2011. július 20., szerda

Gyorshír

Na szóval, méhünk legfrisseb gyümölcse lepottyant, mint egy érett füge, hogy egy védjegyszerű képzavarral köszöntsem a kis jövevényt. Hogy lássátok, milyen hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak, meg milyen csodálatos géneket örökítünk utódunkra, elárulom, hogy 10/10-es volt az apgarja, úgyhogy köszöntsétek korunk új Akhilleuszát. Persze az élet pont a sarkán találta el, úgyhogy rövid úton be is került az intenzívre. Én eddig azt hittem, hogy az "állapota stabil" kifejezést a Vészhelyzet forgatókönyvírói találták ki azokra az esetekre, amikor tovább kell lendíteni a reménytelenül elakadt forgatókönyvet, illetve amikor a 24-ből még nem akarják végleg kiírni a merényletek után kómába esett elnököket. Na mindegy, azért aggodalomra nincs ok, a helyzet nem drámai, a történtek általános, nyilvános blogban is közzétehető tanulsága az, hogy aki csak teheti, a II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán szüljön, mert a személyzet egyszerűen elképesztő. Egytől egyig mindenki magabiztos, profi és kedves, és ami a legfontosabb, maximálisan partnerként kezeli a kezdő anyukát és apukát, mindenről részletesen és lényegretörően informál, és ez önmagában hihetetlenül megnyugtató. Majd egyszer, ha az eufória elmúltával képes leszek két értelmes szót egymás mögé tenni, részletesen is megírom az esetet, most legyen elég annyi, hogy "a körülményekhez képest" mindenki remekül van, az ifjú hommelette meg a kezdő apuka az itthoni magányban várják az irdatlan komatálakkal érkező önkénteseket. A komatál összeállításánál ügyeljetek arra, hogy az ifjú hommelette nem szereti a paprikás krumplit, annál jobban a marhapörköltet. Meg még ha valaki beugrana az Ikeába egy gyerekkádért...

2011. július 17., vasárnap

Hagyományos apaszerep

A legifjabb hommelette hamarosan bekövetkező érkezésének örömére ma pontosan azt tettem, amit tízből tíz kezdő apuka tenni szokott: összeszereltem a gyerekágyat. Nagyon, nagyon, nagyon jó volt.