2008. május 7., szerda

Jaws

Szép lassan összeszokott lakótársi, ám kezdő szülői párosunk is eljutott a kisgyermek-gondozás egyik hatalmas, beláthatatlan és nyilvánvalóan évszázadok múlva is feltáratlan terra incognitájához - a fogzás misztériumához. Mert bizony, eddigi tapasztalataim alapján felelősséggel állíthatom, hogy kevés dolgot övez annyi hiedelem, babona, félinformáció, kuruzslás és tévhit, mint a fogzást, illetve a "fogzás tüneteinek" kezelését. Ha még lett volna illúzió bennem azzal kapcsolatban, hogy az orvostudomány egyszer legyőzi a világméretű járványokat, útját állja a ráknak, megzabolázza a gyilkos vírustözseket és hatásos gyógyírt lel a vizezett Borsodi okozta macskajajra, akkor ez az illúzió végérvényesen szertefoszlott. Mert mit várjunk egy olyan science-től, ami egy abszolút mindennapos, a teljes emberiséget érintő élettani folyamatot (jelesül a fogzást, illetve annak tüneteit) évezredek óta képtelen egzaktul leírni?

Persze néhány tény azért közkézen forog, a még nálam is kezdőbb apukák kedvéért összefoglalom a lényeget.

Kezdjük az alapoktól: az ember, a legtöbb emlőshöz hasonlóan kétszer fogzik életében - az első, húsz fogból álló fogsor nagyjából a hatodik hónaptól kezd előbújni, általában először a két alsó középső metszőfoggal, majd kb. egy éves koráig kibújik az összes alsó-felső metszőfog. Ezután jönnek az első őrlőfogak, diszkrét helyet hagyva az ezeket követő szemfogaknak (a közmegegyezés szerint ilyenkor a legmókásabb a kisded), és az egészet, úgy két és fél-három éves kor körül a négy hátsó őrlőfog zárja. A fogváltás pár évvel később történik meg, hosszú ideig tart, és csak felnőttkorra fejeződik be a bölcsességfogak előtörésével vagy fogorvos általi kíméletlen kicibálásával. Hogy evolúciósan mi szükség van egyáltalán fogváltásra, arra nem sikerült rájönnöm, gondolom, az állkapocs- és koponyanövekedéssel, meg a táplálkozással lehet összefüggésben, de azt hiszem, hogy ez ügyben a paleontológusok is egy sötét szájüregben tapogatóznak, hogy egy szépséges képzavarral éljek.

A fogazattípusok közti eltérések egyébként az evolúció egyik legfordulatosabb kalandregényének alapanyagát adják. A ragadozó halfajok például nagyon gyakran (a cápák kéthetente) teljes fogsorukat lecserélik. Egy csomó állatfaj egyáltalán nem vált fogat. A rágcsálók metszőfogai folyamatosan nőnek (és kopnak), de vannak fajok, amiknek a zápfogai is nőnek. Az elefánt zápfoga rendszeres időközönként kihullik és újranő, és így tovább, a végtelenségig, de most nem folytatom az izgalmas dentológiai körképet, hiszen minket, kezdő szülőket mégiscsak önnön gyermekünk első fogzása érdekel.

Nohát, az ifjú hommelette három-négy hete intenzív nyáladzásba kezdett, ami lényegében olyan hatást keltett, mintha egy különlegesen mozgékony, elzárhatatlan zuhanyrózsával kellene egy fedél alatt élnünk. A naiv népi bölcsesség szerint ez a fogzás első csalhatatlan jele, aztán hamarosan jelentkezett a második tünet: az időnként rátörő nyűglődés és nyugtalanság, azaz az említett zuhanyrózsa még folyamatosan nyikorgott is.

Nos, ez az a pont, ahol a téveszmék és zagyvaságok áradata elönti az információs forrásokat, legyen az család, internet vagy homeopátiás kézikönyv. Nyűgös a gyerek? Biztos fogzik. Láza van? A fogzástól. Piros az arca? Hát persze, fogzik. Gyűri a fülét? Mert jön a foga. Bukik? Fogzik. Fosikhányikpirosafenekenincsétvágya? A fogzástól. Túrós a háta? A fogzástól. Lassan azt kellett hinnem, hogy a fogzás olyan, mint Szabó Dezső számára a zsidók, Péter Gábornak a kulákok, a kurucinfónak a cigányok, vagy a HUAC számára a B-szériás hollywoodi forgatókönyvírók: a bűnbak, a scapegoat, a Prügelknabe, minden rossznak okozója, a "titkos féreg", aminek "foga rág", hogy még egy nagyszerű képzavart közkinccsé tegyek.

Persze nem tagadom, a masszív nyáladzás és a nyűgösség minden bizonnyal összefügg a fogzással (az előbbi, gondolom, finom biológiai hangolás: a nyál felpuhítja a fogínyt, hogy a fogak könnyebben törhessenek át, az utóbbi meg egyenes következménye a kellemetlen érzésnek). De azt hiszem a lázas-hasmenéses-betegeskedős esetek nagy többségében inkább időben párhuzamosan zajló, de ok-okozati viszonyt hírből sem ismerő folyamatokról van szó.

Szerencsére az ifjú hommelette elég stabilan van megépítve, úgyhogy - eddig! - aránylag békésen tűrte az állkapcsában tomboló szövetek erupcióját. Így aztán rá sem hederítettünk a javasolt naiv népi gyógymódokra, amelyek között a gyilkos erejű Cataflammal (!) való kezelés éppúgy szerepelt, mint krétakör közepén éjfélkor fekete kakas áldozása. Drága lakótársam egyetlen engedményt tett a kemikáliáknak, nehezebb helyzetekben a pompásan bevált, bár rövid ideig ható Dentinoxot kente varázsos ügyességgel a kisded ínyére (én is kipróbáltam, mivel a betegtájékoztató jelentős mennyiségű lidokaint nevezett meg hatóanyagként, kellemesen hűsít, de azért baudelaire-i flessekkel nem szolgált), egyébként meg fertőtlenített, lehűtött, zselével töltött állati ronda gumimedvéket rágcsáltatott vele naphosszat, angyali türelemmel.

Be kell valljam, azért volt a nyűgösségnek egy pontja, amikor némi engedményt tettünk a népi gyógymódoknak. Van ez a borostyán-nyaklánc nevű dolog, aminek használatát sokáig irracionális pótcselekvésnek éreztem, és hevesen tiltakoztam ellene. Aztán jobban utánanéztem a dolognak, és miután átrágtam magam többszáz oldalnyi kuruzsláson, találtam néhány értelmes cikket, amik ugyan nem foglaltak állást a borostyán-nyaklánc hasznosságát illetően, de legalább némiképp eligazítottak a lehetséges hatásmechanizmusokról. Az egyik hipotézis azt mondja, hogy állandóan a nyakban viselve a test melegétől a borostyánszemekből felszabaduló illóolajok nyugtató hatással vannak a gyerekre, a másik pedig a mozgástól-dörzsöléstől elektrosztatikusan töltődő nyaklánc kedvező élettani effektjeit taglalja. Na, ezek már elég elfogadható elméletek voltak, és még ha kutatások nem is nagyon léteznek, ártani talán nem árt, próba-szerencse alapon felékesítettük a lánccal az ifjú hommelette-et. Számottevő változásról nem tudok beszámolni, de annyit mindenesetre elértünk, hogy a kisded teljesen beleszerelmesedett a nyakláncba, ha fürdetéskor levesszük róla, eufórikus kísérleteket tesz a felfalására, a zörgése meg egyenesen lenyűgözi. Ez mindenképp meggyőző részeredmény, ünnepélyesen kijelenthetem, hogy a borostyánlánc nem ördögtől való. Aki úgy dönt, hogy beveti e csodafegyvert, három fontos dologra ügyeljen: 1) borostyánt szerezzen, és ne műanyagot - merthogy a borostyánlánc bizony drága, derekasan hamisítják. Az igazi borostyán általában zárványos, kicsit opálos-márványos és kissé szennyeződött. 2) Csak olyan láncban bízzon, amin a szemek egyenként le vannak csomózva, elkerülendő, hogy szakadáskor szétguruljon az egész, és gyermeke gyomrában végezze. 3) A gyerek nyakában legyen, és egész nap. Ágybadugott, csuklóra kötött, napi pár percre ráadott lánc - a fenti hatásmechanizmusokból kiindulva - nem sokat ér.

Szóval három ilyen trükkel kihúztuk az elmúlt pár hetet. A kis hommelette nyálmennyisége határozottan csökkent, most már csak egy kisebb arab emírség nyersolaj-termelésével összevethető, ínye szépen kifehéredett, mígnem pár nappal ezelőtt bizony előbukkant az első metszőfog teteje. Azóta gyermekünk sajátos, korábban nem gyakorolt viselkedésformákat vett fel: egyrészt ajkával-nyelvével a fogát pisztergálva lelkesen cuppog, másrészt néhány esetben (de elég gyakran ahhoz, hogy tendenciának nevezzük) határozott SZ-betűt/fonémát képzett, azaz közérthetőbben szólva sziszegett. Nem vagyok egy nagy beszédexpert, de azt hiszem, hogy ez tényleg szorosan összefügg a fogzással.

És persze végül, de legfőképpen nagyszerű új játékot talált magának (innen a bejegyzés címe is): szájába véve az ujjamat, gondolkodás nélkül ráharap - ilyenkor kísértetiesen hasonlít egy bájos, megátalkodott T-Rex-kölyökre, vagy hogy hívják a hüllőknél az utódot -, belemélyeszti az egy szem tűhegyes tejfogkezdeményt, és amikor látványosan jajongani kezdek, boldogan felkacag.

Aztán sajnos újrakezdi.

2008. május 6., kedd

100 lista pelenkázáshoz, No.3

A felületes szemlélő azt hihetné, hogy a kezdő apuka erősen túldimenzionálja ezt a pelenkázásilista-kérdést, pedig kevés fontosabb dolog van annál, hogy gyermekünket elszórakoztassuk fehérneműcsere közben. Addig boldog egy család, amíg ez a legnagyobb problémája! Lássuk, ezúttal mivel próbálom lenyűgözni izgő-mozgó utódomat: hát a világirodalom leghíresebb szerelmespárjaival.

A nagy kuplék listázása azért is fontos, mert így jelentősen hozzájárulunk a kisded kiegyensúlyozott érzelmi fejlődéséhez. A követendő (vagy kevésbé követendő) példák nagyszerű viselkedésmintákat adnak a mégoly zsenge korú hommelette-nek, arról nem is beszélve, hogy a párosok közül jónéhánynak remek, vigyort ébresztő fonémacsoportokból áll a neve.

Nézzük például ezeket: Antonius és Kleopátra (jelentőségteljes pelenkázási hangsúlyozással: Antóóóóniusssz és Kleopáááátra, találkozunk még Filippi-pi-pinéééél!);
Philemon és Baucis,
Trisztán és Izolda,
Csongor és Tünde,
Orfeusz és Eurüdiké,
Abélard és Héloise,
Romeo és Júlia (persze, ők a leghíresebbek, de a legkevésbé érdekes hangalakúak),
Paris és Heléna (ez sem túl izgalmas, a kis hommelette unottan fordul a lecsukott szemű szürkésfehér filcnyúl felé, pedig annál érdektelenebb dolog nincs a szobájában - mármint jelen pillanatban az apján kívül),
Porgy és Bess,
Dafnisz és Kloé,
Florentino Ariza és Fermina Daza (természetesen, García Márquez, egyéb erényei mellett a leggyermekszórakoztatóbb nevek kitalálója, egyszer majd bemagolom a Száz év magány összes szereplőjének a nevét, de az már egy következő gyereknél lesz, és kizárólag hasmenés esetén, az tuti!),
és így tovább.

Ha pedig kifogytunk a nevekből, akkor jöhetnek a sztorik, gyermekünk épülésére: "és akkor Abélard bácsiból, aki pap bácsi volt, a megszöktetett leány feldühödött atyja, hogy is modjam, pap nénit csinált..."; "és akkor Porgy bácsi mókás angolsággal szerelmet vall Bess néninek, aki aztán otthagyja őt az operatörténet leghülyébb nevű szereplője miatt", amiket, ha gyermek nem is ért, de legalább a kezdő apuka remekül elszórakoztatja magát.

És hogy a felvilágosult szülők elkezdhessék leányuk feminista szellemű nevelését, az öltözködés küzdelmeitől feltüzelt, halál ideges gyermeknek feltehetik a szónoki kérdést: vajon miért van az, hogy minden híres szerelmespár esetében a férfi van elöl és a nő hátul?
A pelenkázáshoz javasolt listák metalistája megtekinthető itt.

2008. május 5., hétfő

A tavasz első túrája

Végérvényesen beköszöntött a tavasz sőt, már a nyár kacsintgat be az ablakon, a kezdő apuka meg megpróbálja bevezetni a gyermekét a kirándulások örömeibe. Persze ez a bevezetés puszta illúzió, hiszen a kisded az első erdei léptek során hibernált álomba szenderül, így aztán nehéz neki kackiás cincéreket mutogatni. Ettől függetlenül új rovat indul e bejegyzéssel: a gyermekkel megtehető, főleg Budapest-környéki kirándulások fullextrás leírásai. Az első útvonal - valljuk be - elég szánalmasra sikeredett, legalábbis hosszát tekintve: Fenyőgyöngye-Kolosy tér, a Mátyás-hegyen keresztül... Hát, nem éppen a Nanga Parbat, de bevezetésnek megfelel.

Most nem kezdek bele a gyermekkel kirándulás művészetelméletébe, ezt bővebben kifejtem egy másik alkalommal. Ezúttal elegendő annyi, hogy mindig jól jelzett útra érdemes menni, mert nincs letaglózóbb egy kiadós eltévedésnél, néhány hisztiző pulyával - arról nem is beszélve, hogy nincs nagyobb lebőgés apuka számára, mint amikor gyermekei előtt tanácstalanul álldogáll egy útelágazódásnál. Ebből a szempontból útvonalunk ideális, az első négyszáz méter az Országos Kéktúra vonalán halad, majd rátér a jól jelzett kék keresztre.


Nagyobb térképre váltás

És hogy a kezdő apuka vidáman múlassa az időt, és megfelelően ötvözhesse okleveles túravezetői végzettségét gyakorló marketinges tapasztalataival, el is készítette a kirándulás SWOT-analízisét, amit kiegészített a kifejezetten kisgyermekes szülők számára kidolgozott AACSE-elemzéssel (lásd lejjebb!).

Strengths, azaz erősségek: Kellemes, nem megterhelő séta, némi sziklás gerinctúra-illúzióval. Helyenként egyhén nehéz, de egyáltalán nem legyűrhetetlen terep, ami lehetővé teszi gyermekünk felkészítését a komoylabb utakra. Két-három helyen (Remete-hegy keleti oldala, a Mátyás-hegyi kőfejtő pereme) elfogadható kilátás. Az út első fele nyugodt és békés, szombaton fényes nappal fél óra alatt egyetlen turista jött szembe.

Weaknesses, azaz gyengeségek: Sokat látott szülőknek kicsit unalmas. Az útvonal harmadik negyede újgazdag zöldövezeti utcákon halad, ennek megfelelően ritkás, de annál zajosabb dízel-álterepjáró forgalommal.

Opportunities, azaz lehetőségek: A kirándulás nagyszerű variánsokat kínál. A gerincből rengeteg helyen ki lehet szállni, megtekintendő a Pál-völgyi barlangot, falatozni egyet az Erdei lakban, kultúrprogramként a Kiscelli kastélyban álmélkodni az egykori templom fantasztikus belső terén, esetleg megtekinteni a muzeális stencilgépet, amin egykor Demszky Gábor saját kezűleg fusizta a Beszélő első példányait.

Threads, azaz veszélyek: Az útvonalon két veszélyes pontot metsz, ahol kirándulástól fellelkesült járóképes gyermekeinket érdemes rövid pórázra fogni, ezeket piros jelöléssel láttam el a fenti térképen. Az egyik az, ahol a Remete-hegyről békésen ereszkedő ösvény keresztezi a Nyereg utat egy drámai külalakkal megáldott gettószerű lakóparknál: itt sűrű cserjésből lehet kiszaladni egy beláthatatlan kanyarba, egyenesen az erre villantó BMW X5-ösök elé. A másik a Mátyás-hegyi kőfejtő felső széle, amibe szintén különösebb figyelmeztetés nélkül szalad bele az ösvény. Korlát nincs, tériszony-leküzdésre ne itt oktassuk a gyereket, mert a bánya pereme kegyetlenül omlik. Az ezután következő hosszú lépcsősort már be sem jelöltem, itt maximum egy-két kötelező térdhorzsolást lehet beszerezni.

És akkor jöjjön a beharangozott AACSE-analízis:

A, azaz Approach, azaz megközelítés: autóval is kitűnő túra, Kolosy-tér könyéki parkolással, 65-ös busszal fel a Fenyőgyöngyéhez, majd gyalog vissza. A busz fél óránként jár, tehát összesen két-három órányi parkolási díjjal kell számolni. Aki a járdán parkol, annak - felháborodott környéken lakóként - egy mindig magamnál tartott lándzsával meghúzom az oldalát.

A, azaz Age, azaz életkor: 0-bármeddig, azaz bármilyen korú gyerekkel járható. Terhes anyukáknak azonban - a sok lefelé lépcső miatt - nem ajánlott.

C, azaz Carry, azaz hordozás: babakocsival egyértelműen nem járható a sok lépcső és a helyenként sziklás talaj miatt. Háti hordozóval legfeljebb május végéig, az útra lógó cserjeágak miatt. Járóképtelen csecsszopóknak marad a hasra kötött kendő vagy a kenguru.

S, azaz Supply, azaz ellátmány: az út két végpontján. Kezdésnek ott a nagyszerű, bár kissé magyaros konyhát vivő Fenyőgyöngye, kellemes terasszal, a végpont (a Kolosy tér) környékén pedig végtelen mennyiségű remek hely található, amik közül természetesen kiemelkedik a Daubner, bár e sorok írója elitista megvetéssel szemléli az állandóan ott nyüzsgő tömeget. Ja, és van ott egy McDonald's is, aki az ilyesmikre bukik. Útközben pelenkázási lehetőség nincs.

E, azaz Education, azaz oktatás-nevelés: nohát, erre nagyszerű és változatos lehetőségeket kínál kirándulásunk. Az eredei utakon végtelen előadásokat tarthatunk a magyarországi középhegységek flórájáról, egy-egy giccses villánál kifejthetjük véleményünket a rossz ízlés honi diadalmenetéről vállalkozói körökben. Elmagyarázhatjuk a budai barlangok kialakulását, a Kiscelli "parkerdőben" egyszerre nevelhetjük gyermekünkbe a tájromboló terepbiciklistákkal szembeni ellenérzéseket és vázolhatjuk a helyi kálváriánál Krisztus keresztútját. Ha a kisdedet érdeklik az erőgépek, akkor a Kandó Kollégium sarkán csodás V43-ast szemlélhet testközelből. Az építészet iránt elkötelezettek szívét pedig Budapest egyik leghangulatosabb közterülete, a Kecske utca dobogtathatja meg.

És végül a legfontosabb adatok:

Útvonal: Fenyőgyöngye - Remete-hegy - Mátyás-hegy - Kolostor utca - Kiscelli kastély - Doberdó utca - Kecske utca - Kolosy tér.

Távolság: 3,95 km (2,46 mérföld).

Szint: 330 m (70 fel, 250 le).

Csúcs-csoki: Remete-hegy, 351 m.

Menetidő/pöcsölés/összesen: 01:15/00:00/01:15.

Átlagsebesség: 3,16 km/h.

Átlagos emelkedő/lejtő: 8,3%.

Átlagsebesség kategóriája (a terepviszonyok által súlyozott érték): szánalmas.

2008. május 4., vasárnap

Anyák napja

Bár a kezdő apuka közismerten megveti/elfelejti/nem tartja fontosnak a nagyszerű ünnepeket, azért a mai szent napon idetesz egy fényképet a kezdő anyukáról.