2011. szeptember 30., péntek

Kezdőapa a Pagonyon

Hónapokkal ezelőtt megtisztelő felkérés érkezett a város legjobb és immár bizony legpatinásabb gyerek-könyvesboltjának honlapjától, hogy írnék valami kis semmi kis valamit, ami rendszeres, apás, kulturális és érdekes. Jó mesteremberként persze tudtam, hogy a négyből maximum kettőt vagyok képes teljesíteni, ennek ellenére meglepetéssel és örömmel mondtam azonnali igent. Aztán persze a legifjabb hommelette kalandozásai az egészségügyben alaposan áthúzták számításaimat, úgyhogy hónapokig döglődött a projekt. Ám most végre elérkezett az ideje, hogy ígéretemhez híven a négyből legalább kettőt teljesítsek, így aztán nem kis büszkeséggel jelentem be kezdőapai-lakótársi sorozatomat a Pagony blogján. Feneketlen hübriszemben azt gondoltam, hogy képes vagyok lemezajánlókat írni, de mivel civil, nem-kezdőapai életem jókora része azzal telik, hogy sajtóanyagnak álcázott szégyentelen hozsannákat írok arra hol érdemes, hol érdemtelen zenekarokról, úgy gondoltam, hogy kicsit fordítok a dolgon. Bevallom, semmi köze ahhoz, hogy ma van a magyar népmese napja, holnap meg a zene világnapja, de amolyan Ezeregyéjszakás, meta-mesekeretbe ágyazott mesefolyam indul, Lemezmesék címmel, ami - könnyű kitalálni - gyereklemezekről szól, de nem úgy. Az első bejegyzés lapozás után olvasható.
Több itt »

(Arra még nem jöttem rá, hogy RSS-be hogyan lehet becsatornázni, de ettől függetlenül érdemes feliratkozni a Pagony gyűjtő RSS-ére, megéri. [Itt van például a neten elérhető legjobb Tamkó Sirató-tanulmány, direkt nem linkelem, keressétek meg!] Itt majd úgyis jelzem, ha felkerült egy-egy újabb szöveg, azaz: mese.)

2011. szeptember 29., csütörtök

Bükk - mert megérdemeltük

El kell mondjam, a legifjabb hommelette megszületése óta eltelt két hónap (a korábbi posztokban taglalt, és legszívesebben örökre elfelejtendő események miatt) annyira húzós volt, hogy régi szokásunkkal ellentétben lényegében egyetlen másodpercünk sem volt egyik lábunkat a másik után tenni valami barátságos erdei ösvényen. Persze igazából nem is akartunk kirándulni: a nyár, a kezdő apuka esküdt ellensége alapjaiban teszi lehetetlenné a túrázást kétezer méteres tengerszint feletti magasság alatt. Mindehhez hozzájött a budai hegyeket elözönlő darázstömeg, úgyhogy a kezdő apuka meg az ifjú hommelette tűkön ülve várták a kánikula múltát, meg azt a néhány napnyi, szusszanásnyi csecsemőgondozási szünetet, amikor a drága lakótárs a másodszülöttel felszerelkezve édesanyjához menekül. És amikor eljött a pillanat, gyorsan feltrombitáltak egy hasonló cipőben járó kezdőapukát, szintén négy év körüli elsőszülöttjével, és csapot-papot, anyát-öcsit hátrahagyva irány a Bükk - mert már igazán megérdemeltük.