Csík

Feltartóztathatatlanul közeleg az ifjú hommelette első születésnapja. Az ünnepi eseménysorozat egyik fontos állomásaként a kezdő apuka végre, egy év késéssel nekiesett a gyerekszoba falának, hogy valami értelmes környezetet alakítson ki a gyermek számára. Íme, a végeredmény:







Az utolsó képen nem látszik, mert becsillog, de felettébb nemes gondolatnak hisszük, ha a gyermekünk egy eredeti párizsi telefonfülkéről lopott Ninja Tune-plakáttal egy légtérben tölti ifjúkorát.

A narancssárga sáv ötletét csíkaddikt lakótársam inspirációjára innen loptam (felülről a negyedik fotó). A bordó, képek körül meanderező csík már saját lelemény, mélyen jellemző a kezdő apukára, hogy jól túl is van spilázva - így utólag nyilvánvaló, hogy a kevesebb sokkal több lett volna.

A függöny Ikea (azt hiszem, a fiókos játéktároló is, azt ajándékba kaptuk drága lakótársam egy nagyvonalú barátnőjétől). A festékről csak annyit, hogy egyrészt méregdrága, másrészt tökéletesen megéri az árát, mert pontosan a kívánt árnyalat, egy rétegben fed, nem csöpög, két óra alatt szárad, és ami a legdurvább, hogy baszki, illatosított. Lehet, hogy én vagyok túl öreg, de falfestékben ilyet még nem láttam (szagoltam) két évtizedes barkács-pályafutásom alatt. Narancsszínű, narancsillatú festék - azt hiszem az európai civilizációnak már nincs hova fejlődnie.

Igen, a lámpaburára is ráférne egy csere, de erre a szintre valószínűleg majd a második születésnap környékén jutunk el.

Összehasonlításul pár kép az egy évvel ezelőtti állapotról:

Happy Children

Nem tudom, említettem-e már, hogy lakótársi közösségünk elkötelezett zenebuzikból áll. Apuka majdhogynem munkaköri kötelességből, anyuka meg csak úgy szórakozásból. Apuka még a Polimer C60-as mixtape-kultúrán nőtt fel, anyuka pedig már a (még nem fizetős) Napster-Audiogalaxy-Kazaa háromszögbe született bele, úgyhogy az ifjú hommelette megszületése előtt, amikor még tengernyi időnk volt, lelkesen gyártottuk egymásnak a legkülönbözőbb válogatáslemezeket (mint például ez is itt). Éppen ezért megdöbbentő, hogy omlettkénk születése óta majdnem egy évnek kellett eltelnie, mire összerántottunk egy általunk ideálisnak tartott babazenelemezt. De végre elkészült, így van szerencsém bejelenteni lakótársi kettősünk első (de bizonyosan nem utolsó) gyerekeknek szóló popzenei válogatáslemezét, a címadó Osibisa-számról Happy Childrennek elkeresztelt mixtape-et.

A gyűjtemény kissé eklektikusra sikeredett, mindazt belezsúfoltuk, ami véleményünk egy egy év körüli gyerek számára szórakoztató lehet a popzenében. A darabok között vannak ordas közhelyek, mint például Mozart A-dúr zongoraszonátájának harmadik tétele, Harry Belafonte klasszikusa vagy Henry Mancini Baby Elephant Walkja. Ugyanakkor találhatunk rajta egy-két igazi csemegét: ilyen például a Swingle Singers kristálytiszta vokálokkal megtámogatott, tréfás Részeg tengerész-feldolgozása, vagy a Bowie-életmű valószínűleg legrosszabb száma, ami viszont kitűnően illik egy gyereklemezre. Külön öröm, hogy sikerült koherensen beleilleszteni Nino Rota csodás Casanova-filmzenéjét. Apuka válogatáslemez-szerkesztői alapelve, hogy egyikről sem hiányozhat legalább egy Serge Gainsbourg-szám. Gyerekekkel eredeti Gainsbourg-t hallgattatni felér egy incesztussal, ezért itt az egykori feleség, Jane Birkin képviseli a Nagy Santőrt. És természetesen van rajta egy szám bármely gyereklemez elengedhetetlen résztvevőjétől, a Világ Legjobb Popzenekarától, a Belle & Sebastiantől. Mind kipróbált muzsika, jó párszor roptuk rájuk az ifjú hommelette-tel.

A hazafias érzelműeknek üzenjük, hogy nem véletlenül nincs rajta egyetlen magyar előadó sem. Nekik hamarosan szentelünk egy teljes lemezt. Alant a playlist, akinek tetszik, a legalul árválkodó kis csillagocskára kattintva letöltheti az egészet, borítóstul, számlistástul, 128 kbps minőségben. És persze szeretettel várjuk az elismerő vagy épp lesújtó kritikákat.



*