Heti fotó, 31. hét

Az elmúlt egy hónapban drámai események történtek, mindenekelőtt szőrén-szálán eltűnt féltve őrzött fényképezőgépünk. Ennek köszönhetően kimaradt pár hét az alapos fotódokumentációból. Beletelt egy kis időbe, amíg beüzemeltük a második szereposztást: egy mobiltelefon méretű, full automata, rettenetesen leharcolt mechanikájú Fuji FinePix A370-est. Legnagyobb meglepetésemre ezzel is lehetett értelmes képeket készíteni (sőt, utólag jutott eszembe, hogy egykor milyen remek fotókat csiholtam ki belőle), úgyhogy semmi sem akadályozza a döbbent rácsodálkozást anyuka elképesztően domborodó hasára.



Nyilvánvaló, hogy a végjáték megkezdődött. Immár alig nyolc hét van hátra, drága lakótársam az objektív előtt büszkén feszít ugyan, de elárulhatom, hogy egyébként nem nagyon tud már mit kezdeni testével. A lábán például csak embertelen nehézségeket leküzdve tud körmöt vágni, és néha engem kérdez meg, hogy nem felemás-e a cipője, mivelhogy ő nem látja.