2011. június 10., péntek

A kezdő apuka nehéz élete

Régi mániám, hogy egy kezdő apukának alapvetően polihisztornak kell lennie, és magas szinten kell ismernie a biológiai rendszertan, a skolasztikus filozófia, az atomfizika, az autószerelés, a gasztronómia, az etológia, a versenysportok egyetemes története, a lakberendezés, a játékelmélet és még ki tudja, mi minden rejtelmeit. (A kezdő anyukáktól mindezt nem várja el a társadalom: részükről elég, ha csak szeretik gyermeküket.) Most ezt nem fejtem ki bővebben, csak egy apró életképpel villantom fel, hogy óvatlan pillanatokban a felkészületlen szülők hogyan tévedhetnek el például a nyelvészet útvesztőiben.

2011. június 8., szerda

Egy név eredete

Az évek során egyre professzionálisabbá váló (értsd: célelvű, érzelmektől és diszfunkcionális tevékenységektől teljességgel mentes) szülői attitűdünk legfényesebb bizonyítéka az volt, hogy míg az első hommelette esetében hetekig, hónapokig tartott a töprengés és zajlott a véres családi vita, addig a második omlettke esetében csupán néhány napig. Jómagam listát sem írtam, lakótársam is csak néhány kézenfekvő, ahkáj hatású keresztnévvel próbálkozott, amiket egy ismert nyelvész, egy bizonyos Homérosz magyar utónévkönyvéből keresgélt ki ("Odisszeusz", "Agamemnon", "Ahillész" és hasonlók, bizony, a magyarországi névadási szabályozás mindre lehetőséget ad). Szinte vita sem volt, közfelkiáltással, egyhangúlag, fülkeforradalmi módon elfogadtuk a következő nevet:

2011. június 6., hétfő

Az olvasói levelekről

Mielőtt újra felvenném az ifjú és a még ifjabb hommelette kalandjainak régesrég elejtett fonalát, még egyetlen dologról kell megemlékeznem. Említettem már korábban, hogy e blog csak pár napra csukta volna be kapuit, mivel a redizájn során állandóan próbálgattam a különböző megoldásokat, és ezt a rém unalmas, viszont annál illúziórombolóbb folyamatot semmiképp sem akartam megosztani a jobb sorsra érdemes nagyközönséggel.