2010. október 1., péntek

Búcsú Borisztól

Nem említettem még, de egy hónapja új taggal gyarapodott lakótársi közösségünk. Nem, nem az ifjú hommelette-nek szerveztünk testvérkét, hanem egy különös lény érkezett. Az illető egy - nagyvárosi utcákon cruisingoló BMW X5-ösöket megszégyenítő dukkózású acélszürke színben pompázó - kosorrú törpenyúl, becsületes polgári nevén: Borisz.

2010. szeptember 28., kedd

Vendégposzt: Bölcsődemóka, ahogy az anya látja

A legutóbbi bölcsődemókás posztban beígértem drága lakótársam anyai szempontú beszoktatós vendégposztját. Lakótársam aztán sértetten a szememre hányta, hogy ő ezt már rég megírta, amire szégyenszemre én nem emélkeztem, pedig, mint kiderült, ő sem emlékezett rá. (Egy kis előzetes magyarázat: "Pipi" természetesen az ifjú hommelette anyai beceneve, az pedig, hogy a gyerek nem sírt, érdekes memória-disszonancia kettőnk között. Én határozottan emlékszem, hogy jópárszor volt sírás-rívás, de valószínűleg ezek már a szigorúan vett beszoktatás után történtek.) Íme tehát a drága lakótárs retrospektív beszámolója az első bölcsődei hétről (arról pedig, hogy őt magát hogyan érintette az elszakadás, egy másik vendégposztban, itt ír):

2010. szeptember 27., hétfő

Kolbász & szőlő


Persze, tudom, legutóbb tortillacsipszet ígértem, de a hétvégén beesett ez a klasszikus quick & dirty ebéd, ami olyan jól sikerült, hogy gyorsan közkinccsé teszem. Elvégre a tortilla szezonfüggetlen kaja, ellentétben az itt vázolt, kifejezetten őszi, szüreti egytálétellel. Kolbász & szőlő, szép talján kifejezéssel salsiccia all'uva, a gyors elkészítés/nagyszerű ízhatás kombináció világbajnoka.

2010. szeptember 26., vasárnap

Bölcsődemóka 6.

Kevesen tudják, vagy ha sokan tudják, akkor kevesen mondják, de bölcsődébe nem azért adunk gyereket, hogy valahol vigyázzanak rá, mi pedig visszatérhessünk a munkaerőpiacra. Ó, nem. Bölcsődébe azért adunk gyereket, hogy végre szembesülhessünk a ténnyel: nem pusztán kvantumfizikusok kiváltsága állati bonyolult probléma-komlexumokkal foglalkozni. Mert ez az egész bölcsődésdi legalább olyan sokrétű és szerteágazó kérdéseket vet fel, mint mondjuk a gravitációs szingularitás. Menjen-e egyáltalán? Ha igen, hova menjen? Milyen hatással lesz rá? Milyen hatással lesz a szüleire? Mi van, ha már az első nap sűrűn bazmegezve jön haza, mert per definitonem gonosz és rosszul nevelt csoporttársaitól eltanulja? És mind közül a legfontosabb: hogyan szokatassuk be? Nos, ez utóbbiról szól ez a röpke bejegyzés.