2008. április 24., csütörtök

Ötödik havi összefoglaló, 1. rész

Ifjú hommelette-ünk tegnap volt öt hónapos. Igazán nem szeretnék minden ilyen kis piszlicsáré jubileumon arról áradozni, hogy hogy szalad az idő vasfoga, de annyi tény, hogy méhünk gyümölcse hatalmasat fejlődött egy hónap alatt, miközben az amerikai demokraták még mindig nem jutottak dűlőre, az SZDSZ még mindig nem döntött véglegesen a koalícióból való kilépésről, és a MOL-ban sem történt semmi (leszámítva persze némi decens ománi befolyás-erősödést, dehát mint tudjuk, a MOL sikere az ország sikere is, én is nagyon hazafias tettnek gondolnám, ha a lakásunkból öt és fél négyzetmétert eladnánk Ománnak). Üzlet, politika stagnál, a gyermekünk viszont rohamléptekkel fejlődik, imígyen:

2008. április 23., szerda

Már megint a kérdések

Úgy látszik, a kérdésekkel telerakott listáknak nagy divatja van kezdő és kevésbé kezdő atyai körökben. Néhány nappal a mi nagy kérdéshegyünk után érkezett a post egyik kedvenc apablogomról, a MetroDadről: e vidám, szellemes és cinikus New York-i apuka (saját kifejezésével: "nietzschei überpapa") immár negyedik éve küzd cseperedő leányával, és az itt belinkelt kérdéssor intő jelként áll mindenki előtt: ez vár rátok, kezdő apukák. Az talán nem mindenki számára világos, hogy a cím mire vonatkozik: It Takes a Village - ez a demokrata elnökjelölti küzdelemben csodával határos módon talpon maradt Hillary Clinton tíz évvel ezelőtti gyereknevelési könyvének címe (és valami olyasmit jelent, hogy "Egy falu kell ahhoz, hogy felnevelj egy gyereket".)

2008. április 21., hétfő

A tökéletes vasárnapi reggeli



E csodás vasárnap reggelen, egy vidáman ébredő lakótárs és egy vidáman ébredő hommelette lelkesítő incselkedése elérkezettnek láttatta az időt arra, hogy a perfekcionizmus csúcsaira emeljük a napot. Már jó pár napja szemeztem a kitűnő Kyle Phillips remek receptjavaslatával, a népies egyszerűséggel Uova al pomodoro ("paradicsomos tojás" vagy mi) névre hallgató, rendkívül egyszerűnek tűnő, ám izgatóan látványos reggeli étekkel. Nem bántuk meg.

Merthogy e kitűnő tojásétel nemcsak egyszerű és látványos, hanem eszement finom is: a tojás, a paradicsom és - természetesen - a bazsalikom magasrendű és -röptű szerves egységbe forr össze, illatozó bizonyítékaként a strukturalisták alaptételének: a rendszer több, mint az azt alkotó elemek összessége. Csak bátorítani tudok minden kezdő apukát, teljes amatőrizmussal is neki lehet látni, a főzési folyamatnak mindössze egyetlen kényes pontja van, az pedig néhány hónap gyermekkel való foglalkozás után könnyedén abszolválható. A végeredmény viszont a legkényesebb ízlésű anyukát is kielégíti.

Négy tojás, fél fej hagyma, egy-két gerezd fokhagyma és egy negyed kilós "polpa di pomodoro", tehát csupa olyasmi, ami egy lakótársi konyhában trivialitás. Illetve néhány barátságosan zöldellő bazsalikomlevél.



A hagymaféléket apróra vagdalása nem okozhat problémát...



...ahogy az üvegesre párolás sem egy löttyintés olivaolajon. Amikor a hagyma már szép opálos, löttyinthetjük paradicsomkonzervünk teljes tartalmát.



Az eljárás igazán nem bonyolult, kb. 20 percig kell rotyogtatni, amíg kicsit besűrűsödik, a végefelé némi sóval-borssal megtámogatva. Nagyon kavargatni sem kell, úgyhogy közben ezernyi reggeli ügyet el lehet végezni, vizet lehet főzni a teához, borotválkozni, sportújsággal vagy vallástörténeti kézikönyvekkel intim helyiségekbe visszavonulni stb.



Persze mindezek elvégzése előtt érdemes a sütőt begyújtani, és olyan 160-170 fok körülire felfűteni. Amikor a polpa már sűrűn illatozó mártás-szerűséggé áll össze, akkor nincs más dolgunk, mint keresni egy megfelelő tűzálló edényt. E sorok írójának egy, a konyhában elveszetten ténfergő jénaifedél akadt a kezébe, amibe gondolkodás nélkül átöntötte a paradicsomos mártást. Következő, izgalmas lépésként egy kanállal négy tágas gödröcskét mélyített bele, imígyen:



Most jön az imént említett kényes művelet. A négy mélyedésbe elegánsan beleütjük a tojásokat, és némi megtépázott bazsalikom társaságában az egészet a sütőbe lódítjuk.



Nem kell sokáig várnunk a végkifejletre. Pár percünk van, ami alatt az előző napi Népszabadságban elolvashatjuk Karcagi László rettenetes humorú, tréfasnak szánt zagyvaságait, vagy az ÉS-ben Odze György sérelmi publicisztikáinak egyikét, jobboldali érzelműek lezavarhatják a Magyar Demokrata Műhely rovatát (melyben elhűlve szemlélhetik a legendás Pozsonyi-Szalay-Szentmihályi Szabó-Ungváry Zsolt támadósor kétségbeesett küzdelmét a magyar nyelvvel és az önkifejezéssel), ne adj'Isten, bármely szabadon választott sajtótermékben követhetik Tamás Gáspár Miklós szellemi leépülésének karakterpénzzel kikövezett keresztútját. E nagyszerű, maximum ötperces elmetornát követően valami ehhez hasonló jutalomra számítsunk:



Hát igen, a sütőből előbukkan vasárnap reggelünk bearanyozója, egy pompás, jól fejlett, ivarérett Uova al pomodoro. Bár egyes alkotóelemei igazán nem számítanak a nagyon eredeti dolgok közé, így együtt, a lelkesen bugyborékoló paradicsomágyon kényelmesen elterpeszkedő tükörtojások új dimenziókat adnak a közös reggeliknek. Egy ilyen remek falatozás után...



...két út áll a kezdő anyuka és apuka előtt: 1) ha a gyermek már-még-éppen alszik; nincs más hátra, mint jóleső felelőtlenséggel visszafeküdni a franciaágyba, és intenzív kísérleteket tenni a franciaágyban művelhető második legcsodálatosabb dologra: a reggeli utáni visszaalvásra (gasztronómiai szakkifejezéssel: "redormir après petit déjeuner"); 2) ha a gyermek felébredt, akkor azon nyomban felkerekedni, meg sem állni egész a Bambi napsütötte teraszáig, ahol hasonló korú gyermekek szüleivel nagyszerű beszélgetéseket lehet folytatni a csecsszopók étkezési-alvási-ürítési szokásairól, végeláthatatlanul, egy pohár gyöngyöző ser mellett, a szikrázó napfényben, és naivan, gyanútlanul azt hinni legalább egy délelőtt erejéig, hogy ezen a nyomorult sártekén, ebben a nyomorult országban minden, de minden a legnagyobb rendben van, legalábbis az Újlak-Felhévíz-Víziváros háromszögben, amit egyébként már régen le kellett volna szakítani Budapestről, kikiáltani a Tizenhetes Villamos Menti Köztársaságot, aminek Bambisztán kulcsfontosságú autonóm köztársasága lenne, és a területi viták csak arról szólnának, hogy melyik törzsvendég birtokolja éppen az egyetlen ketchupot a teraszon.

Lám, milyen fennkölt hangulatba ringatja a kezdő apukát az Uova al pomodoro. Főzőzenének pedig, nos, mi mást is javasolhatnék, mint valami hasonlóan könnyed, fürge és vidám kompozíciót, mondjuk Chopin néhány etűdjét, köztük az elmaradhatatlan Gesz-dúrt, a nagyszerű Arrau előadásában...





2008. április 20., vasárnap

Offside, offtopic

Hát, a hétvégén történtek nem tartoznak szorosan a gyerekneveléshez, hacsak nem annyiban, hogy apuka ezúton jelenti be anyukának, hogy kemény világ lesz jövő ilyenkor. Merthogy sokkoló hírként csapott le kis családunkra tegnap délután, hogy hazánk stramm fiai feljutottak a jövő évi hoki-világbajnokság 16-os főcsoportjába.

Hetven éve nem történt ilyen, azóta lezajlott egy komplett világháború, hidegháború, komcsik-nácik jöttek-mentek, hidrogénbomba, Vietnam, bársonyos forradalom és rendszerváltás, Mennyei Béke tere, nekünk pedig született egy gyermekünk. Annak megértéséhez, hogy mekkora szó ez a feljutás, tudni kell, hogy alig van sportág, ahol ekkora szédítő különbség lenne a főcsoport és a "másodosztály" között. A főcsoportban az elképesztő legendák: a svédek, az oroszok (és egyéb szovjet utódállamok), a finnek, a kanadaiak, a szlovákok lényegében kibérelik az első helyeket, a többiek meg fel-le vándorolnak a főcsoport és az alsó divíziók között (a legjobb példa erre Ausztria, ami az elmúlt négy-öt évet folyamatos liftezéssel töltötte). Egyszóval: még ha ki is esünk jövőre, még ha hat-nyólc góllal is vernek minket meccsenként, akkor is ritka és felemelő pillanatokban lehet részünk, ahogy mondjuk Kanada vagy Finnország kitömi a magyar válogatottat (persze adja Isten, hogy ne így legyen).

Úgyhogy nincs más hátra, lelkesen készülni szeptember 8-ára, hogy elcsíphessünk egy-két jegyet a svájci VB-re, és élőben lássunk elképesztő dolgokat. Anyuka, készülj, jövő év április 24-étől nem lesz könnyű dolgod...