2010. október 29., péntek

Panasz

Napok óta senyvedek már egy bejegyzéssel, ami a kezdőapukák sanyarú sorsáról tudósítana: az elvárásokról, az elvárásoknak való megfelelésről, meg hasonló, általában senkit sem érdeklő szentimentális nyavalygásokról. Aztán soha nem posztoltam, és nem is fogom, mert minden egyes sora csak önsajnálattal átitatott panaszáradat lenne. És egyszer csak szembe jött velem ez a rajz, az itt már megénekelt Napirajz blogról. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem elképesztően bejönnek Merényi Dániel szélsőséges humorú karikatúrái, és ez a bábozós tökéletesen beletalált az utóbbi hetek kezdőapukai hangulatába. "Mindennap van egy ötlet, szinte minden este emlékszem is rá" - na, ennél pontosabban senki sem fogalmazta meg a munka-család-gyerek-stressz-önmegvalósítás útvesztőjében tévelygő apák jelmondatát. És ráadásul - munkakörömből adódóan - minden éjjel azzal fekszem le, hogy "HOLNAP POPZENE". Telitalálat, ismeretlenül is kösz!