túlesni rajta? Maradjámáinkább otthon. Meg mindenki, aki hasonló fájdalmakkal él :)) Szerintem az összes "görcs" meg "zakkant anyuka" jobban járna. Nem hiszem, hogy a magadfajtának bármelyik is örülne. Nézzél meccset inkább! Vagy igyál. Vagy ami jól esik.

    VálaszTörlés
  4. Nem is kell magadra venned. Persze kaját azért hozhatsz!

    VálaszTörlés
  5. Hány hónappal a születés után kezdik szívesen látni az immár baba - s nem újszülött - nézőbe vagy méginkább szülőnézőbe érkező barátokat?

    VálaszTörlés
  6. Ehhez a regi bejegyzeshez:
    http://jasongood.net/365/2011/06/day-166-to-all-my-friends-without-children/

    VálaszTörlés
  7. Az ötletek szuperek, de a TI gyereketek is volt " röfögve alvó, tejkiütéses kis görcs, akinek csomókban hullik a haja és folyton váladékos a szeme"...

    Gondolom, Te sem örültél volna neki, ha valaki ilyen jelzőkkel illette volna ŐT. Ilyesmin érdemes elgondolkozni, mielőtt leírja az ember...és azt gondolom, hogy Te vagy annyira intelligens, hogy elgondolkozz :).

    VálaszTörlés