Az idő előrehaladtával veszedelmesen közeledik az a pillanat, amit a szakirodalom úgy fogalmaz meg, hogy a "hozzáetetés megkezdése". Ennek megfelelően a kezdő apuka elérkezettnek látta az időt, hogy elkezdje a mentális rákészülést a botmixerrel való zsonglőrködésre, illetve azon konyhai műveletek elvégzésére, melyek végeredménye általában valamifajta sajátos halmazállapotú püré. E rákészülés első állomása a képen is látható nagyszerű gombakrémleves.
Persze egy ilyesfajta gasztronómiai paradigmaváltást meglehetősen nehéz levezényelni. Úgyhogy e finom kis leves elkészítésének oka nem csupán az volt, hogy közelebbi barátságba kerüljek az egyébként oly ritkán használt turmixgéppel, hanem nagyszabású búcsú is volt - a gombától mint pompás konyhai alapanyagtól. Mert a gomba bizony pár évig háttérbe szorul lakótársi étkezésünkben, hiszen a szakkönyvek és szaktanácsadók szerint az apró hommelette legfeljebb csak rajzon élvezheti a gombát. Búcsúnk heves volt és felemelő.
Ugyanis elhatároztam, hogy ha már lemondunk a gombáról, akkor legalább elkészítésébe igyekszem belesűríteni az összes majdan tiltott konyhai eljárást: jókora sózások-fűszerezések, borban párolás, tejszínnel higítás és hasonlók (mondjuk a rántás-montírozás-legírozás szörnyű hungarista triumvirátusára nem vitt rá a lélek). A lényeg: ipari mennyiségű (mondjuk olyan 800 gramm, de lehet akár egy kiló is) vegyes kommersz gomba (azaz csiperke-laska párosítás), mert egyrészt lássuk be, a május nem éppen vargányaszezon, másrészt nehéz sorsú lakótársi közösségünk kiélezett anyagi helyzetében nem fog vargányával urizálni; persze a szemfülesek a kép jobb szélén észrevehetik a jelentős mennyiségű fenyőmagot - ennyit az urizálásról. A gomba mellé diszkrét megfontoltsággal összeválogatott soffritto-alap: pár kósza zellerszár, sárgarépa, lila-, vörös- és fokhagyma, sőt még két derék krumpli is befigyelt. Ezt a csürhét vagdaljuk fel sebesen: mivel az egésznek a sorsa a passzírozás lesz, nem fontos a szépség, inkább a hatákonyság.
Aztán megfelelő mennyiség olivaolajon forgassuk egy keveset, amíg egy picit lepirul.
Ekkor jöhet a szintén felaprózott gomba, aminek fejedelmi illata pár pillanat múlva vidám sercegéssel egyesül a zöldségalapéval.
Ezen a ponton egy kicsit nekiereszthetjük a tűzhelyet, hadd piruljon egy csöppet a gomba is. Amikor már szép üveges mázat vett magára, de még nem eresztett levet, jöhet az első tiltott mozzanat: főzőbort alá!
Az illatorgia a tetőfokára hág - überelni már úgysem tudjuk, úgyhogy jöhet a kisláng meg a fedő, hadd rotyogjon magában majdani levesünk dandárja. Odaégni bizonyosan nem fog, hiszen a gomba pár perc alatt levet ereszt. Ez az a pillanat, amikor eldől a leves későbbi halmazállapota: később már hiába higítanánk vízzel vagy idegenszerű húslével, csak ronthatunk rajta. A magam részéről úgy tartom, minél sűrűbb egy krémleves, annál jobb, de aki hígabban szereti, most öntsön alá - javaslatom szerint még főzőbort, sokat, de akinek ez durva, az vizet is löttyinthet utána. Ekkor érkezik el a második majdan tiltott mozzanat: a fűszerezés. Só, bors - ennél több igazából nem kell, hadd érvényesüljön a gomba természetes aromája. Kb. húsz perc után nagyjából minden megfőtt, úgyhogy jöhet az az eszköz, amiért az egészet kitaláltam: a botmixer.
A képen látható, hogy milyen sűrűségű a félkész leves: a lé messze nem lepi el a zöldséges gombát. Pár percnyi magabiztos motortúráztatás után pelenkát gyakran cserélő kezdő apáknak ismerős állagú és színű massza keletkezik. Jöhet tehát a harmadik tiltott mozzanat: a feleresztés a tejszínnel.
A mennyiség teljesen szabadon variálható, itt aztán végképp nincsenek megkötések. Mondjuk olyna 2-3 deci józan megfontoltságra vall. Ezután már nem nagyon érdemes forralni, tartsuk tehát melegen, a bátrabbak pedig belereszelhetnek egy kevés szerecsendiót, az mindig jót tesz a gombának, különösen, ha a fent említett kommersz fajta. Közben egy serpenyőben, némi forró olivaolaj társaságában...
...lepirítjuk a fenyőmagot, majd egy kis snidlinget vágunk hozzá, és már kész is a nagyszerű, könnyes, katartikus búcsú: viszlát gomba, két év múlva.
Ez a leves olyan finom, hogy még drága lakótársunk megróvó szavainak terhét is vállaljuk - ő ugyanis azt állítja, hogy a szoptató anya gombafogyasztása szélsőségesen megterheli a gyermek emésztését. Ez meglepetésként ért, de örömmel könyveltem el, hogy tudtomon kívül elkövettem a negyedik tiltott dolgot: anyának gombát. Nincs más hátra, mint kiengesztelni e nagyszerű főzőzenével, Nat King Cole csodás slágerével, mely pompásan illik e melankolikus búcsúleveshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése