2010. szeptember 3., péntek

34:09. Nyelvóra

Reggeli közben hármasban mókázunk, nagy a vidámság. Egyszer csak:
- Jók vagyunk hárman!

---
- Ízlik a szederszörp, Bella?
Egészen belehajol az arcomba, és látványos, tettetett felháborodással:
- HÁT HOGYNE ízlene?!

Ez az egész csak azért érdekes, mert most először tapasztaltam, hogy ilyen szélsőséges formában eljátszik egy érzelmet, ami nyilvánvalóan nincs jelen, ráadásul ilyen tökéletesen alkalmazza ezt az egyébként elég bonyolult nyelvi fordulatot.

---
Semmiségekről beszélgetünk vacsora közben. Néhány falatnyi hallgatás után egyszer csak, minden átmenet és felvezetés nélkül:
- Papa, mi az a "jeges rémület"?

Nagyjából elmagyaráztam neki, de hosszas faggatózásomra sem volt hajlandó elárulni, hogy honnan a fenéből jutott ez eszébe.

2010. augusztus 31., kedd

Boldog névnapot, Erika!



Persze megint Sacher, ezúttal rondább, mint valaha, viszont ehetetlen is. Sikerült egy hamisítatlan tex-mex verziót sütnöm, ugyanis csak a máz rákenésekor derült ki, hogy amiből készült, a spájzban lappangó, felségjelzés nélküli csokoládé - csilis ízesítésű. Lakótársam szerint pikáns, a gyerek sírógörcsöt kapott.

2010. augusztus 30., hétfő

Nemzeti Tanévnyitó

Isten és kedves olvasóim látják a lelkét, a kezdő apuka erején felül igyekszik távol tartani magát a politikától ebben a blogban. Nem azért, mintha nem érdekelne a közélet, vagy manapság mélyen elharapózott, divatos cinimussal azt gondolnám, hogy úgyis mindegy, csak a zsebüket tömik. Nem, egyáltalán nem gondolom, hogy egykutya, de egy ilyen félig személyes, félig konyhafilozofálgató gyerekblog posztjaiban nincs helye politika állásfoglalásnak. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az eddigi kétszázvalahány bejegyzésben hányszor esett szó politikáról vagy politikusokról (talán csak ebben a posztban, de itt is egy szakpolitikai kérdés kapcsán) - jellemző módon a leghosszabban Sarah Palinről írtam, de róla is elsősorban a férje ürügyén. Nem is igen szeretnék változtatni ezen az alapálláson, omlettkénk blogját nem mocskoljuk politikával, de ami itt a hétvégén "Nemzeti Tanévnyitó" ürügyén történt, az mélységesen megdöbbentett. És most csak azért írok róla, mert a lassan, de biztosan cseperedő ifjú hommelette révén hamarosan (Szentséges Szűzanyám, ha minden jól megy, még ebben a kormányzati ciklusban!) szembesülünk majd a közoktatás drámai helyzetével és irányítóinak, hm..., meglehetősen sajátos világlátásával. Szóval most politizálni fogok, meglehetősen elkeseredetten és indulatosan, aki nem bírja az ilyesmit, ne is lapozzon.