Ilyen az...

...amikor a kezdőapuka dógozik látástul vakulásig (hogy rendes posztra nincs ideje), az ifjú hommelette reggeli közben észrevesz egy madarat az ablakban, a drága lakótárs pedig szemfülesen lefotózza a folyamatot. Sajtófotó-történeti pillanat a lapozás után.

Nirvána

Sztahanov elvtárs szellemével mélyen átitatva a kezdő apuka sajnos egy ideig szünetelteti a hosszú eszmefuttatásokat. De annyit gyorsan megjegyzek, hogy már csak tizenhatot kell aludni az évtized legjobb kiállításáig. Istenem, hogy ezt is megértem: van egy egészséges gyermekem, egy drága lakótársam, és néhány nap múlva az előbbivel a nyakamban, az utóbbival kézenfogva sétálgatok majd egy rakás Gustave Moreau-kép között! Mi kell más a végtelen teljességhez?