- Leteszem a lábamat meg a kezemet a földre, és úgy járok, mint egy hányó.
- Hányó?
- Nem! Hányó!
- Mi az a hányó?
- Mondom HELNYÓ!
Ehhez a remek, Ionescót idéző párbeszédhez hozzátartozik, hogy még mindig nem tanulta meg a nyelvét pörgetni, tehát rendkívüli módon és nagyon szexisen raccsol. A magánhangzókat meg - a csakádi hagyományhoz méltón - igencsak palócosan ejti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése