2009. július 11., szombat

Kínzó kérdések kezdő apáknak 03.

Tegyük fel, hogy van a lakásban egy száznyolcvan centiméter széles ruhásszekrény. Tegyük fel, hogy ebben a szekrényben meghitt békességben, együtt lógnak anyuka blúzai és blézerei apuka ingeivel és zakóival. (Mondjuk a békesség annyira nem meghitt, mert vagy nyolcvan vállfa van bezsúfolva ebbe a szekrénybe és anyuka blézerei folyamatos közelharcot vívnak apuka zakóival a Lebensraumért.) Tegyük fel, hogy bal felől anyuka ruhái sorakoznak, jobbról apuka öltözékei támadnak, középtájt pedig vad közelharcban csapnak össze, kaotikus kavargásba veszve. A kínzó kérdés pedig:

2009. július 8., szerda

20:14. Kezdőapa szemében könnyek

Az elmúlt időszak drámai poszthiányában kimaradt jó pár bejegyzés, ami arra vonatkozott volna, hogy az ifjú hommelette egyedfejlődése március-április, tehát úgy tizenhat hónapos kora környékén radikális fordulatot vett: a korábbi mozgásfejlődéses-motoros korszak átadta helyét a kommunikációs robbanásnak. Ezeket a posztokat reményeim szerint nemsokára pótolom, most legyen elég annyi, hogy az utóbbi időben igazi, a gyermeki képességeket minduntalan alábecsülő kezdőapai döbbenettel szemlélem a viharos változásokat. És ez a döbbenet időnként mély érzelmi kitörésekbe csap át, mint az ma is megtörtént, egymás után kétszer.

2009. július 6., hétfő

Bölcsődemóka 3.

Ilyen előzmények után nyilvánvaló volt tehát, hogy elsőszülöttünk helye 2009 szeptemberétől bölcsődében van. Ennek megfelelően idejekorán nekikezdtünk a bölcsődekutatásnak, majd a tapasztalatok alapján az esélytelenek biztos nyugalmával vártuk a csodát. Ami természetesen elmaradt, pár hete megérkezett az ellentmondást nem tűrő hangnemű elutasítás - a nemleges válasz indoka: "bölcsődei férőhely hiány" -, úgyhogy kezdhettük a mókát elölről.