2011. augusztus 12., péntek
A PIC
Ha nagynéha viharos kreacionizmus kontra evolúció vitába bonyolódom - mert ilyesmi is meg szokott történni a kezdő apukával -, állandó és állati szellemes érvként azt szoktam felhozni az utóbbi mellett, hogy elképzelhetetlen, hogy egy értelmes tervező elkövesse azt a súlyos hibát, hogy nem applikál egy ON/OFF gombot valahová a gyerekek tarkójára. Kincstári poén, tudom, de csakis az evolúció vakvéletlenjeinek lehet betudni, hogy ilyen gomb nem létezik. Persze ez a gomb később visszafejlődhetne, mint a csecsemőmirigy, de körülbelül hatéves korig feltétlenül szükség lenne egy organikus eszközre, amivel legalább egy kis időre (mondjuk egy gyors mosogatás vagy néhány perc szundikálással összekötött újságolvasás erejéig) ki lehet kapcsolni a gyereket. De hát értelmes tervezettség nincs, ilyen gomb nem létezik, az emberi faj evolúciós zsákutcáját pedig mi sem jellemzi jobban, mint a nap huszonnégy órájában a legmagasabb fordulatszámon pörgő, szüleit folyamatosan szedáló, erodáló, frusztráló és öregítő, hiperaktív utód.
Címkék:
anya,
apa,
apaság,
baba,
csecsemő,
fehérköpeny,
gyerek,
gyermek,
H2,
hommelette,
intenzív,
kórház,
mélyszántás,
PIC,
újszülött
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)