Fény az éjszakában

Sokat sopánkodtam már azon (például itt), hogy - külső iránymutatás, megerősítés, bármi nélkül - milyen nehéz ez az apásdi. Hogy magyar nyelvterületen milyen rohadt nehéz értelmes írott útmutatást kapni, nem csupán az apaszerep kialakításához, de egyáltalán ahhoz, hogy apaként mi a fenét kezdjünk a gyerekkel és rajtaütésszerűen anyává változott nőnkkel. No de most kigyúlt egy apró fénysugár!

Régi nagy kedvencem, a kezdő apukát évek óta sírvaröhögős reggelekkel megajándékozó, megcsömörlött pesti reklámgrafikusból és közepesen sikeres festőből önmagát dél-tiroli kerékpárlakatossá, kocahegymászóvá, életművésszé és mosdatlan tollú, ám annál zseniálisabb karikaturistává átképző Merényi Dániel, azaz a Napirajz grafitmessiása apa lett. Mint a linkből kitűnik, ezt le is rajzolta sőt, további grafikákat ígért a témában. Mivel néhány korábbi szösszenetéből, többek között ebből a félelmetesen találó darabból világosan kiderült, hogy már a szülés előtt is pontos és illúzióktól mentes képe volt a family life-ról, ezért aztán a kezdő apuka igazán nagy várakozásokkal néz az - általa személyesen egyébként nem ismert - másik kezdő apuka vidám rajzos kalandjai elé. Az biztos, hogy három kockából több derül majd ki, mint az itt összeírogatott több száz bejegyzésből.