Bár a 13. hétről alant már van egy fotó, de idebiggyesztem kedvencemet, ami valószínűleg örökre a kis hommelette emblematikus ábrázolása marad. Az ultrahang-vizsgálatot igen jól tűrte apró, félarasznyi utódunk, ám amikor a megörökítésre került volna sor, az exponálással egyidőben magától értetődő kecsességgel rúgta el magát édesanyja méhfalától. Igen, gyermekünk valósággal kiugrott a képből, de előbb leereszkedőn megvillantotta az általam valaha látott legizmosabb vádlit. Ultrahang-értelmezésben járatlanabbak kedvéért: igen, az az fehér ív a sötét folt közepén, az a lába, balra a feneke, jobbra a talpa, amin már a lábujjak is látszanak. Amellett, hogy a képből nyilvánvaló, hogy omlettkénk hatalmas sportember lesz, ez a felvétel volt az, ami számomra először ruházta fel igazi személyiséggel az addig titokzatos, anyja hasában rejtőzködő magzatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése