2007. július 15., vasárnap

Káosz

Az utóbbi napokban kissé utánajártam (egészen pontosan utána próbáltam járni) a magzati érzékelésnek, és a végeredmény mélyen lesújtott. Egészen megdöbbent az az ismeretelméleti, módszertani és terminológiai káosz, ami ezt az egyébként oly izgalmas területet maga alá temeti. Pszichoanalitikus érvek keverednek kognitív megfogalmazásokkal, etikai és vallási tételekkel, gyanús körülmények között végzett, verifikálhatatlan kísérletekből vonnak le drámaian bizonytalan és megalapozatlan következtetéseket. Hiedelmek, kivetítések, féligazságok, anekdotikus megjegyzések mindenütt, amerre csak nézek.

Pedig nem akartam egyebet, csak valahol találni egy aránylag értelmes összefoglalást a magzati hangérzékelésről. Mondom, aránylag értelmeset, aminek állításai legalább minimálisan ellenőrizhetők, és nem olyan megfogalmazások szerepelnek benne, hogy "nemrégiben oszét tudósok kimutatták" vagy "közismert tény, hogy", illetve "a legújabb kutatások tükrében". Valósággal sokkolt például, hogy minden pszichológushallgatók percepció-bibliája, az egyébként nagyszerű "Sekuler-Blake" 615 oldalon keresztül egyszer sem írja le a magzat szót, és egyetlen mondatot sem veszteget a témára.

Egyébként meg az eddig olvasott "szakirodalomban" vadul kavarognak az ilyesfajta kifejezések, hogy "magzati intelligencia", "magzati reakciók és válaszok", "tudat", "hatások", anélkül, hogy bármiféle precíz körülhatárolása és meghatározása lenne ezeknek. Minderre pedig sötét árnyékot vet az abortusz-vita, ami aztán végképp lehetetlenné teszi az értelmes érvelést.

Tulajdonképpen Richard Parncutt tanulmánya volt az egyetlen következetes és korrekt munka, ami legalább nagy vonalakban eligazít és értelmesen vázolja az egymással versengő koncepciókat. Mert a magzati percepció vizsgálatánál, azt hiszem, tényleg csak koncepciókról beszélhetünk, hiszen az orvostudomány és az észleléspszichológia legnagyobb dicsőségére lényegében csak rendkívül bizonytalan, feltevésektől és lukas következtetési láncoktól roskadozó modellek állnak rendelkezésünkre.

Úgyhogy kezdő apák, ha véletlenül olyan trivialitásokra lennétek kíváncsiak, hogy mekkora a méhen belüli alapzaj, vagy hogy egyértelműen mérhetők-e a magzati reakciók a külső hanghatásokra, ne várjatok túl sokat. Most már kicsit álmos vagyok, így majd egy későbbi postban részletezem, hogy mi az a reménytelenül kevés, ami legalább nagyjából valószínűnek tekinthető az ügyben.

2 megjegyzés:

  1. Ilyenkor hasznos a google scholar.
    Fetal hearing developmentre ezt adja ki:
    http://scholar.google.com/scholar?um=1&tab=ws&ie=UTF-8&rls=GGLJ%2CGGLJ%3A2006-32%2CGGLJ%3Aen&q=fetal%20hearing%20development

    Persze az asztrologia is hasznos lehet...

    VálaszTörlés