(Utólagos bevezető: pár nap híján egy év telt el, mire a kezdő apuka nagy nehezen összeszedte magát, és megírja az ifjú hommelette születéstörténetét. A dolog akkor minden friss szülő számára jól ismert okok miatt nem ment - a felfordult élethez, a huszonnégy órás szolgálathoz a mi lakótársi esetünkben még egy három héttel a szülés előtt lezajlott költözés, totális káosz, radikális internethiány, kétségbeesett szélmalomharc is járult az internetszolgáltatóval, de mindenekelőtt a nagyszerű T-Commal. Persze a kezdő apuka tele van írott memókkal, sajtpapírokra, kórismék hátoldalára és hasonlókra firkált széljegyzetekkel, meg persze a mai napig intenzív élményekkel, úgyhogy főleg ezekből, no meg drága lakótársa emlékeiből próbálja meg rekonstruálni az akkori történéseket és benyomásait.)
De mielőtt a születéstörténetre rátérnénk, még az előző pár nap eseményeiről kell pár szót ejteni, mert nagyon tanulságosak, és igazán alkalmasak általános érvényű következtetések levonására. A sztori tökéletesen példázza az aránylag elveszett "kisember" találkozását a technicista - jelen esetben orvostudományi - logika sajátosan irracionális abszurditásával. A kezdő apuka igyekszik nagyon pontosan fogalmazni, mert egyes megállapításai bizony akár per tárgyát is képezhetik, elvégre, bár arra kínosan ügyel, hogy neveket ne írjon le, néhány szereplőt - a kórház ismeretében és némi utánajárással - nem nehéz azonosítani. Mindenesetre elég érdekes, hogy eddigi lakótársi életünk túlzás nélkül legfontosabb eseménye hogyan fordult kis híján rémálomba.
