2010. augusztus 7., szombat

33:15. Nyelvóra

A dackorszak dialektikája:
- Papa, én nagyon szeretlek. Akkor is, ha mérges vagy.
- Bella, én is nagyon szeretlek. Akkor is, ha mérges vagyok.

2010. augusztus 6., péntek

33:14. Nyelvóra

Én kitaláltam, hogyha majd nagy leszek, akkor mindent ki fogok próbálni. Például az oroszlánbukfencet is.

Na, ez is tipikus kollapszus, ahogy a tigrisbukfencbe bezavar a "nagymacska" ideája.

---
Képzeld el, egyszer mentem-mentem, és szembe jött velem egy ló. És ráültem. És tudod, hogy hívták, aki húzta a lovat? Szent János!

???

---
A karomból leteszem a földre:
- Aki most letett, azt szeretem a legjobban.
- Igen? És ki az?
- Hát az az én Bencepapám!

2010. augusztus 5., csütörtök

33:13. Nyelvóra

Papa, olyan csinos vagy, mint egy bohóc!

A félreértések elkerülése végett: ezt tényleg bóknak szánta.

2010. augusztus 4., szerda

33:12. Nyelvóra

A papa a szakács, mert mindig ő főz.

Ezt nem azért posztoltam, mert olyan érdekes nyelvtani lelemény, hanem hogy lássátok, milyen állhatatos és odaadó apa, nagyszerű lakótárs vagyok.