A kezdő apuka nem győzi áldani a sorsot, hogy lakótársi közösségünk mindezidáig megúszta az anyatej mesterséges kiegészítését, így teljesen WHO-kompatibilis módon, kizárólag anyatejes táplálással sikerült végigvezérelni gyermekünket életének első hat hónapján. Persze nem volt ez teljesen küzdelemmentes, az ifjú és falánk hommelette az utolsó két hétben már az alultápláltság félreérthetetlen tüneteit produkálta, úgyhogy néhány nappal a feledik születésnapja előtt elérkezett az ideje a pépkúrának. De ez nem akadályozta meg lakótársi közösségünket abban, hogy gyermekünk fordulatos életének hatodik hónapját egy rég várt rítussal zárjuk: az első természetes kiegésztő étellel.
Most nem írok túl sokat a hozzátáplálás nagyszerű és szerteágazó elméleti irodalmáról (megteszem majd ezt egy későbbi postban), hiszen ez a bejegyzés a téma első gyakorlati megvalósulásáról szól. Itt és most legyen elegendő csupán annyi, hogy hetekig tartó előkészítés, vérre menő viták, hosszas védőnői konzultációk, táblázatok és statisztikák készítése nyomán május 23-án, e gyönyörű, napfényes péntek délelőttön, az ifjú hommelette féléves születésnapján lakótársi különítményünk felkerekedett, hogy egy nagyszabású expedíció keretei között birtokba vegye a kolosy-téri piac legszebb almáját. Ugyanis nyitásként alma mellett döntöttünk, a tanácsok és elvek alapján nem sok választási lehetőségünk maradt, az egyértelmű volt, hogy gyümölccsel indítunk, de meggy és őszibarack még nincs (vagy ha van, ezerér'), a banán Magyarországon köztudottan nem gyümölcs, hanem vegyipari végtermék - marad tehát a Kárpát-medence e csodás, hazafias, hamvasbélai mélységű ajándéka, az alma. A lenti fotón drága lakótársam látható, amint kíméletlen következetességgel, szovjet pontozónői szigorúsággal elemzi az almák minőségét.
Igen, ez a finom grübedlis, leonardói mosoly arra utal, hogy megvan a három győztes. Tökéletes ellen-mitológia: mi nem egy almát adunk három szépség közül a legszebbnek, hanem három alma közül választjuk ki a legszebbet, az egy legszebbnek (remélem, érthető...).
Igen, ez az.
A jól felszerelt észak-budai luxusétterem konyháján minden rendelkezésre áll az első gasztronómiai különlegesség elkészítéséhez. Minden kisgyermekes háztartás alapeszköze, a gyümölcsreszelő, és a kés, amivel...
...meghámozzuk a mosolygós almát. Persze, tudjuk, a héjában van a vitamin, de mit tegyünk, ha az ifjú hommelette még nagy valószínűséggel képtelen megemészteni.
Aztán jöhet a reszelés...
...melynek végeredménye ez a csodás, kissé darabos, rusztikus pép, hagyomány és lelemény nagyszerű násza, se nem túl édes, se nem túl savanyú, maga a megtestesült gyermektáplálási harmónia, egy emberi élet első táplálékának földöntúli ragyogású tiszta ideája.
Közben a gasztronómia oltárán feláldozott alma párdarabját odaadtuk az ifjú hommelette-nek, egy kis ismerkedésre.
Nyilvánvaló, hogy gyermekünk zseniális példánya az emberi fajnak: azonnal rájött, hogy hogyan is kellene ezt enni. Idáig minden tökéletesen és zökkenőmentesen zajlott. Óriási izgalmak előzték meg az első kanál pépet. Vajon mit szól az ifjú hommelette élete első olyan ízéhez, amit a természet vagy az élelmiszeripar nem kifejezetten csecsemők számára fejlesztett ki?
Amint az a lenti képről leolvasható, a hatás drámai volt és elementáris. Gyermekünk szabályosan sokkot kapott.
Hát igen, be kell valljuk, az első almapüré meglehetős felfordulást okozott lakótársi elsőszülöttünk ízérzékelésében. Luxuséttermünk nyitónapja nem termett osztatlan sikert az egyszemélyes vendégkörben, melynek tetszését láthatóan nem nyerte el sem a kiszolgálás, sem a felszolgált ételek minősége. Lakótársi vendéglőnk marketing- és sales-részlege azóta is elemzi a lenti videót, hogy - figyelembe véve a hozánk látogatók reakcióit - a későbbiekben még igényesebb környezetben, még figyelmesebb felszolgálással, még magasabb színvonalon állhassunk vendégeink rendelkezésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése