A gyermek, akit úgy hívnak, hogy @

Nem akarom én túlzásba vinni ezt a "találjunk nevet a gyereknek"-kérdést, meg igazán nem szeretnék névügyi hírügynökségként működni, de ha már az elmúlt néhány postban előtérbe került a keresztnév-kérdés, akkor szívesen megosztok egy, a minap felfedezett hírt.

Azok kedvéért, akik nem szeretnek ostoba bulvárhíreket olvasgatni, röviden összefoglalom a világot megbolygató információt: egy kínai pár a népszerű és közhasználatú "@" jelet kívánja gyermekének adni utónévként. Igen, ez az a jel, amit honunkban leginkább kukacnak magyarítanak, és ami az e-mail címekben a a felhasználó azonosítóját elválasztja a szolgáltató doménnevétől. Ez az a hír, ami méltónak találtatott arra, hogy a CNN "Funny News" rovatába is bekerüljön, és két hét múlva, amikor a világ dolgaira fölöttébb érzékeny hazai szerkesztők is felfigyelnek rá, talán Bárdos András (vagy hogy hívják azt a csávót, aki valamelyik kereskedelmi tévéadó népszerű bemondója) is felolvassa izgalomtól remegő hangon.

De hát miért is ne?! Nekünk, a Kárpát-medencébe begyöpösödött közép-európaiak számára, akik a betűírás bűvöletében nőttünk fel, kétségkívül meglepő, hogy egy keresztnév egyetlen karakter legyen. De hát a kínai (mandarin) köztudottan ideogrammatikus, azaz fogalomjelölő írás, egy-egy értelmes egységet (szót) egy-egy önálló karakter jelöl. És ezek az önálló egységek nyugodtan lehetnek nevek is, itt van például a "li" ("李"="sárkány" vagy mi), amit mindössze csupán százmillióan viselnek keresztnévként. Ráadásul a "@" angolul kiejtve ("at"), ha hihetünk a hülye hírnek, a mandarin nyelvben megtévesztésig hasonlít az "ai ta" kifejezésre, amit valahogy úgy fordíthatnánk, hogy "szeretni őt". Hát van ennél szebb? Egy nemzetközi formula, ami anyanyelvünkön egy igen fennkölt kifejezést takar? Kínaiként, @ nevű gyermek apjaként nincs is más dolgunk, mint elfogadtatni a hatóságokkal, hogy az "@" jelnek igenis helye van a több tízezer kínai ideogramma között, tussal szépen megrajzolva, rizspapíron vagy hernyóselyem zászlón, ahogy a hagyományok megkövetelik.

Aki mondjuk látta a Hőst, ezt az egyébként igen idegesítő és fárasztóan mesterkélt filmet, nagyjából sejtheti, micsoda ereje van egy kínai írásjelnek. Számunkra, latin karaktereken felnőtt, márkák varázsában élő európaiak számára a jelek, szimbólumok már inkább csak brandeket jelentenek: Nike-"pipa" (ami egyébként szárny ugye), Mercedes-csillag, Zsiguli-vitorlás, még a komcsi csillag és a náci szvasztika is egyfajta márkajelzés. Az "@" számunkra az internetet, a technicizált kommunikációt jelenti, és állati nehéz felfognunk, hogy milyen szemantikai és érzelmi gazdagsággal bírhat egy ideogrammákban gondolkodó kínai számára. A "李" és az "@" között alig van különbség, mindkettő jelentéssel bíró, komplex jel, pont alkalmas utónévnek, nem lepődnék meg, ha jövőre, az olimpiát követően, miután a szétdoppingolt hazaiak rommá verik a fél világot, milliónyi kínai újszülött kapná az "ötkarika" nevet.