Búcsú Borisztól

Nem említettem még, de egy hónapja új taggal gyarapodott lakótársi közösségünk. Nem, nem az ifjú hommelette-nek szerveztünk testvérkét, hanem egy különös lény érkezett. Az illető egy - nagyvárosi utcákon cruisingoló BMW X5-ösöket megszégyenítő dukkózású acélszürke színben pompázó - kosorrú törpenyúl, becsületes polgári nevén: Borisz.

Vendégposzt: Bölcsődemóka, ahogy az anya látja

A legutóbbi bölcsődemókás posztban beígértem drága lakótársam anyai szempontú beszoktatós vendégposztját. Lakótársam aztán sértetten a szememre hányta, hogy ő ezt már rég megírta, amire szégyenszemre én nem emélkeztem, pedig, mint kiderült, ő sem emlékezett rá. (Egy kis előzetes magyarázat: "Pipi" természetesen az ifjú hommelette anyai beceneve, az pedig, hogy a gyerek nem sírt, érdekes memória-disszonancia kettőnk között. Én határozottan emlékszem, hogy jópárszor volt sírás-rívás, de valószínűleg ezek már a szigorúan vett beszoktatás után történtek.) Íme tehát a drága lakótárs retrospektív beszámolója az első bölcsődei hétről (arról pedig, hogy őt magát hogyan érintette az elszakadás, egy másik vendégposztban, itt ír):

Kolbász & szőlő

Persze, tudom, legutóbb tortillacsipszet ígértem, de a hétvégén beesett ez a klasszikus quick & dirty ebéd, ami olyan jól sikerült, hogy gyorsan közkinccsé teszem. Elvégre a tortilla szezonfüggetlen kaja, ellentétben az itt vázolt, kifejezetten őszi, szüreti egytálétellel. Kolbász & szőlő, szép talján kifejezéssel salsiccia all'uva, a gyors elkészítés/nagyszerű ízhatás kombináció világbajnoka.

Bölcsődemóka 6.

Kevesen tudják, vagy ha sokan tudják, akkor kevesen mondják, de bölcsődébe nem azért adunk gyereket, hogy valahol vigyázzanak rá, mi pedig visszatérhessünk a munkaerőpiacra. Ó, nem. Bölcsődébe azért adunk gyereket, hogy végre szembesülhessünk a ténnyel: nem pusztán kvantumfizikusok kiváltsága állati bonyolult probléma-komlexumokkal foglalkozni. Mert ez az egész bölcsődésdi legalább olyan sokrétű és szerteágazó kérdéseket vet fel, mint mondjuk a gravitációs szingularitás. Menjen-e egyáltalán? Ha igen, hova menjen? Milyen hatással lesz rá? Milyen hatással lesz a szüleire? Mi van, ha már az első nap sűrűn bazmegezve jön haza, mert per definitonem gonosz és rosszul nevelt csoporttársaitól eltanulja? És mind közül a legfontosabb: hogyan szokatassuk be? Nos, ez utóbbiról szól ez a röpke bejegyzés.