2009. augusztus 28., péntek

Kicsit fakó, kicsit kicsi, de a miénk

Bár e blog egyre szórványosabban jelentkező bejegyzéseiből úgy tűnhet, ennek ellenére lakótársi közösségünk nem csupán főzőcskézik, meg gyermeket nevel, hanem néhanapján ezeknél sokkal fontosabb tevékenységekkel múlatja az időt. Egyszer-egyszer például a lehetetlent kísérti. Mint például idén nyáron is, amikor a kezdő apuka életében először hibiszkusz-hajtatásra adta a fejét.

A dolog úgy esett, hogy egy kedves ismerősünk, aki családjával (többek közt az ifjú hommelette-nél mindössze egy hónappal fiatalabb fiúgyermekével) a távoli Seychelle-szigeteken tengeti napjait, még tavasz végén nem kevesebb, mint 21 hibiszkuszággal lepett meg. Szegény hajtások, hétezer kilométer repülőút, tízezer méteres magasság, brutális páratartalom- és hőmérséklet-ingadozások, vízhiány és egyéb viszontagságok miatt már elég ramaty állapotban voltak. De a kísértés óriási volt: mivel Magyarországon jóformán kizárólag hormonkezelt, kizsigerelt, növekedésgátlóval törpésített hibiszkuszokat lehet kapni, nagyon izgatott ez a pár trópusi őslakos. Mondjuk hormonnal ezeket is kezelni kellett, csak éppen gyökereztetővel, aztán nem volt más hátra, mint gondosan kis állványkákat eszkábálni föléjük, celofánt borítani rájuk, locsolgatni, trágyázni, szellőztetni, egyenként szedegetni a levéltetveket, heteken keresztül. Drága és végtelenül türelmes lakótársam a megmondhatója, mennyire demoralizáló lehetett számára, amikor reggelenként eltűntem a kertben, és meredten figyeltem hibiszkuszaim növését.

Nem vártam túl sokat, már öt túlélővel is elégedett lettem volna. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor pár héttel később 12 gyökeret/levelet eresztett példányról vehettem le a nájlont. 50%-os túlélési arányról álmodni sem mertem. És aztán a nyár végefelé, egy verőfényes reggelen a következő csodás látvány tárult a szemem elé:



Persze, elismerem, kicsit fakó, kicsit kicsi (hogy objektív legyek: ilyen kicsi hibiszkuszvirágot még életemben nem láttam), de mégiscsak a jövőbeli hibiszkuszfarm első virágjáról van szó. Messze vannak még a pompázatos, tenyérnyi virágú hibridek, de ennek az egy kis nyomoroncnak is úgy örültem, mintha az ifjú hommelette diplomaosztóján álldogállnék. Úgyhogy ezúton üzenem a távoli Seychelles-re: 12 hajtást sikerrel transzportáltunk a mérsékelt égövbe.

1 megjegyzés: