2007. július 21., szombat

Hőhalál

Lassan egy hete tart ez a hőhullám, és én lenyűgözve, mély tisztelettel szemlélem lakótársam heroikus helytállását. Most, éjjel egykor 31 fokot mutat a terasz hőmérője, napközben a negyvenhármas rovátkát nyaldosta, de ha nem állna rendelkezésre hőmérő, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy közép-európai urbanizált humanoid számára már-már elviselhetetlen a hőség, különösen, ha épp félúton van egy utód kihordásában. Lassan az alkalmazkodóképességére oly büszke apuka is kezdi elveszteni józan eszét, itt ül egy forró levegőt okádó monitor előtt, és delíriumos félálomban, csuromvizesen veri a billentyűzetet.

2007. július 18., szerda

Offtopic 01.

A lenti két fotónak tulajdonképpen semmi köze a kis hommelette-hez, se édesanyjához, hacsak annyi nem, hogy valamelyik éjjel e blog írása közben tört ki vad vihar a város felett. Életemben először próbáltam villámot fényképezni, annyit tanultam, hogy nem túlságosan kifizetődő mulatság. A másfél órás szöszmötölés a szakadó esőben két használható képet eredményezett.

2007. július 17., kedd

Nyúl vagy kacsa

Állandó egészségügyi zarándoklataink célállomása, a Schöpf-Merei kórház, teljes, szépen csengő nevén a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ példaértékűen furcsa hely. Pár hónapja tulajdonképpen nem is létezik, kívülről egy ízléses szecessziós bérház álorcáját ölti magára, ám belül lüktet az élet, legalábbis ahhoz képest, hogy jogilag voltaképp megszűnt.

2007. július 16., hétfő

Heti fotó, 22. hét

A szóban forgó személy immár letagadhatatlanul kismama, nem pusztán formáinak látványos nőiesedése okán, hanem azért is, mert a belbudai anyák kultikus helyén, a Millenárison üldögél, némi melankolikus révülettel tekintve a jövőbe, miközben a lemenő Nap utolsó sugarai lágyan cirógatják orcáját, no meg a háttérben elterülő, kideríthetetlen funkciójú szőlőskertet.

2007. július 15., vasárnap

A kis Loren

Kezdő apai berkekben köztudott, hogy az anya meglehetős kedélyhullámzásokon megy keresztül a terhesség alatt. Mi, kezdő apák per definitionem közönyös és érzéketlen tuskók lévén nehezen kezeljük e hangulati hullámvasutat, a megszokottnál kevésbé figyelmes szavak által kiváltott sírógörcsöket, az elvártnál harminc másodperccel később végrehajtott teregetés miatti, órákra szóló néma sértettséget és hasonlókat. Persze nem csak a némiképp kiegyensúlyozatlan apa–anya viszony eseményei hoznak ilyesfajta viharos depresszióperceket, hanem lényegében a világ bármely jelensége, a tükörbe nézéstől a gyes várható összegén kereszül odáig, hogy a reggeli kávét a megszokottnál eggyel kevesebb kockacukorral szolgálják fel.

Káosz

Az utóbbi napokban kissé utánajártam (egészen pontosan utána próbáltam járni) a magzati érzékelésnek, és a végeredmény mélyen lesújtott. Egészen megdöbbent az az ismeretelméleti, módszertani és terminológiai káosz, ami ezt az egyébként oly izgalmas területet maga alá temeti. Pszichoanalitikus érvek keverednek kognitív megfogalmazásokkal, etikai és vallási tételekkel, gyanús körülmények között végzett, verifikálhatatlan kísérletekből vonnak le drámaian bizonytalan és megalapozatlan következtetéseket. Hiedelmek, kivetítések, féligazságok, anekdotikus megjegyzések mindenütt, amerre csak nézek.