2008. október 31., péntek

Tizenegyedik havi összefoglaló

Utolsó előtti havi összefoglalónkhoz érkeztünk. A kezdő apuka ugyanis elhatározta, hogy első utódjának első születésnapján véget vet ezeknek a rezüméknek: rohadt hosszúak, rohadt sokáig tart őket megírni, egy csomó minden nem kerül beléjük és egy csomó mindent kifelejtek belőlük. Úgyhogy jelentős módszertani változás áll majd be ifjú hommelette-ünk fejlődésének követésében. Hogy milyen, azt még nem találtam ki, de biztos nagyon frappáns megoldás lesz. De addig is nézzük, milyen elsöprő és viharos evolúción esett át gyermekünk az elmúlt harminc napban!

2008. október 28., kedd

Lakótársi duettek, No.1

El kell árulnom egy igencsak intim titkot. Szóval ifjú és prüdériát felettébb nélkülöző hommelette-ünk szemtelen képére akkor ül ki a leginkább tenyérbemászó vigyor, amikor szülei, lakótársi közösségünk ivarérett tagjai az orra előtt gyakorolják a csőrözés meghitt tevékenységét. (Azaz egymás iránt szeretetüket hitvesi jellegű csókkal nyilvánítják ki.) Ezt omlettkénk marhára élvezi, a vigyor mellett éles sikkantásokkal adva hangot érdeklődésének. Ez adta az ötletet, hogy a kezdő apuka megmutassa, milyen szerető közösségbe érkezett leányunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ötlet nem új, egy rég felhagyott, kutya által sem olvasott, de egykor nagy örömmel vezetett lakótársi blogban született meg. Úgyhogy ilyen késői órákon, amikor a kezdő apukának lassan kifolyik a szemén az agya, és egyáltalán nem képes szabatosan összefoglalni, milyen elképesztő fejlődést produkált omlettkénk az elmúlt hónapban, lakótársi összetartozásunk bizonyítékaként bemutatunk néhány tárgyat, jó részüket abból a bizonyos felhagyott blogból átemelve. Néhány tárgyat, ami ódáknál meghatóbban, kürtöknél hangosabban, rafináltan érvelő prókátoroknál meggyőzőbben tanúskodik szerelmünkről. Íme például a fogkeféink:



A kozmikus dimenziót már én adtam hozzá, megjelenítve mintegy kapcsolatunk galaktikus jellegét. Szerbusz, kedves lakótárs!