2009. július 24., péntek

Zsakkűz

Régóta lógok már ezzel a bejegyzéssel, urbanizált babakocsi-fóbiám megörökítésével. Most végre eljött az idő. A poszt apropója, hogy több mint egy év elteltével ifjú utódunk ismét kísérleti nyúl lett - ezúttal nem elektródákat pakoltak a koponyájára, hanem sokkal veszélyesebb experimentumban vett részt. Drága lakótársam, egykori kolléganőjének biztatására olyat tett, amit önszántából csak igen ritkán: alámerült a nagyvárosi babakocsis közlekedés Ambrose Bierce-novellákba illő rémálmába. Anyához nem méltó, szörnyű dolgokat művelt az ifjú hommelette-tel, többek között 1) átmerészkedett Pestre; 2) babakocsit tolt a Terézvárosban; 3) trolizott, földalattizott és egyéb megbocsáthatatlan cselekedeteket hajtott végre. A tapasztalatokról valószínűleg születik egy cikk egy népszerű női portálon, a kezdő apukának pedig eszébe jutott, hogy terápiás céllal már rég ki akarja írni magából a babakocsis gyerekmozgatás megalázó élményeit.