2009. január 3., szombat

14:09. Egy kis következtetés

Aránylag kevés szó esett eddig az ifjú hommelette beszédfejlődéséről, legfeljebb elszórva a havi összefoglalókban. Pedig viharosan fejlődő utódunk már hordoz magában egy keveset a majdani szószátyár pletykafészekből. Lelkesen szövegel, mégha nem is kifejezetten latinovitsi magasságokban. Egy-egy szótagokat oszt meg velünk, de éles fülű, gyerekre hangolt lakótársi közösségünknek ez is elég, hogy nagyjából felfogjuk, miről társalog. Mindez már-már rutinszerű, de egy-két kommunikációhoz kapcsolódó logikai bravúrja néha igencsak meglep.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy ifjú utódunk már képes megnevezni egy csomó dolgot. Ennek részleteit majd egy másik alkalommal osztom meg, most elég annyi, hogy lakótársi életterünk egyik legfontosabb, sokat használt, mindig elöl lévő és őrült kíváncsiságot gerjesztő tárgyát, a telefont omlettünk a számunkra is könnyen értelmezhető "te" fonémával jelöli.

Szilveszter reggelén, tehát a 14:09. napon az ifjú hommelette ébresztett. Egy ilyen ébresztés általában úgy zajlik, hogy amelyik szülő előbb felébred a kisded állhatatos motyorászására-zajkeltésére, az bemegy érte a szobájába, és a lelkes gyermeket ráereszti a félálomban szendergő másikra. Ezúttal én szenderegtem, és drága lakótársam uszította rám a forgószélként támadó omlettkét. Arra riadtam, hogy egy apró lény püföli a bal fülemet, miközben azt kiabálja lelkesen: "Te! Te! Te!"
- Az nem "Te!", drága, elviselhetetlen gyermekem - bújt ki belőlem azonnal a gondos pedagógus -, hanem "fül". És ha tiszta erődből vered, az marhára fáj.
Nagyjából ennyivel elintézettnek is véltem a dolgot, és erőtlenül zuhantam vissza a félálomba, miközben omlettkénk szokásához híven feltúrta az egész ágyat, aprólékosan tanulmányozható testrészek, ráncigálható lábszőr vagy nyomogatható köldök után kutatva. A reggeli kómának köszönhetően csak nagyon lassan esett le, hogy miről is van szó.

Az ifjú hommelette elég sokszor látja használatban a telefont - jelesül úgy, hogy a fülünkhöz emeljük (a telefont, nem az hommelette-et). Majdnem ennyiszer látja a telefon jelét is (arasz-szerűen feltartott kezünket - a hüvelyk- és a kisujj egymástól eltartva, a középső három ujj leszorítva, a kéz az arcunkhoz emelve, hogy a hüvelykujj a fülnél, a kisujj a száj előtt van), amihez persze modjuk a "telefon" szót is. Ennyiből valószínűleg egyértelmű számára, hogy az általa nemes egyszerűséggel "te"-nek nevezett érdekes fekete tárgynak valami köze lehet testünk egy darabjához, a fülhöz. Az imént nem történt más, mint az, hogy kinyilatkoztatta ezt az asszociációt. Ránézett a fülemre, lényegében az egyetlen belőlem látható dologra (a többit jótékonyan takarta a paplan), és mivel más érdekes dolog nem volt a környéken, semmi sem vonta el a figyelmét, ezért nyugodtan tudott asszociálni: a fülemről eszébe jutott a telefon, és ezt rögtön kifejezésre is juttatta.

Talán annak is lehet jelentősége, hogy a "fület" nem tudja megnevezni, bár tudja, mi az: ha megkérdezzük, hogy "Hol a papa/mama/Lulu kutya stb. füle?", azonnal rámutat, de ha a fülünkre mutatva megkérdezzük, hogy "Mi ez?", nem képes még megmondani. Lát egy fület (talán még abban sem biztos, hogy az apjáé), és kimondja a legközelebbi asszociációt, amit képes kimondani - ez a "te", azaz a telefon. Ennek a magyarázatnak ellentmond persze, hogy ha a fülünkre mutatva megkérdezzük, hogy "Mi ez?", akkor nem mondja, hogy "te". Ennek az lehet az oka, hogy ez utóbbi esetben gazdag szituatív környezetben van a gyerek (fül, szem, száj, másik ember, gyorsan érkező következő kérdés stb.), így nem indul be az asszociációs folyamat, mert más elvonja a figyelmét. A magam részéről mindenesetre azonnal kipattantak a szemeim e kitűnő spontán kísérleti szituációtól.

2 megjegyzés:

  1. 13:09, nem? ha novemberben született, akkor még nem lehet 14 hónapos...

    VálaszTörlés
  2. Drága Lakótárs! Már többször leírtam, hogy a számok arra vonatkoznak, hogy élete hányadik hónapjának hányadik napjáról van szó. Tehát egy 13 hónapos, kilenc napos gyermek esetében a tizennegyedik hónap kilencedik napjáról van szó.

    VálaszTörlés