2008. április 18., péntek

A nagy gyermekgondozási kérdéshegy kezdő apukák közt

Nos, e madárfüttyös péntek délután elkészült a korábbi postban megénekelt Nagy gyermekgondozási kérdéshegy apai változata. Átfedés természetesen van a két lista között, és a kérdések egy része eleve azt feltételezi, hogy anyuka maradt otthon a gyermekkel. Észrevételek, kiegészítések és persze válaszok szívesen látottak.

Ez a kérdéshegy az anyukák gyermekgondozási kérdéssorának párdarabja. A kérdésekből kiderül, hogy jobbára 1 és 6 hónap közötti csecsemőkre alkalmazhatók. A kérdéshegy egyébként letölthető pdf-ben innen, txt-ben pedig innen, és egyáltalán nincs ellenünkre, ha valaki önmagát érintettnek gondoló kitöltve visszaküldi a lakotars@gmail.com címre. Természetesen teljes lakótársi diszkrécióval kezeljük. Egyébként pedig: http://hommelette.blogspot.com

A NAGY GYERMEKGONDOZÁSI KÉRDÉSHEGY
KEZDŐ APUKÁK KÖZT

HÁZTARTÁS

Általában ki mos?

Általában ki főz?

Általában ki takarít? Milyen gyakran?

Vasaljátok a ruháit? Ha igen, ki vasal?


ALVÁS

Mennyit és hányszor alszik a gyerek napközben? És hogy alszik el?

És éjszaka?

Milyen pózban rakjátok le?

Éjszakára mennyi ruha van rajta? És ahhoz milyen takaró?

Ha éjjel felriad, ki kel fel hozzá? Mit csinál vele?


EVÉS

Csak anyatej? Ha tápszer is van, mi az?

Hányszor eszik egy nap? Hány óránként?

Fontosnak tartod a mérleget?

Böfögés, bukás, hányás, reflux?

Milyen cumisüvege van? És milyen lyukú a cumija?

Mikor és mivel kezditek a hozzáetetést?



EGÉSZSÉG, BETEGSÉG, GONDOZÁS

Hányszor kakál egy nap?

Általában milyen az állaga? Ha a "normálistól" eltérő, mit léptek?

Milyen pelenkát használtok? Miért?

Babamasszázs? Ha igen, ki csinálja?

Volt már beteg? Mit csináltatok?

Ha valami rendellenesség van (láz, bepállás, seb, váladék stb.), általában melyikőtök veszi észre? Ki kezeli?

Találkoztál már a gyerekorvossal, védőnővel? Mi a véleményed róluk?

Baj esetén kitől kérsz tanácsot?

Olvasol szakkönyveket? Hasznosnak találod őket?


JÁTÉK, EGYÜTTLÉT

Miket játszotok? Mi a kedvence?

Van rendszeresség?

Milyen játékai vannak? Mi a kedvence?

Énekelsz neki? Miket?

Ki fürdeti?

Hogy bírja az egyedüllétet? Eljátszik magában?

Szeret "társaságban" lenni? (Azaz nem foglalkozol vele, de egy térben vagy vele, és látja, hogy mit csinálsz.)



MOZGÁS, FEJLŐDÉS, NEVELÉS

Miket csinál (játék közben, egyedül, fürdésnél stb.)?

Milyen mérföldkövekre emlékszel (szociális mosoly, hangképzés, fejmegtartás, ilyesmik)?

Összehasonlítod más hasonló korú gyerekkel? Van teljesítménykényszer? Félsz, hogy lemarad?

Ha valamire kísérletet tesz, de nem tudja megcsinálni (elérni valamit, megfordulni, szájba venni stb.), hogyan reagál a gyerek? És te? Segítesz neki vagy hagyod, hadd jöjjön rá magától?

Vannak nevelési elveid? Mik a legfontosabbak?

Vannak rögeszméid? Mik azok?


KOMMUNIKÁCIÓ

Hogyan "beszélgettek"?

Megfigyeled a gesztusait, mimikáját, kommunikációját? Meg szoktad érteni, hogy mit akar?

Érted a sírását? Meg tudod különböztetni?

Rajtatok kívül másokkal is kommunikál? Milyen aktívan?

Milyen a viszonya a nagyszülőkhöz, családtagokhoz?

Probléma, nyűgösség, sírás, nyafogás esetén kié a végső megoldás, általában ki és hogyan nyugtatja meg, csendesíti le?

Leesik, beveri, felsérti, megsebesül stb. Mit csinálsz, hogyan kezeled?


SÉTA, KIMOZDULÁS

Milyen gyakran mentek? És hogyan?

Szereti? Mit csinál séta közben?

Babakocsi, hordozókendő vagy kenguru?

Általában ki öltözteti? Kiismered magad a ruhái közt, meg hogy milyen időben mit kell rá adni?


TÁRSASÁGI ÉLET

Sokan mennek vendégségbe? Sokszor?

Ti mentek másokhoz?

Ha más kisgyerek jön, hogyan kezeled?

Lepasszoltátok már bébiszitternek? Hogyan viselte?


LELKI ÉLET

Fáradtság?

Boldogság?

Büszkeség?

Szoktad érezni, hogy nem teszel eleget a közös ügyekben (gyerekkel foglalkozás, háztartás stb.)?

Szokták éreztetni, hogy nem teszel eleget a közös ügyekben?

Egymáshoz való viszonyotok? (Nem a gyerekkel, hanem az anyával!)

Van olyan, hogy eltér a véleményetek a gyerekkel kapcsolatos nevelési, problémakezelési kérdésekben? Milyen gyakran? Hogyan oldjátok fel a konfliktust?

Ki a "bátrabb", lazább szülő?

Van eltérés a két család (nagyszülők, rokonok) gyereknevelési elveiben? Mekkora beleszólást engedtek?

Volt már konfliktus köztetek és a nagyszülők, illetve a két család között? Ha igen, milyen típusú? Hogyan kezelted?

Változott a munkastílusod a gyerek születése óta? Ha igen, miben?

Szabadidő? (Ami nem munka, gyerek, házimunka és hasonlók.) Mi változott?

Szex?

Barátok?

Tervek?

2008. április 17., csütörtök

Omlettke a tükörstádiumban

Kedves pszichoanalízis rajongók, örömmel mutatok be két nagyszerű illusztrációt a tükörstádium-elmélethez. Vigyázat, belül elképesztő, tudománytörténeti jelentőségű fotográfiák arról a délutánról, amikor gyermekünk először szembesült a Nagy Imaginárius Mumussal, és aztán rögvest fejest ugrott a Szimbolikusba. A részletek ügyében forduljatok e blog címadójához, a kitűnő Lacanhoz.

Íme, gyermekünk felfedezi ennen tükörképét, az elméletben meghatározott hathónapos kornál jóval korábban. Jól látható, amint képzetes, imaginárius egységet alkot anyjával, miközen természetesen jó teóriakövetőként "megéli az identifikáció drámáját".



Ám e majdhogynem idilli rendszerbe, paff, belép az apa, a gyermek rémülten ismeri fel a tükörben a közelgő Szörnyű Szimbolikust, ami ráadásul még egy mechanikus képalkotó rezsim, egy fotó-apparátus közvetítésével mered rá. Eközben az Anya és a Gyermek helyet is cserél, kétségbeesetten keresve pozícióját a Másikkal való azonosulás forgószínpadán. Nem folytatom a dolgot, e két kép a maga velázquezi nagyszerűségében méltó illusztrációként szolgálhat bármely pszichoanalitikai gyorstalpalóhoz.



2008. április 15., kedd

A nagy gyermekgondozási kérdéshegy kezdő anyukák közt

Mi, kezdő apák csak igen nehezen tudjuk elképzelni, hogy gyermekünk hőn szeretett anyja, aki hozzánk képest oly magabiztosan, hozzáértőn és megnyugtató profizmussal tartja kézben a csecsszopó full service ellátását, szóval hogy gyermekünk anyja voltaképp meglehetős bizonytalansággal és annál több kétellyel kezeli a dolgot. Anyukának semmire nincs nagyobb szüksége, mint megerősítésre és jótanácsra - de leginkább az előbbire. Szomorú paradoxon, hogy pont az újszülött-nevelés problémáit lehet a legkevésbé megosztani: akik segíthetnének, a nagyanyák általában gyökeresen más környezetben, más normák és más elvárások között voltak kismamák húsz-harminc éve. Igen nagy ritkaság és igen nagy szerencse a mi helyzetünk, hogy szűkebb-tágabb baráti és ismerősi körünkben hódító járványként terjed a gyermekáldás, legalább nyolc fél éven belül született-születendő gyermekkel.

Ennek örömére az én drága lakótársamból kibújt az analitikus gondolkodású webszerkesztő-fejlesztő-guruszerű, gondolt egyet, és a csapongó beszélgetések, tanácskérések, csetelések és telefonálások örvénylő kavalkádjából kikristályosított egy nagyszerű kérdéssort. Büszkén jelenthetem be e blog alkalmi vendégszerzőjének, kedves kis hommelette-ünk édesanyjának kitűnő kérdőívét: íme A nagy gyermekgondozási kérdéshegy kezdő anyukák közt. Bár a kezdő apuka gyakran álltatja magát azzal, hogy koncepciózusabban gondolkodik, mint a kezdő anyuka, ezúttal lenyűgözve áll a produkció előtt, és nem győzi hangsúlyozni hasznosságát. A kérdések megválaszolásával nem csak arra jöhetnek rá a kezdő anyukák, hogy más is pontosan ugyanolyan cipőben jár, de a kérdőív talán ahhoz is hozzásegíti őket, hogy kicsit átgondolják a lassan rutinszerűvé váló tevékenységeket. Úgyhogy a jó példán felbuzdulva egy-két napon belül felkerül a kezdő apukáknak szóló módosított verzió is.

Elöljáróban pár megjegyzés: az első kérdés aktuális csecsemőgondozási bibliánkra, Tracey Hogg hiperhülye című, ám annál használhatóbb kézikönyvére vonatkozik. A kérdésekből kiderül, hogy jobbára 1 és 6 hónap közötti csecsemőkre alkalmazhatók, és elsősorban abszolút kezdő, azaz elsőgyermekes anyukák lelehetik benne örömüket. A kérdéshegy egyébként letölthető pdf-ben innen, txt-ben pedig innen, és egyáltalán nincs ellenünkre, ha valaki önmagát érintettnek gondoló kitöltve visszaküldi a lakotars@gmail.com címre. Természetesen teljes lakótársi diszkrécióval kezeljük.

"Csináljátok" a Suttogó-féle 4É-t? És hogy megy?

ALVÁS

Mennyit és hányszor alszik napközben? És hogy? Ásít és leteszed?

És éjszaka? Simán átaluszkálja mindig? Néha felébred?

Milyen pózban rakod le?

Éjszakára mennyi ruha van rajta? És ahhoz milyen takaró?


EVÉS

Hányszor eszik egy nap? Hány óránként?

Szokott bukni? Mennyit?

Mit csinálsz, ha kiköpdösi a mellet? Csinál ilyet egyáltalán?

Este elég a tejed? Ha nem, akkor hogy alszik el?

Milyen cumisüvege van? És milyen lyukú a cumija?

Mikor kezded a hozzáetetést? És mivel kezditek majd?


KAKI

Hányszor kakkant a kisdrága?

Szokott folyékony lenni? Akkor csinálsz vmit vagy vársz?

Észrevettél bármiféle ráhatást a saját táplálkozásodról a kakájára (színe, állaga)?

Kifolyik időnként? Tényleg, milyen pelust használsz?


JÁTÉK

Miket játszotok?

Van rendszeresség?

Mivel szeret játszani? Van kedvence?

Énekelsz neki? Miket? Közben van vmi játék?


MOZGÁS

Miket csinál (játék közben, egyedül, fürdésnél stb.)?


KOMMUNIKÁLÁS

Hogy "beszélgettek"?

Rajtatok kívül másokkal is kommunikál?

Gyarkan mennek a nagyszülők?

Érted a bőgéseit? Meg tudod különböztetni?


SÉTA

Milyen gyakran mentek? És hogyan?

Szereti?

Ültetve volt már a babakocsiban?

Hány réteg ruha van rajta a kocsiban?


LÁTOGATÁS

Sokan mennek? Sokszor?

Ti mentek másokhoz?

Mekkora társaság fáraszt? És ő mekkorát bír?

Kicsigyerkőc ha jön, azt tudod kezelni?


TE

Fáradtság?

Boldogság?

"Sohaneméremutolmagamatháztartástakármit"-nyomasztó érzés?

Ha van időd magadra (nem a háztartásra!), akkor mit csinálsz?

Sör, cigi, egyéb káros szenvedélyek?

Szex?

Barátok?

Tervek?

2008. április 14., hétfő

Vidám vízi élet

Nahát, végre elhatároztuk magunkat: úgy gondolván, hogy egy olimpikon úszó és vízilabdázó unokája, illetve egy, boldogult ifjúkorát hasonló tevékenységgel töltő apa leánya nem maradhat ki a vízzel kapcsolatos örömökből. Ha már az esti fürdetéssel - nem kis küzdelmek árán - megbarátkozott, akkor a gyerekkád után jöhet a medence.



Nem kis rettegéssel tekintettem a dolog elébe, hiszen még élénken élt emlékeimben a sok-sok átsivalkodott fürdetés, és az a szélmalomharc, amit a víz megszerettetéséért vívtunk meglehetősen autonóm hommelette-ünkkel.

Az elmúlt időben a kezdő apuka lelkesen vetette bele magát a fürdés- és fürdetéselméletbe (lavoteoretika, mint az rendkívül szellemesen meghatároztam). Általában közmegegyezés övezi a csecsemekori úszás rendkívüli hasznosságát, mégha a "babaúszás" kifejezés némiképp csalóka is. Hiszen a csecsemők a legkevésbé sem úsznak (abban az értelemben, hogy komplex, összehangolt és tudatos cselekvéseket végeznek), sokkal inkább többé-kevésbé ösztönös motoros reakciókat adnak, amik a legkevésbé sem azt a célt szolgálják, hogy a felszínen maradjanak. Bár kísérletet még véletlenül sem tettem rá, annyit valószínűnek tartok, hogy lelkesen kapálódzó hommelette-ünk, ha elengedném, úgy merülne el, mint egy darab kő.

Amíg jobban utána nem néztem, meg voltam győződve arról, hogy a "babaúszás", bármilyen hasznos tevékenység is, voltaképpen valami zűrös
new age dolog, legalábbis abban a formájában, amiben - idézem - "a víz olyan fokú szabadságot biztosít a babák szabad, önálló mozgásához, amely szárazföldi körülmények között elképzelhetetlen", vagy "az élet első közege a víz, így a vízben kedvezőbbek, lelkileg ősibbek és természetesebbek a tanulás feltételei". És így tovább, végeláthatatlanul a sok babauszi-bullshit, amik legfelháborítóbbja pedig ez: "Egybehangzó szakvélemény szerint az első »úszómester« az anya legyen." Szóval valami "beszélgetek a magzatommal"-típusú homályos new age-ügy, vastagon nyakon öntve okkult ideológiai szósszal, amelynek kulcsszavai: "emlékezés az anyaméhre", "ősközeg", "felfoghatatlan szabadság".

Ehhez képest hatalmas volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy a "babaúszás" (most már nevezzük így, ha jobb nincs) első nagy kutatója a kitűnő Myrtle McGraw volt, akinek klasszikus fejlődéslélektani alapművének rollerező ikerpárja azóta is nagy becsben áll a neurobiológiusok és a gyermekjogi szakértők köreiben egyaránt (ez utóbbiak a kíméletlen emberkísérletek Mengele-szintű alapesetének tartják McGraw metodikáját). A lényeg a mi szempontunkból azonban nem ez, hanem az, hogy McGraw volt az első, aki leírta a "búvárreflex" jelenségét, azaz azt a furcsa reakciót, amelyet a hat hónapnál fiatalabb csecsemők produkálnak, amikor víz alá kerülnek: ajtó-ablak bezár, a légutak teljesen elzáródnak, és a gyerek ha akarna sem tudna vizet nyelni. Ez a reflex később eltűnik, és jelentősen (bár McGraw kutatásai szerint
nem alapvetően) különbözik a jóval későbbi, tanult lélegzetvisszafojtástól.

A babaúszás-elméletek azóta sem mondanak radikálisan mást, mint a gyermekkori mozgásfejlesztés nagy apostolasszonya (aki nem mellesleg a jellegzetesen amerikai pragmatizmus és funkcionalizmus megalapítója, John Dewey leghűségesebb tanítványa volt). McGraw fejlődéspszichológiai koncepciójának magja, hogy a korai stimulálás felgyorsítja a mozgásfejlődést, illetve a kognitív folyamatokat, és kulcsfontosságú a későbbi szenzomotoros akciók kialakulásának szempontjából is. Ezzel erőteljesen támadta a korabeli "éréselméleteket" (amik szerint az elme tevékenysége az agy genetikailag meghatározott módon zajló "fejlődésétől" függ, így az elme "csak azt tudja megtenni, amit az agy fejlettsége,
érettsége megenged"), de a behavioristákat is, akik "túl egyszerű" magyarázatokat adtak az inger-válasz mechanizmusok fejlődésére és valtozásaira.

Érdekes módon pont ez a stimulációs koncepció, illetve annak modernizált szociáldarvinista változata volt az, ami oly ellenszenvessé tette számomra a babaúszást (már a okkult ősvizes zagyvaság mellett): az úsztatott babák előbb tanulnak meg járni, olvasni, kocsit vezetni, angolul, japánul, mandarinul és nagyobb kocsijuk, rózsadombibb villájuk és balatonibb nyaralójuk lesz, mint a többieknek. Így szól az ideológia, amit egyetlen babaúsztató-marketingszöveg sem mulaszt el hangsúlyozni. Tőlem - és szerencsémre drága hommelette-ünk drága édesanyjától - meg mi sem idegenebb, mint hogy ilyen instrumentalista módon tervezzük gyermekük szombat délutáni programját.

Mindent összevetve tehát két dologtól rettegtem: 1) a gyerek bömbölni fog, mert utálja a vizet; 2) a babaúszás voltaképpen a sikerre való korai kondicionálást jelenti, ezért valami nagydarab, céltudatos úszómester vezényszavaira az első alkalommal egy perc alá kell szorítanunk leányunk százméteres gyors-részidejét.

Ehhez képest fantasztikus meglepetésben, már-már sokkoló, de mindenképp eufórikus élményben volt részem. (És persze remélem, hogy az ifjú hommelette-nek is - mit remélem?; biztos vagyok benne, hiszen elemi jókedvének a vízben töltött fél óra alatt folyamatosan tanújelét adta.) Legnagyobb örömömre az úszásvezető - vagy mi a titulusa annak, aki levezényli az egészet - képes volt értelmes emberi lényként kezelni az egybegyűlteket: pontosan öt mondatot mondott bevezetésként, pontosan azt az öt praktikus mondatot, amire a kezdetekhez szükség van: "így fogd a gyereket; így tartsd a fejét; ilyesmiket lehet csinálni; nem szabad erőltetni", aztán fel merte tételezni a szülőkről, hogy ha már egyszer gyereknemzésre adták a fejüket, akkor ennyi útmutatás alapján maguktól is elboldogulnak.

Szóval a magabiztosságot adó öt mondat után nem kis neveléstechnikai trouvaille-lal drága omlettkénk kedvenc játéka, a nem túl magasröptű, de annál intenzívebb "zutty" elnevezésű fel-le emelgetős mozgássorral bevonultunk a vízbe (drága lakótársam ezúttal a fotográfus-dokumentátor hálátlan szerepét osztotta magára). Ez a "zutty" igen jó ötletnek bizonyult, mert amint az ifjú hommelette lába a vízbe ért, szája a füléig szaladt, és az eufórikus vigyort le sem lehetett törölni a képéről hosszú percekig - amint azt a mellékelt illusztráció is bizonyítja.



Mielőtt e sorok olvasója totális szenilitással vádolna: nem, a szemüveg nem azért maradt omlettünk édesapjának orrán, mert magán felejtette, ne adj' Isten a Széchenyi fürdő
a gőzbe is Népsporttal járó sakkozóinak titokzatos szektájához tartozna, hanem tudatos neveléspolitikai koncepció következménye: nem akartam, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben méhünk gyümölcse egy kukker nélküli vadidegennel találja szemközt magát.

A búvárreflexet nem nagyon akartam kipróbálni az első alkalommal, mert hisz mi van, ha pusztán mítosz, téves megfigyelés eredménye csupán? Elég volt nekem annyi, hogy nem nagyon emlékszem olyan korábbi játékra, ami fél órán át ennyire lekötötte volna az ötödik hónapjában járó hommelette-et, és aminek ennyi időn keresztül ily felhőtlenül örült volna. Az első medencézés végén tehát apuka büszkén tartotta karjában gyermekét, ahogy ez az alábbi, vörös-tengeri merüléseket megszégyenítő fotó is tanúsítja.