27:28. Nyelvóra

Nagyon finom, csak forró, meg meleg.

---
Miközben magában játszik, róla beszélgetünk az anyjával. Felkapja a fejét:
- A Belláról beszélünk?

27:27. Nyelvóra

- Biztosítótú.
- Tű - javítom ki.
- Nem, tú!

27:26. Nyelvóra

Tönkrementetted?

Hát igen, ez már az egészen fura nyelvi kollapszusokból építkező szójátékok kora.

27:25. Nyelvóra

Beleharap a pászkába, aztán mutatja az asztalon:
- Megy a krokodil dolgozni.
Tovább rágja a pászkát:
- Most egy néni lett. A mama lett.
Még kettőt harap bele:
- Kész van a papa.
Egész kicsire rágja:
- Most H. [egy bölcsődéstársa] hajóját haraptam.

---
Ezt is fölírjad! A doktornénit is fölírjad!

Fogalmam sincs, milyen doktornénis mondásról beszél, amit fel kellene írni. Annyi bizonyos, már elég pontos képe van arról, hogy én magam mit tartok felírásra érdemesnek.

27:24. Nyelvóra

A papa a legügyesebb, mert föl tudja venni a villát.

---
Köszönjük szépen méhecske, hogy idehoztad nekünk a mézet.

27:23. Nyelvóra

Az asztalon heverő kis haikus noteszre mutat:
- De kérem azt!
- De nem adom oda!
- De az enyém!
- De nem a tiéd, hanem a mamáé. Ezek versek, amiket a papa írt a mamának, mert nagyon szereti.
- Tudom, a mama mesélte.
- Mikor mesélte?
- Amikor a hasában voltam.

---
- Hogy áll? - kérdi, miután felhúzta a pelenkáját.