2009. október 14., szerda

Fény az éjszakában

Sokat sopánkodtam már azon (például itt), hogy - külső iránymutatás, megerősítés, bármi nélkül - milyen nehéz ez az apásdi. Hogy magyar nyelvterületen milyen rohadt nehéz értelmes írott útmutatást kapni, nem csupán az apaszerep kialakításához, de egyáltalán ahhoz, hogy apaként mi a fenét kezdjünk a gyerekkel és rajtaütésszerűen anyává változott nőnkkel. No de most kigyúlt egy apró fénysugár!

2009. október 13., kedd

Az esős évszak...

...végérvényesen beköszöntött. E tényt családunk kétharmada kitörő örömmel fogadta. A kezdő apuka boldog, mert fellélegzhet: e csodás, Krasznahorkai tollára és Tarr Béla vízióiba illő esőzés végre eltakarítja az utcákról az ostoba kocabiciklistákat, akik gyávák ahhoz, hogy az úttesten menjenek, de elég bátrak ahhoz, hogy sűrű bazmegezések közepette lecsöngessenek egy apjával sétáló kétéves gyereket. (Öröm az ürömben, hogy a még ostobább autósok viszont fröcskölnek, kegyetlenül.) A gyerek pedig szintén boldog... Hogy miért is? Válasz a lapozás után.