28:01. Nyelvóra

Költöttem egy verset. Papa, mama, Bella. Elmondom:

Papa-papa-pa,
a papa nem mosdik,
papa-papa pa.

Gala-gala-ga,
a Bella nem mosdik,
gala-gala ga.

Komolyan sírtam a röhögéstől, és ezek után, kell-e mondanom, természetesen megúszta a mosdatást is.

27:30. Nyelvóra

- Bella, ma nagyon fárasztó vagy!
- Fárasztónak nedves partján...

A kezdő apuka tényleg azt hitte, hogy az ifjú hommelette már nem nagyon tudja meglepni. Ám ez után hosszú percekig csak a levegőt kapkodtam. Azt hiszem, nagyon kell tepernie, ha valaha túl akarja szárnyalni ezt a szójátékot.

27:29. Nyelvóra

Reggeli közben rettenetesen csámcsog, úgyhogy megkérdezem:
- Bella, a bölcsiben is olyan hangosan eszel, mint egy zenekar?
- Nem. És a mama?
- A mama halkan eszik, nem úgy, mint egy zenekar.
Hosszas gondolkodás után kinyögi:
- Igazából nem.
- Igazából mit nem?
- Igazából nem vagyok zenekar.

---
- Bella, megeszed a kardinálist?
- Igen, ez a kardigán is.