A kis Loren

Kezdő apai berkekben köztudott, hogy az anya meglehetős kedélyhullámzásokon megy keresztül a terhesség alatt. Mi, kezdő apák per definitionem közönyös és érzéketlen tuskók lévén nehezen kezeljük e hangulati hullámvasutat, a megszokottnál kevésbé figyelmes szavak által kiváltott sírógörcsöket, az elvártnál harminc másodperccel később végrehajtott teregetés miatti, órákra szóló néma sértettséget és hasonlókat. Persze nem csak a némiképp kiegyensúlyozatlan apa–anya viszony eseményei hoznak ilyesfajta viharos depresszióperceket, hanem lényegében a világ bármely jelensége, a tükörbe nézéstől a gyes várható összegén kereszül odáig, hogy a reggeli kávét a megszokottnál eggyel kevesebb kockacukorral szolgálják fel.

Ilyen esetekben két út áll az apa előtt: az egyik, hogy visszanyelve minden értetlenségét és megbántottságát, hosszú, érzelmes beszélgetésbe merül az anyával. Ez az út borzasztó fárasztó és nagyon kockázatos – az apa folyamatosan pengeélen táncol, és mivel beszélgetőpartnere (bevallottan!) teljesen kiszámíthatatlan, sosem tudhatja, hogy a következő mondata nem okoz-e ismét sértődést vagy sírást.

A másik út: gyors és radikális hangulatjavító intézkedések meghozatala. Egy hangulatjavító intézkedés lehet bármi, ami csak egy kicsit is hozzásegíti az anyát, hogy túllendüljön az átmeneti parán. A HJI-k tipológiája a következőképpen néz ki: a) "étel-típusú" HJI. Ez a legkézenfekvőbb, mivel egy terhes anya egyetlen dolgot csinál fenntartások és önvád nélkül: eszik; b) "ruha-típusú" HJI. Ez eléggé kockázatos, mivel vásárláskor hihetetlenül nehéz kiszámítani, mi is áll jól aktuálisan az anyának; c) "humor-típusú" HJI. A kockázata ennek is rendkívül nagy, mivel sohasem tudható, hogy például az irónia milyen fokára érzékeny az anya az adott helyzetben (viszont tapasztalataim szerint a szeretetreméltó idétlenkedés, például főemlősök, emberszabásúak vicces utánzása általában bejön); d) "házimunka-típusú" HJI. Ez mindig biztos siker, már három edény öntevékeny elmosogatása vagy egy rajtaütésszerű vécépucolás hatalmas pozitív változásokat idéz elő az anya mentális állapotában; és így tovább, a végtelenségig...

Egyáltalán: majdhogynem az egész terhesség felfogható úgy, mint az apa kétségbesett hangulatjavító intézkedéseinek sorozata, amelyekkel tulajdonképpen megpróbálja kiengesztelni az anyát, amiért nem ő, tehát az apa, hanem az anya lett terhes, és ez utóbbi viseli a gyerek kihordásának minden biológiai kockázatát és felelősségét.

Ma délelőtt szegény lakótárs annyira kiborult a fellázadt mosógép-önálló életre kelt porszívó kettősétől, hogy azonnali HJI mellett döntöttem. "Étel-típusúra" került sor, a tegnapi francia nemzeti ünnepre való tekintettel quiche lorraine, azaz lotaringiai lepény, más szóval a Kis Loren került terítékre.

Szeretett Kis Lorenem ideális étel-típusú HJI. Nincs benne semmi olyasmi, amitől egy terhes anya eltiltatott, ugyanakkor mégsem az a demonstratívan egészségközpontú rost- és vitaminbomba, amitől az anyának az az érzése támad, hogy kötelező feladat lenne megennie. Nem támad extrém ízhatásokkal, így a kiszámíthatatlan kismamai ízlésnek tökéletesen megfelel, ugyanakkor rafináltan behízelgő az íze, kicsit édeskés, noha nincs benne cukor, kicsit sós, noha alig van benne só, és az egész kifinomult, ugyanakkor mégis rusztikus harmóniává áll össze. Se nem főétel, se nem sütemény, így aztán bármikor be lehet tolni egy szelettel. És van még egy előnye: aránylag egyszerű elkészíteni, így jóformán teljesen kezdő apák is összedobhatják (a hagyományos családmodell hímnemű hívei számára, így a második trimeszter vége felé, lassan úgyis elérkezik az idő, hogy beletanuljanak az önellátásba).

20 deka liszt, 125 gramm vaj, 1 tojássárgája, kevés víz és némi só - így indul ez a nagyszerű recept -, ezeket kell ízlésesen elrendezni egy gyúródeszkán, valahogy így:



Senkit ne tévesszen meg, hogy a képen két tojást lát: oly aprók voltak, hogy kénytelen voltam duplázni. Ha mindezt lazán és lelkesen összegyúrjuk, némi vizet lötyögtetve a szétporladni készülő tésztába, egy ilyesfajta, vajtól mosolygós gombócot kapunk:



Ezt fél órára hűtőbe tosszuk pihenni, és nekilátunk a lényegnek, amitől igazán lorraine lesz ez a quiche. 15-20 deka császárszalonnára vár az a nemes küldetés, hogy zsírjátúl megszabadulva alapját képezze kisünknek:



Amíg kisül, addig magabiztos mozdulatokkal összekeverünk negyed liter tejszínt negyed liter tejjel, két-három tojássárgájával, meg némi reszelt szerecsendióval, ezzel a királyi fűszerrel, ilyen gyorsan, hogy a habverő alig látsszon:



Eddigre talán már a fél óra is letelt, úgyhogy előránthatjuk a frigóból a dermedő tésztát, amit kb fél centis vastagságúra kell nyújtanunk. A quiche-eknek saját sütőformáik vannak, általában recés vagy hullámos falú, lapos kerámiaedények, én az egyszerűség kedvéért ilyen ízléses alu-baszok mellett döntöttem, ezekbe döngöltem bele a tésztát, valahogy így:



Most jön a megspórolhatatlan, döntő mozzanat: a tészta felkunkorodó szélét alufóliacsíkkal le kell takarni...



...és az egészet 180 fokos sütőbe tolni, ott pedig 20 percig elősütni. E közjáték nélkül bizony megeshet, hogy a tészta a további akciók során aggasztóan nyers marad. Amikor az elősütés drámai fázisán túl vagyunk, 10 dekányi kellőképp semleges ízű ementálit reszelünk a formákba, imígyen:



El kell áruljam, ez egy sokat vitatott lépés. A lotaringiai puristák szerint a sajtnak kevés keresnivalója van a Kis Lorenben, ilyen barbárságra csak a szomszédos elzásziak szoktak vetemedni. Megmondom őszintén, engem igencsak hidegen hagy a testvérháború, ha rajtam múlna, a csokifagyira is sajtot reszelnék, quiche lorraine-ügyben pedig a végeredmény egyértelműen a sajtpártiakat igazolja. Úgyhogy a szalonna csakis a sajtra jöhet...



...és minden készen áll, hogy az egészet nyakon öntsük a tojásos-szerecsendiós tejszínnel.



Quiche-ünk visszabújhat a sütőbe egy bőven számolt félórácskára, egészen addig, amíg az öntet megkeményedik és vonzó aranyosbarnába öltözik. Eddigre a tészta is megsül, a professzionális kezdő apák valami ilyesfajta végeredményre számíthatnak:



A Kis Lorennel nem lehet ráfaragni, az elkészült quiche hangulatjavítási rátája jóval 90% felett van, az évszázadok során fontos építőkövévé vált a kiegyensúlyozott, harmonikus terhességnek.

És mi mást javasolnánk főzőzenének, mint a B-52's klasszikusát, a Quiche Lorraine-t?