2012. április 3., kedd

Újra a Bükkben

Vannak az életnek kitüntetett pillanatai, mondjuk mikor az ember véraláfutásos ronggyá szorongatott, sajgó kezét masszírozgatja egy derekas szülőszobai szeánsz után, vagy mikor élő egyenesben látja Lionel Messit ötöt Nintendózni egy európai élcsapat ellen. És ilyen kitüntetett pillanat, amikor hóna alá csapja az elsőszülöttet, magához vesz némi elemózsiát meg a fényképezőgépet, és három napra eltűnik valami magyarországi középhegységben, ahol alacsony a zajszennyezés és az éjszakai hőmérséklet, viszont magasak a fák és az adrenalinszint. Pár hónapja a Bükkbe vezérelt minket a jósorsunk, azóta mást sem hallgatok az ifjú hommelette-től, hogy "mikor megyünk már Répáshutára?", úgyhogy, gondolta magában a kezdő apuka, bár a világ elég nagy és érdekes ahhoz, hogy soha ne térjünk vissza ugyanoda, mi lenne, ha mégiscsak visszamennénk? Soha rosszabb kompromisszumot.