2011. augusztus 26., péntek

Mit vigyünk gyereknézőbe?

Nem azért írom ezt a posztot, mert éppen érintettek vagyunk, ó dehogy! Ez inkább afféle segítség gyermekteleneknek, akiket az a csapás ért, hogy baráti körükben frissen született csecsemő tűnt fel, és semmilyen módon nem képesek kimozogni a tisztelgő látogatást. Tudom én, hogy nincs kínosabb annál, mint kötelező audienciára menni egy savanyú anyatej- és pelenkaszagú lakásba, ahol le kell venni a cipőt, béna textilpapucsokban kell settenkedni, udvarias arckifejezéssel és gondosan megjátszott áhítattal szemlélni egy röfögve alvó, tejkiütéses kis görcsöt, akinek csomókban hullik a haja és folyton váladékos a szeme.

2011. augusztus 24., szerda

Első havi összefoglaló

Végre, végre, végre, végre! A kezdő apuka egyszerűen képtelen leküzdeni eufóriáját, hogy végre ismét havi összefoglalókat írhat. Mert bizony, most már elárulhatom, ez a legjobb az egészben: a gyerek nulladiktól tizenkettedig hónapjáig tartó időszak, amikor még nem annyira rettenetesen bonyolult, viszont állati érdekes, jól megfigyelhető, remekül dokumentálható és kiválóan elemezhető. Később aztán igazi ember lesz, kiszámíthatatlan, bonyolult, irracionális, hisztérikus, neurotikus, freudi, egyszóval mindaz, amivé neveljük. Na jó, ez így túlzás, de az biztos, hogy egy egészséges, átlagos gyermek egyéves kora után nagyjából ugyanolyan humanoid, mint akikkel nap-mint-nap talákozunk. Édes, kedves, aranyos, szeretjük, barátunk, szülei vagyunk, de az a mindennapi eufória, ami szinte minden napunkat betölti a gyermek első életévében, egy idő után sajnos kiveszik. Nem tudom, ki hogy van vele, lehet, hogy ez az egész a kezdő apuka perverz hülyesége, de életem legfárasztóbb, ugyanakkor legizgalmasabb és legfordulatosabb időszaka az ifjú hommelette első éve volt - és most, a legifjabb hommelette beüzemelésével ez az időszak látszik visszatérni.