A gyermekkor vége

A kezdő apuka örömmel jelenti, hogy ifjú hommelette-kéjének polgári erényekre való nevelése egy szép, napfényes júniusi délutánon, a gyermek 18 és fél hónapos korában lényegében véget ért. Én a magam részéről nem tudom elképzelni, mivel járulhatnék még hozzá ahhoz, hogy utódunk hasznos, öntudatos, értékes és kifinomult tagja legyen a társadalomnak. Ezen a délutánon ugyanis omlettkénk megtanult késsel-villával enni. Bizonyító erejű dokumentumfelvételek a lapozás után.

Az elbeszélés nehézségei

"Június közepén jártunk, kétezerkilencben" - írhatnám egy fiókban felejtett Ottlik-kézirat stílusában, amit majd húsz év múlva rendez sajtó alá egy lelkes irodalomtörténész - ", a Fecske teraszáról éppen ráláttunk az edzésüket befejező szinkronúszó-lányokra. Kegyetlen, kilencvenes évek eleji diszkóra pörögtek-forogtak a Császár vizében, drága lakótársam még a szám címét is tudta, edzőjük a lépcső fémkorlátján ütötte ki nekik a ritmust.