Kínzó kérdések kezdő apáknak 04.

Mint az a statisztikákból kiderül, jóval többen olvassák e blogot, mint ahányan általában hozzászólnak e szedett-vedett bejegyzésekhez. Úgyhogy eljött a coming out ideje, nyers, őszinte és kíméletlen választ várok kínzó kérdésemre: mi a véleményetek a keresztelőről mint olyanról? (Anélkül, hogy bárkit is befolyásolnék, elárulom, a kérdés nálunk már eldőlt, bizonyos személyiségi jogok miatt nem mondom meg, hogyan.) A válaszra természetesen nem csak kezdőapáktól számítok.

További kínzó kérdések emitt.

Falimacskák

Azért jó, hogy az ember leányának névnapja van, mert így évek óta intenzíven gyakorolt, áldozatos lobbitevékenységünk végre meghozza gyümölcsét, és az ifjú hommelette nagyanyjától - hosszas unszolás, sanda célozgatás és asztalveréses követelőzés után - megkapja évekkel ezelőtt festett csodás macskasorozatát.

Hiba, hiba, hiba

Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy életünket hetek óta egyetlen probléma, a bölcsődekérdés uralja. Ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy voltaképpen minden rendben van. Minden megy a maga útján, a gyerek nő, mint az államadósság, lakótársi kettősünk pedig járja tovább a szülők magas tandíjú, ám semmiféle papírt nem adó iskoláját. Az elmúlt hetekben a kezdő apuka is tanult valamit, méghozzá azt, hogy több mint két év, blogolással súlyosbított önanalízis után is érzéketlen tökfej maradt, aki semmit sem tud a nőkről, mindenekelőtt a nők anyai érzelmeiről.