Noshát, az amerikai előválasztási kampány eddigi izgalmas fordulataival és kiélesedésével egyértelmű, hogy korunkban az egyik leghasznosabb pelenkázási lista az USA államainak felsorolása.
Mert lássuk be: az ötven tagállam ábécésorrendben bizony bőven kitart még egy hosszabb pelenkázás idejéig is, a lista csúcspontján-aranymetszésében pedig olyan gyönyörűség helyezkedik el, mint a "meszicsuszetsz-micsigen-mineszota-misziszipi" kvartett, ami még a legkomorabb kisdedet is gyöngyöző kacajra készteti.
Gyakorlottabb kezdő apukák a listát bonyolíthatják, mondjuk különvéve a függetlenséget egykor kikiáltó tizenhárom államot, esetleg elszavalhatják az államok fővárosait, ne adj' Isten, puszta önszorgalomból bemagolhatják a hivatalos rövidítéseket: "Al-ak-az-ar-co-cöt", szerencsés esetben már ennyivel ki lehet csiholni valami reakciót kakás pelenkától rosszkedvű utódunkból. A másik előny: néhány pelenkázás alatt lerakjuk az óvodában folytatandó külpolitikai viták földrajzi alapjait. Még nagyobb előny: a játék továbbalakítható, nagyobb gyerekeknél vizuális memóriát fejlesztő kérdezz-felelekké: "Melyik állam zászlóján van bölény? - Vá-jo-ming." "Melyik állam lobogója nem téglalap? - O-há-jó." És így tovább, a végtelenségig...
A pelenkázáshoz javasolt listák metalistája megtekinthető itt.
2008. május 2., péntek
2008. május 1., csütörtök
Vérvörös csütörtök
Nagyvonalúan fittyet hányva a tényre, hogy idén május elsejére esett áldozócsütörtök, a mi utunk a Ligetbe vezetett. Ahol bizony a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából valóban a világ prolijai egyesültek: a trolimegállóban parkolók, a járdán biciklizők, a lökdösődők és a szavazóbázis egyéb lumpen elemei. De mi ettől eltekintve remekül éreztük magunkat, mert - amint az a képenis látszik - igényesen konzumáltunk.
Emellett az ifjú hommelette végre láthatott igazi, hús-vér komenistákat is, mégha nem is sokat. Az egyik sátorban, egy önkényuralmi jelkép kamarakiállítás házigazdája omlettkénk kedvenc protest-mozdulatával köszöntött minket.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fenti kép alapjaiban cáfolja meg Lenin téziseit: a forradalom előfeltétele nem a munkás-paraszt szövetség, a szovjetek vagy az internacionalizmus, hanem a dobozos sör, a sajtos rúd és a csíkos kempingsámli.)
Aztán láttuk a világforradalmi célegyenesbe foruló Krausz Tamást, amint gyújtó hangú beszéddel fanatizálja a szépkorúakat.
És a tömegben felvillant Thürmer Gyula szexin őszes halántéka, ahogy dinamikus léptekkel két lacikonyha között átvágott a szocializmus felé vezető úton.
És aztán néhány fotóban megörökítettem a Nagy Szakszervezeti Lufi rövid történetét.
És ha már szakszervezetek, akkor a bányász-szakszervezet doyenje:
Aztán, amikor leányunk kellőképp kicsodálkozta magát, és ideológiailag is megfelelően fel lett vértezve, átadtuk magunkat a majálisozás felhőtlen örömeinek.
És mielőtt érdeklődő kommentekben kérdezősködnétek: nem, semmiféle miniszterelnök ellen elkövetett szörnyű merényletet nem láttunk, annál több jóízlés ellenit.
Emellett az ifjú hommelette végre láthatott igazi, hús-vér komenistákat is, mégha nem is sokat. Az egyik sátorban, egy önkényuralmi jelkép kamarakiállítás házigazdája omlettkénk kedvenc protest-mozdulatával köszöntött minket.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fenti kép alapjaiban cáfolja meg Lenin téziseit: a forradalom előfeltétele nem a munkás-paraszt szövetség, a szovjetek vagy az internacionalizmus, hanem a dobozos sör, a sajtos rúd és a csíkos kempingsámli.)
Aztán láttuk a világforradalmi célegyenesbe foruló Krausz Tamást, amint gyújtó hangú beszéddel fanatizálja a szépkorúakat.
És a tömegben felvillant Thürmer Gyula szexin őszes halántéka, ahogy dinamikus léptekkel két lacikonyha között átvágott a szocializmus felé vezető úton.
És aztán néhány fotóban megörökítettem a Nagy Szakszervezeti Lufi rövid történetét.
És ha már szakszervezetek, akkor a bányász-szakszervezet doyenje:
Aztán, amikor leányunk kellőképp kicsodálkozta magát, és ideológiailag is megfelelően fel lett vértezve, átadtuk magunkat a majálisozás felhőtlen örömeinek.
És mielőtt érdeklődő kommentekben kérdezősködnétek: nem, semmiféle miniszterelnök ellen elkövetett szörnyű merényletet nem láttunk, annál több jóízlés ellenit.
Munkásököl
Emlékeztek még erre a bejegyzésre? Amikor ifjú hommelette-ünk első jelét adta osztályharcos elkötelezettségének? Nos, azóta kiderült, hogy méhen kívül is éppily forradalmi gyermek, aki alvás közben is demonstrál, miközben tiltott önkényuralmi jelképekről álmodik.
A magunk részéről tudjuk a dolgunk, ma a lizsébe megyünk komenistákat nézni, illetve kedvenc szélsőbalos kirakodóvásáromon megpróbálunk szerezni egy Maurice Thorez-portrékkal díszített rugdalózót. Bár, ahogy e kispályás, ideológiailag szomorúan elhajló magyaroszági alternatív mozgalmakat ismerem, örülhetünk, ha egy-két csegevarásat találunk. De én megleltem a piaci rést: jövőre már én is standot bérlek valamelyik szakszervezeti sátor mellett, és nagy tételben árusítom majd az általam szerkesztett Forradalmi munkáskórusok kisdedaltatáshoz című kétlemezes CD-gyűjteményt.
A magunk részéről tudjuk a dolgunk, ma a lizsébe megyünk komenistákat nézni, illetve kedvenc szélsőbalos kirakodóvásáromon megpróbálunk szerezni egy Maurice Thorez-portrékkal díszített rugdalózót. Bár, ahogy e kispályás, ideológiailag szomorúan elhajló magyaroszági alternatív mozgalmakat ismerem, örülhetünk, ha egy-két csegevarásat találunk. De én megleltem a piaci rést: jövőre már én is standot bérlek valamelyik szakszervezeti sátor mellett, és nagy tételben árusítom majd az általam szerkesztett Forradalmi munkáskórusok kisdedaltatáshoz című kétlemezes CD-gyűjteményt.
2008. április 30., szerda
A gyerekvédelem nyomában
Régóta tartozom már ezzel a bejegyzéssel, legalább április kilencedike óta, amikor Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa közleményben tudatta, hogy a gyermekvédelmi törvény módosítását kezdeményezi. Az apropó egy nem is olyan régi szomorú ügy, egy, az alkesz szülei által gondosan éhenhalasztott egyéves gyermek tragédiája volt. A - gyermekjogokkal egyébként is intenzíven foglalkozó - ombudsman javaslatának lényege, hogy a törvényben rögzítsék a "gyermekvédelmi jelzőrendszer" tagjainak büntetését, ha elmulasztják a jelzést vagy együttműködést egy veszélyezetett gyerek ügyében. Már eleve meglepett, hogy egy (egyébként nagyban ünnepelt) törvény úgy fogalmaz meg elvárásokat, hogy nem rögzíti az azoknak meg nem felelés következményeit, de a kező apuka érdeklődését még jobban felcsigázta, hogy voltaképpen hogyan is működik ez a "jelzőrendszer". Ha már rendes havi látogatásán nálunk járt a védőnőnk, rajtaütésszerűen kikérdeztem a dologról.
Azt eddig is sejtettem, hogy a védőnőnek nem pusztán az a feladata, hogy a tanácstalan kezdő anyákat-apákat kisegítse a zöld széklet és a piros popsi problémakörében, hanem nagyon elegánsan és alig észrevehetően ugyan, de ellenőrző funkciót is ellát. Ennek drága lakótársam is tudatában van, az aktuális védőnői vizitek előtt például gondosan felméri a lakást, és igyekszik eltüntetni az ifjú hommelette ágya alatt békésen napfürdőző porcicákat. Illetve aggódva vizsgálgatja omlettkénk fejét, hogy vajon zaklatott éjszakai forgolódásainak kék-zöld nyomait vélheti-e bárki a családon belüli erőszak markáns jeleinek.
A mi tündéri védőnőnk el is árulta a nagy titkot: azon túl, hogy végtelen türelemmel nyugtatja az aggódó amatőröket, és látja el őket számos tanáccsal - bizony, keményen és következetesen szondáz, hogy felmérje a család alkalmasságát a gyereknevelésre és -gondozásra. És bár felségterületét, a második kerületet még kulturált környéknek véltem, annyit azért elárult, hogy szép számmal akadnak itt is elképesztő esetek. Az tény, hogy ez nagyon kényes ügy: egyszerre kell bizalmat ébresztenie a családokban, segítenie nekik, ugyanakkor felügyelnie azokat.
A legnagyobb problémának a túlterheltséget találta. Mint mondta, a jelenlegi helyzetben elhivatottság nélkül lehetetlen lelkiismeretesen ellátni akkora területeket, amekkorák egy-egy védőnőre jutnak. És bár a rendszerbe be vannak építve ellenőrző funkciók a kábé negyedévente szupervizorkodó vezető védőnők személyében, ők csak az adminisztrációt tudják ellenőrizni, a tényleges terepmunkát, a papíron leírt helyzet valóságosságát nem. A másik nagy probléma, hogy - költözések, be nem jelentkezések és hasonlók miatt - előfordul, hogy egyes gyerekek egyszerűen kiesnek a rendszerből, eltűnnek a védőnői szolgálat, végsősoron az ÁNTSZ szemei elől.
Pironkodva vallotta be, hogy a mostani túlterheltség mellett az az elvárás, hogy hatéves koráig (tehát, ha jól értem, beiskolázásáig) kövesse a gyerek életútját, puszta illúzió. Persze azért - gondolom én - pár év alatt nagyjából kiderül, hogy mely gyerekek azok, akikre később is oda kell figyelni. De ettől még tény marad, hogy a gyermek 2-3 éves koráig, tehát a leginkább veszélyeztetett időszakban alapvetően a védőnő az, aki kiszűrheti, ha a kisded nem megfelelő környezetben van (és ez most a kiindulópont fényében gyönyörű eufemizmus volt).
Azt már én teszem hozzá, hogy talán a szociális háló kissé túlzottan sűrű szövése is gond lehet. A gyermekvédelmi törvény csupán a következő néhány intézményt sorolja fel mint a gyermekvédelem biztosítóit:
1) a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
2) a települési önkormányzat jegyzője,
3) a gyámhivatal,
4) az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos,
5) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ,
6) a közoktatási intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó,
7) a rendőrség,
8) az ügyészség,
9) a bíróság,
10) a pártfogó felügyelői szolgálat,
11) az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek,
12) a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása,
13) a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok.
Szóval ez így tizenhárom szervezet, és ha még a menekültügyet mint speciális alesetet ki is hagyom belőle, még kevésbé súlyos esetben is legalább 4-5 cég (no meg a szülők!) gördülékeny együttműködésére lenne szükség. Ebből hatósági jogköre az első háromnak van, de egy csomó esetben a jegyző és a gyámhivatal egyaránt eljárhat (ami nemcsak gyorsaságot jelenthet, hanem azt is, hogy egymásra várnak), de más esetekben csak a gyámhivatal, megint más esetekben a bíróság és a rendőrség is, szóval eléggé túlbiztosított és túlbonyolított rendszerről van szó.
Bármily meglepő, a magyarországi gyerekvédelmi gondolkodásnak a Kádár-korszakkal szembeni egyik nagy vívmánya, a család egybenmaradásának alapelve szintén nem szolgálja minden esetben a gyerekek érdekeit. Számtalanszor előfordul, hogy a védőnő jelez és javasol, ám nem történik semmi. Azt meg már a fent felsorolt rengeteg szereplő miatt nagyon nehéz kideríteni, hogy azért nem történt semmi, mert egy nemtörődöm bürokrata magasról szarik az egészre, vagy azért, mert valahol, valamelyik intézményben valakik jószándékúan bár, de téves helyzetértékelésből a család egységének szempontját a gyermek közvetlen érdekei elé helyezték.
Van tehát három, egymással versengő vagy egymást kiegészítő alapelvünk: a család mindenekfeletti egységének alapvetően konzervatív elve, a személy integritásának és szabadságának fontosságát hangsúlyozó alapvetően liberális, illetve az állami gondoskodást előtérbe helyező baloldali gondolat. Ezekből az egymást átható és balanszírozó elvekből épül egy rendszer, amit a családdal együtt több mint egy tucat intézmény hivatott fenntartani. A rendszer egyes elemei között funkcionális átfedés van, más elemei (vagy talán az összes?) alulfinanszírozottak. A mégoly bonyolult rendszer alapkövei mégiscsak a védőnők, akik az első életév során a legtöbbet találkoznak a gyerekkel - ha egészséges gyerekről van szó.
Azt eddig is sejtettem, hogy a védőnőnek nem pusztán az a feladata, hogy a tanácstalan kezdő anyákat-apákat kisegítse a zöld széklet és a piros popsi problémakörében, hanem nagyon elegánsan és alig észrevehetően ugyan, de ellenőrző funkciót is ellát. Ennek drága lakótársam is tudatában van, az aktuális védőnői vizitek előtt például gondosan felméri a lakást, és igyekszik eltüntetni az ifjú hommelette ágya alatt békésen napfürdőző porcicákat. Illetve aggódva vizsgálgatja omlettkénk fejét, hogy vajon zaklatott éjszakai forgolódásainak kék-zöld nyomait vélheti-e bárki a családon belüli erőszak markáns jeleinek.
A mi tündéri védőnőnk el is árulta a nagy titkot: azon túl, hogy végtelen türelemmel nyugtatja az aggódó amatőröket, és látja el őket számos tanáccsal - bizony, keményen és következetesen szondáz, hogy felmérje a család alkalmasságát a gyereknevelésre és -gondozásra. És bár felségterületét, a második kerületet még kulturált környéknek véltem, annyit azért elárult, hogy szép számmal akadnak itt is elképesztő esetek. Az tény, hogy ez nagyon kényes ügy: egyszerre kell bizalmat ébresztenie a családokban, segítenie nekik, ugyanakkor felügyelnie azokat.
A legnagyobb problémának a túlterheltséget találta. Mint mondta, a jelenlegi helyzetben elhivatottság nélkül lehetetlen lelkiismeretesen ellátni akkora területeket, amekkorák egy-egy védőnőre jutnak. És bár a rendszerbe be vannak építve ellenőrző funkciók a kábé negyedévente szupervizorkodó vezető védőnők személyében, ők csak az adminisztrációt tudják ellenőrizni, a tényleges terepmunkát, a papíron leírt helyzet valóságosságát nem. A másik nagy probléma, hogy - költözések, be nem jelentkezések és hasonlók miatt - előfordul, hogy egyes gyerekek egyszerűen kiesnek a rendszerből, eltűnnek a védőnői szolgálat, végsősoron az ÁNTSZ szemei elől.
Pironkodva vallotta be, hogy a mostani túlterheltség mellett az az elvárás, hogy hatéves koráig (tehát, ha jól értem, beiskolázásáig) kövesse a gyerek életútját, puszta illúzió. Persze azért - gondolom én - pár év alatt nagyjából kiderül, hogy mely gyerekek azok, akikre később is oda kell figyelni. De ettől még tény marad, hogy a gyermek 2-3 éves koráig, tehát a leginkább veszélyeztetett időszakban alapvetően a védőnő az, aki kiszűrheti, ha a kisded nem megfelelő környezetben van (és ez most a kiindulópont fényében gyönyörű eufemizmus volt).
Azt már én teszem hozzá, hogy talán a szociális háló kissé túlzottan sűrű szövése is gond lehet. A gyermekvédelmi törvény csupán a következő néhány intézményt sorolja fel mint a gyermekvédelem biztosítóit:
1) a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
2) a települési önkormányzat jegyzője,
3) a gyámhivatal,
4) az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos,
5) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ,
6) a közoktatási intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó,
7) a rendőrség,
8) az ügyészség,
9) a bíróság,
10) a pártfogó felügyelői szolgálat,
11) az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek,
12) a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása,
13) a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok.
Szóval ez így tizenhárom szervezet, és ha még a menekültügyet mint speciális alesetet ki is hagyom belőle, még kevésbé súlyos esetben is legalább 4-5 cég (no meg a szülők!) gördülékeny együttműködésére lenne szükség. Ebből hatósági jogköre az első háromnak van, de egy csomó esetben a jegyző és a gyámhivatal egyaránt eljárhat (ami nemcsak gyorsaságot jelenthet, hanem azt is, hogy egymásra várnak), de más esetekben csak a gyámhivatal, megint más esetekben a bíróság és a rendőrség is, szóval eléggé túlbiztosított és túlbonyolított rendszerről van szó.
Bármily meglepő, a magyarországi gyerekvédelmi gondolkodásnak a Kádár-korszakkal szembeni egyik nagy vívmánya, a család egybenmaradásának alapelve szintén nem szolgálja minden esetben a gyerekek érdekeit. Számtalanszor előfordul, hogy a védőnő jelez és javasol, ám nem történik semmi. Azt meg már a fent felsorolt rengeteg szereplő miatt nagyon nehéz kideríteni, hogy azért nem történt semmi, mert egy nemtörődöm bürokrata magasról szarik az egészre, vagy azért, mert valahol, valamelyik intézményben valakik jószándékúan bár, de téves helyzetértékelésből a család egységének szempontját a gyermek közvetlen érdekei elé helyezték.
Van tehát három, egymással versengő vagy egymást kiegészítő alapelvünk: a család mindenekfeletti egységének alapvetően konzervatív elve, a személy integritásának és szabadságának fontosságát hangsúlyozó alapvetően liberális, illetve az állami gondoskodást előtérbe helyező baloldali gondolat. Ezekből az egymást átható és balanszírozó elvekből épül egy rendszer, amit a családdal együtt több mint egy tucat intézmény hivatott fenntartani. A rendszer egyes elemei között funkcionális átfedés van, más elemei (vagy talán az összes?) alulfinanszírozottak. A mégoly bonyolult rendszer alapkövei mégiscsak a védőnők, akik az első életév során a legtöbbet találkoznak a gyerekkel - ha egészséges gyerekről van szó.
2008. április 29., kedd
Békés Pál dedikál
Lakótársi közösségünk a vasárnap reggelire elfogyasztott spárgás-lágytojásos varázslat után egy emberként gondolta úgy, hogy a délutánt az ifjú hommelette korai kulturálódásának szenteljük, és legalább azt feltérképezzük, hogy milyen művelődési lehetőségei lesznek úgy négy-öt év múlva. Kiruccantunk tehát a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol a szervezők legnagyobb dicsőségére komplett gyerekkönyvkiadó-szekció foglalta el méltó helyét a Millenáris Fogadójában. Nézzük tehát, miben reménykedhetnek a kisgyermekes szülők, ha letapasztott szemüveges, vérszegény, görbe hátú könyvmolyt nevelnének utódjukból.Mindenekelőtt: némi bizsergő öröm járta át a lakótársi különítményt, amikor leszurkolva a fejenként 600 forintos belépőjegy árát belépett a Fogadóba. Mert az már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, hogy egy ifjú hommelette-tel felszerelkezve nem fogjuk bejárni az egész fesztivált, mármint a felnőtt-szépirodalmi-tudományos és egyéb részlegeit, de a gyerekkönyves nyüzsgés bőségesen kárpótolt az elmaradt élményekért. Kutyafuttában kb. 25 kiadót számoltam össze, brutális mennyiségű kiadvánnyal, és ami a legmeglepőbb: első pillantásra látszott, hogy a nyomorú, fantáziátlan és érdektelen habos-rózsaszín világ erős defenzívában van. Az igazság az, hogy be kellett látnom: a körülményekhez képest marha erős a hazai gyerekkönyvkiadás.
És ez nem csupán a fordítások-magyarítások miatt van így. Mert bár itt volt az Egmont jóvoltából a teljes Thomas és a Tűzoltó Sam első része és a Hit Entertainment pár más figurája (mondjuk olyan gyikos szürgiccsek mellett, mint a Disney drámai királykisasszony-kifestői), és a Pagony jóvoltából a hiperzseniális szlovén illusztrátor, Lila Prap két kulcsműve, vagy legnagyobb meglepetésemre (és teljes értetlenségemre) a Műszaki Könyvkiadó (!) jóvoltából Gaia Volpicelli bűbájos sorozata, az Állati természet, ami annyira friss magyarul, hogy még a kiadó oldalán sincs fenn, no meg a Liliput jóvoltából a Tesz-vesz sorozat - szóval ezek mellett a magyar szerzőknek sem kell szégyenkezniük.
Régi klasszikusokra dobbant meg a szívem: Varga Katalin alapvető nyelvtani kalandregényétől, az Én, Te, Ő-től a Károlyi Amy által szerkesztett Weöres-Károlyi gyerekvers-gyűjteményig volt itt mindenféle jóság. A prímet persze a Pagony vitte, finom ízlésű, eredeti világú remek kiadványai, mindenekelőtt Bartos Erika lakótársi körökben kultstátuszt kivívott munkái vagy Marék Veronika klasszikusai megkerülhetetlen gyermekszórakoztatási eszközök, különösen, ha leánygyermekről van szó. Úgyhogy elég lelkesen tébláboltunk a pavilonok között, és még az sem lombozott le minket, hogy 0-12 hónapos csecsszopók számára alig volt valami - azaz mi olyan "könyvet" kerestünk hiábavalóan, ami színes, zörgős, textilből van, és mindezek tetejébe nyálálló, merthogy az ifjú hommelette, zsenge korából adódóan még a szájával olvas, méghozzá oly közvetlen módon, hogy a kiválasztott köteteket kultúrára éhes rágcsálóként egyszerűen begyűri a képébe.
Az enteriőr legtávolabbi csücskében, egy apró, megosztott stand egyik felénél viszont óriási meglepetés ért: boldogult ifjúkorom egyik nagyra becsült szerzőjét, A kétbalkezes varázsló című kulcsregény alkotóját fedeztem fel, amint egy láthatóan kiadófőnök-, illetve egy láthatóan illusztrátor-kinézetű személlyel ücsörög, mit sem zavartatva magát a nyüzsgéstől. Hamar kiderült, hogy voltaképpen dedikálásról van szó, Békés Pál (mert ő a nagyra becsült szerző), Szabó Levente (mert ő volt az illusztrátor-kinézetű) társaságában várta a rajongókat a Lomtalanítás a Fehérlófia utcában megjelenése alkalmából. És ha már beszélgetésbe elegyedtünk - mert nagy roham, ezt el kell ismernem, nem volt -, hamar kiderítettük, hogy egy friss, apró kiadó, a Csodaceruza egyik első megjelenéséről van szó. Mi több, az is kiderült, hogy létezik egy folyóirat, a Csodaceruza, ami kifejezetten gyerekirodalommal, azon belül is elsősorban illusztrációkkal és illusztrátorokkal foglalkozik - nemcsak, hogy létezik, de már hetedik évfolyamánál tart, jómagam meg szégyenszemre még csak nem is hallottam róla.
Kihasználva az ifjú hommelette mélyalvását, suttyomban meg is vásároltuk a kötetet sőt, dedikáltattuk is. Belátván, hogy egy öthónapos csecsemőnek még korai progresszív grafikájú tanmesével kedveskedni, jócskán posztdatáltattuk a művet, egészen 2014 karácsonyáig - hatéves korában bizonyára jobban fogja értékelni, addig meg majd dugdossuk az almáriumban...
2008. április 28., hétfő
Újabb kísérlet a vasárnapi tökéletességre
A tavasz második nagy pillanata, a medvehagyma feltűnése után, az a nap, amikor a spárga csokorja először zuhan ötszáz forint alá. Ettől a ponttól már lakótársi konyhánk számára is elérhető e csodás növény, és mivel tavaly ilyenkor az én drága terhes lakótársamat - valami megmagyarázhatatlan biológiai felfordulásnak köszönhetően - folyamatos rosszullét kerülgette a spárgától, ezért itt az idő kárpótolni magunkat az elvesztegetett örömökért. Lakótársam - mint az valószínűleg már ebből a blogból is kiderült - immér nem terhes, tehát lássuk, mit nyújthat nekünk egy maréknyi spárga ezen a szikrázó vasárnap reggelen.
A magam részéről már régóta szemeztem a kitűnő Jamie Oliver egyik receptjével, ami kitűnő villásreggeliként volt beharangozva. Mint némi utánajárás eredményeképp kiderült, a spárga lágytojással, mert erről van szó, meglehetősen elterjedt dolog angolszász nyelvterületen. Úgyhogy egyre lelkesebben és fokozódó elvárásokkal vetettem bele magam e reggelinek azért kicsit körülményes étek elkészítésébe.
Egy csokor spárga, 2-3 paradicsom, pár szelet bacon (az eredeti recept pancettát irányoz elő, nadehát mégis... honnan szerezzek én olyat vasárnap reggel kilenckor?), négy tojgli, só, bors, olivaolaj. Eddig nem tűnik túl bonyolultnak.
A folytatás is vasárnap reggeli rutin: félbemetélni a paradicsomokat...
...aztán (és itt már radikálisan szakítunk a megszokással) némi bors, só és olivapermet fedése alatt grillbe rakni őket, a legmagasabb fokozatra. Mint később kiderült, aggodalmam alaptalan volt, azegész folyamat legbonyolultabb és leginkább időrabló eleme az alapvetően sosem használt grillsütő lepakolása volt a szekrény tetejéről.
Amikor a paradicsom pirulni, szikkadni kezd, és némi levet is ereszt, mellébűvészkedjük a baconszeleteket (első égési sérülés a jobb mutatóujjamon).
Mindösszesen kb. 20 perc múlva kiemelhetjük a barátságosan sercegő, páratlan illatokat eregető duettet (második égési sérülés: bal kéz, középső ujj begye).
Eközben nekilátunk az összetevők másik részének. Bármely spárgás recept elmaradhatatlan szójátéka következik, persze annyira ciki, hogy csak képen mutatom meg:
Szóval ha a zöldellő csokorba kötöttük a csirágot, akkor a tojás kíséretében forró vízbe dobjuk, pontosan négy percre.
Eközben lepirítunk némi fincsa és - vasárnap délelőtt lévén - szikkadt kenyeret.
Eddigre spárgánk is elkészült, ha minden jól ment, finom, vajpuha, de mégis egy kicsit roppanós csodává transzformálódott, és még zöld színe is üdébb lett egy kicsit. Ha már vaj, ne szégyelljük megforatni egy kevésben...
...hadd csillogjanak a kis drágák.
A még meleg sült paradicsomot bátran nyomkodjuk szét a pirítóson, dörzsöljük és passzírozzuk, hogy a végén csak a könnyen leváló héja maradjon a kezünkben.
A paradicsomos kenyérre diszkréten fektessünk rá néhány spárgaszálat. Mindezt lazán, könnyed csuklómodulatokkal, hiszen már elindultunk a mennyország felé vezető úton.
Aminek következő grádicsa a szalonna. A gyönyörű, ropogós, pirosló szalonna.
És az egész kis ensemble tetején elegánsan helyezzük el a nagyon óvatosan megpucolt négyperces lágytojást. Ha elrontjuk és kifakad, az sem nagy baj, a végén úgyis fel kell vágnunk, hogy csodás, napsárga belseje ráomoljon a piritós-paradicsom-spárga-bacon toronyra.
Hát, valami ilyesmi a hétvégi kispolgárok tökéletessége. Az ízhatás elképesztő, és bár semmiféle értelmes módon nem lehet megenni anélkül, hogy a tarkódig ne legyél paradicsomszószos-tojásos-spárgáradermedtvajas, de a bensődet elöntő béke, a drága lakótárs elismerő szavai és az ifjú hommelette érdeklődő pillantásai bőségesen kárpótolnak a kényszerű ingváltásért.
Főzőzenének valami hasonlóan friss és pikáns ügyet érdemes berakni. Az ilyen soft boiled cuccokhoz soft boiled jazz jár, mi más kerülhetne a lejátszóba, mint Charlie Parker és - ha már tojás, akkor - az Ornithology.
2008. április 27., vasárnap
Ötödik havi összefoglaló, 2. rész
A viharos tempóban fejlődő omlettkénk ötödik hónapját összefoglaló előző postomból kimaradt egy kulcsfontosságú rész: a kezdő apuka párás szemű ömlengése gyermekének kommunikatív zsenialitásáról. Nos, az alábbiakban ez következik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)