2009. március 30., hétfő

Apuka verset mond, No.5

A kezdő apukától merőben idegen módon nyílt politizálás következik. Szóval létezik ennek a Nagy Miniszterelnök-jelölt Jelölési Jelölőfolyamatnak egy nem lényegtelen, ám mindezidáig méltatlanul háttérbe szorult aspektusa. Arról van szó, hogyha e két, a klinikai autizmus határát súroló törpepártnak nem sikerülne közös miniszterelnök-jelölt jelöltet jelölnie, akkor előrehozott választásokra kerülne sor. Ez azzal a kellemetlen következménnyel járna, hogy az ez után következő országgyűlési választásokat - feltéve, hogy ezután minden kormány kitölti hivatali ideját - 2010 helyett 2009-től rendeznék meg négyévenként. Ami a mi drága, 2007 novemberében született kis hommelette-ünk szempontjából azt jelentené, hogy 2026 helyett 2029-ben lenne elsőszavazó. Azaz 18 és fél éves kora helyett 21 és fél évesen lenne jogosult először szavazni. Azt az ízléses, Parlament-emblémás műanyag golyóstollat, meg a gusztusos oklevelet tehát 18 helyett 21 évesen kapná meg. Ez a Surányis-Bokrosos-Bajnais bohózat tehát nem jelent mást, mint azt, hogy a gonosz komenisták (és persze a még gonoszabb liberálbolsevikiek) három évet egyszerűen ellopnak a mi kis hommelette-ünk életéből - a normális ügymenethez képest három évvel később kezdhetné el gyakorolni legfontosabb állampolgári jogát és kötelességét. Na, ezt sosem bocsátom meg annak a Gyurcsányinak vagy hogy hívják... Persze megértem, hogy most, mikor sikerült átpasszírozni kicsiny hazánkon a Déli Áramlat megépitését, már nincs miért hatalomban maradnia annak a Gyurcsányinak vagy kinek, na de hogy ez a mi leányunk állampolgárijog-gyakorlásának késleltetését jelentse, az már több a soknál! Mi a magunk részéről tehetetlenek vagyunk. A kezdő apuka sem tehet sokkal többet, mint hogy pelenkázás közben szépirodalmi eszközökkel igyekszik felnyitni elsőszülöttje szemét: e ragyogó vers, Weöres Sándor 1950-ben született, utolérhetetlen bravúrdarabja Illyés patetikus nyafogásánál és Petri gyilkosan ironikus Vizigót köztársaságánál is pontosabban írja le e nyomorú kis ország hányatott sorsát. Íme, drága hommelette-em, a tökéletes gyerekvers, ami egyszerre vicces és kegyetlenül találó, és aminek mély igazságába a mai napig beleborzong édesapád.

2009. március 29., vasárnap

Hand of God

Elérkezett az idő, hogy eláruljam, miért nem született poszt az elmúlt másfél hónapban. Hát azért, mert minden szabad percünkben a halódó magyar labdarúgás feltámasztásán fáradoztunk véghantali heroizmussal. Lapozás után az utánpótlás-nevelés magasiskolája: az ifjú hommelette, amint egy, a játszótéren frissen einstandolt lasztival bemutat egy-két Premier League-szintű trükköt.