2007. július 6., péntek

Ultra-hang 01.

Néhanapján saját készítésű mixtape-ekkel szoktuk megörvendeztetni egymást zenekedvelő lakótársammal. Hosszas szemezgetés, próbálgatás, válogatás, illesztgetés, barkácsolás és bricolage után megszületett az első olyan válogatás, amiről azt gondolom, hogy egy terhes anya is szívesen hallgatja. Tehát a kezdő apák egyszemélyes amatőr szelektor-divíziója bemutatja az Ultra-Sound elnevezésű mixsorozat első darabját:

2007. július 4., szerda

Folytatódik...

Tegnap este talán már fáradt voltam, lehet, hogy kissé türelmetlen is, de egy fontos, az egész problémán átlendítő részletet nem említettem. Amikor szerencsétlen, az egészségügy rutin- és nagyüzemszerű működésének kiszolgáltatott lakótársam némi magyarázatért fordult a főorvoshoz, aki egyébként - megbízható forrásunk, egykori kollégája, fogadott szülőorvosunk szerint - nagyszerű szaktekintély, az valami ehhez hasonló mondattal próbálta megnyugtatni: "Ha bármi baj van, elvetetik, aztán gyorsan össze kell hozni a következőt." Értékelve a megjegyzés gyakorlatias észelvűségét (pragmatikus racionalitását), erre azért felborult bennem a borjú. Mintha ez az egész egy kibaszott videójáték lenne, egy, az átlagosnál kicsit kockázatosabb RPG; ha nem sikerült szép karaktert építeni, sebaj, ezt elmentjük a kellemetlen és átmeneti emlékek közé, és próbálkozunk az újabbal...

2007. július 3., kedd

Kezdődik...

...a komoly döntések sorozata. A drága lakótárs zokogva hívott fel, egyenesen a kórházból, egy kissé zaklatott genetikai tanácsadást követően.

2007. július 1., vasárnap

Hommelette, azaz...

...omlett és emberke. Bár mélyen idegen tőlem a nagy Lacan sivár stílusa és vágy-láncolatokkal kipányvázott pszichoanalízise, ezt a szójátékot örökre elirigyeltem tőle. És el is oroztam. Persze, tudom, ő tök másra használta a kifejezést, a már megszületett csecsemő kavargó, formátlan és anyafüggő, határozott én-tudat nélküli állapotát írja le vele, de én (már rég) nem vagyok terminológiát tiszteletben tartó tudós. Sokkal inkább pályakezdő apa, és mit tegyek, ha e nagyszerű szójáték fejezi ki legjobban azt, ahogy a még meg sem született gyerekemet szemlélem.

Kis, formátlan, vagy inkább lassan formálódó hommelette, omlettke és emberke... Hát lássuk, hogyan lépsz túl a biológián, hogyan épül a sejtekből, szervekből valami más, lássuk, lelkes növekedésed során hogyan hagyod el a kicsinyítőképzőt, és hogyan leszel homme. Anyád félidős, most már itt az ideje, hogy szép biológiai viszonyotokból kiebrudalt apád is csináljon valamit. Megírja hát, hogy mihez lehet kezdeni egy ilyen kis omlettkével.