...omlett és emberke. Bár mélyen idegen tőlem a nagy Lacan sivár stílusa és vágy-láncolatokkal kipányvázott pszichoanalízise, ezt a szójátékot örökre elirigyeltem tőle. És el is oroztam. Persze, tudom, ő tök másra használta a kifejezést, a már megszületett csecsemő kavargó, formátlan és anyafüggő, határozott én-tudat nélküli állapotát írja le vele, de én (már rég) nem vagyok terminológiát tiszteletben tartó tudós. Sokkal inkább pályakezdő apa, és mit tegyek, ha e nagyszerű szójáték fejezi ki legjobban azt, ahogy a még meg sem született gyerekemet szemlélem.
Kis, formátlan, vagy inkább lassan formálódó hommelette, omlettke és emberke... Hát lássuk, hogyan lépsz túl a biológián, hogyan épül a sejtekből, szervekből valami más, lássuk, lelkes növekedésed során hogyan hagyod el a kicsinyítőképzőt, és hogyan leszel homme. Anyád félidős, most már itt az ideje, hogy szép biológiai viszonyotokból kiebrudalt apád is csináljon valamit. Megírja hát, hogy mihez lehet kezdeni egy ilyen kis omlettkével.
Miert, mikor voltal 'terminológiát tiszteletben tartó tudós'?
VálaszTörlés